Őrző-védő a divat

Írta: Kulcsár Attila  

atanas_matsoureff.jpgAmikor másodszor is eltűnt a lakásban a pepita zoknim, amelyet Madonna dedikált, betelt a pohár. Itt nagy baj lehet a vagyonvédelemmel. Hiába zárjuk a lakásajtót, ha a belső ellenőrzés, elhárítás laza. Természetesen a család minden tagja gyanún felül áll, de hallottunk már besurranó tolvajról, lopós bejárónőkről. Mindenesetre a bejárati ajtót lecseréltettem egy ötven ponton záródó trezorajtóra, és az ablakokra fém zsalugátereket csináltattam. Ennek ellenére újra eltűnt egy másik zoknim is, amit pedig Féderertől kunyeráltam el a Roland Garros-on. Nagyvállalkozó ismerőseim biztatására – akik kinevettek laikus védekezési kísérleteimért –, végül is megbíztam a Pitbull nevű őrző-védő kft-t ingatlanunk őrzésével. Éppen jól fizetett a tőzsdén az egyik befektetésem.

A szerződés aláírásakor a kft kikötötte, hogy a védelem megszervezésére és módozataira mindenben szabad kezet kap, teljes körű jogosítvánnyal rendelkezik, és mindenhová szabad bejárása lehet. Én nem tudtam, hogy ez mivel jár és beleegyeztem, mert a dedikált bokafixek a gyengéim, és egy pár ilyen zokni pótolhatatlan relikvia.

Másnap a kft szolgálatra jelentkezett. Főnökük megállapította, hogy az ingatlan rendkívül nehezen védhető, de megoldják, csak többe fog kerülni. Lakásunkról alaprajzot készítettek, és minden stratégiai fontosságú helyre őrszemet, máshova térfigyelő kamerákat állítottak. Így személyi megfigyelő pontot létesítettek a bejáratoknál, a WC és a konyha közelében, és lépcsőfeljárónál. A ruhásszekrénnyi fiúk feszes egyenruhája alatt mindenhol fegyverek lapultak: hónuk alatt, bokájukra csatolva, talán még a lábuk között is volt egy. A testőrök rádión érintkeztek egymással és a központtal – sötét szemüvegük keretébe volt beépítve a mikrofon. Ahogyan az ajtókat bezárták maguk után, meg lehetett ítélni, hogy hogyan fognák be a száját annak, aki visszafelesel nekik.

A postás járt pórul először, amikor a kerítésre erősített postaládába akarta csúsztatni leveleinket, az egyik őr rávetette magát: „Itt nem telepítünk levélbombát!”. A meglepett fiút kényszerítő eszközzel – lecsavarta az egyik karját – az előszobába tuszkolta, és átvizsgálta táskája tartalmát, hogy nincs-e antraxszal fertőzve. Megszagoltatták a kutyánkkal is. Most az egyszer megúszta, ez csak gyulai volt, engedték el, amikor semmit se találtak.

A szemeteseket is leigazolták és leinformálták, egyik se volt gazdasági bevándorló, és csak azután vihették el hulladékainkat.

Legközelebb, amikor a szemétszállítási napon kitolták a bödönt az utcára, a szokásos turkáló asszonyt hajnalban egyszerűen belebillentették az edényzetbe, és amikor lábaival furcsán kalimpálva eltűnt a mélyben, udvariasan megkérdezték tőle, hogy miben segíthetnek. Természetesen kiemelték a kukából, visszatetették vele a szétrúgott tornacipőmet: „Innen semmit el nem vihet!”

Az egyik őr a nejemet is elkísérte a fűszerboltba. Elindulás előtt pénztárcáját magához kérte, és bilincses fekete aktatáskájában biztosította egész úton. A boltban a visszajáró aprópénzt megvizsgálta, mielőtt eltette, nem hamis-e.

A másik a gyereket iskolába vitte el a zsúfolt buszon, hogy a kisfiút ne cikizzék társai. Visszafelé jegyellenőrnek álcázva magát kísérte haza, mert odafele megbüntették, s hogy ez többet ne fordulhasson elő.

Az őrzés-védés a család szeme fényére, a kutyára is kiterjedt. Attól kezdve a spánielt reggeli sétájára az egyik őr kísérte el. Amikor az egyik napon egy kóbor kan kutya szerelmi ajánlatot akart tenni ebünknek, a testőr a nem kívánt terhességet egy jól irányzott gumilövedékkel megakadályozta.

A kft működésének köszönhetően a lakáson belüli mozgások is szervezettebbekké váltak. Mindenki csak útvonal-engedéllyel közlekedhetett. A konyhába, WC-be, fürdőszobába, a hálókba csak érvényes belépő kártyával léphettünk be, forgókaros beléptetőn át, és ők mindent regisztráltak. Így mindig tudhatták, hogy a háziak hol tartózkodnak, bár a kamerák úgyis mindent rögzítettek

Az egyik őrt egyszer a konditerembe felállított parancsnoki álláshoz hívták, és én ezalatt besurrantam a WC-be. Amikor később meghallotta az öblítőtartály csobogását, szétlőtte a zárat, azt hívén, hogy valami idegen rejtőzködik ott. Mondanom se kell, hogy mindent meg kellett ismételnem.

A nagylány a névnapján kisebbfajta házibulit rendezett. Az őrző-védők a vendégeket az előszobában igazoltatták, és megmotozták őket. Elkoboztak tőlük minden fegyvernek látszó tárgyat, kulcsokat, rágót, még az óvszereket is, mert az alkalmas az ujjlenyomatok elrejtésére. A lányok lábáról lehúzták a harisnyákat, mert ha azt valaki álarcként a fejére húzza, megnehezíti az azonosítást. A buli viszonylag zavartalanul lezajlott, bár a fiatalokat némileg feszélyezte, hogy a koromsötét szobákban a testőrök éjjel-látó szemüveggel portyáznak közöttük. Nagyobb ribilliót csak az okozott, amikor az egyik, a kis szobába elvonuló párra rátörték az ajtót, mert azt hitték, hogy a fiú túszul ejtette a lányt. Ezt megerősíteni látszott, amikor a heverőn pajzsként – nő felül pózban –maga elé tartotta a megrémült, meztelen hölgyet.

Amikor az egyik vasárnap anyám egy tepsi kelt tésztával beállított, csak nagy nehezen engedték be, a születési anyakönyvi kivonatommal kellett igazolnom. Az viszont már nem nagyon tetszett, amikor a sütemény felét befalták, hogy megállapíthassák: nincsen-e megmérgezve.

A legszigorúbb ellenőrzés természetesen a zoknigyűjteményem környékén történt. Felleltározták a teljes készletet, és estelente nekik kellett leadni a koszos lábtyűinket. Nejem csak az ő jelenlétükben tehette a mosógépbe, és száradás után a házi páncél-kazettába kerültek

Lassan megtanultunk együtt élni a biztonsággal, mégis, az egyik napon baj történt. Az egyik őrző- védőt ugyanis szolgálat közben otthon megcsalta a felesége, és ezt jelezte neki egy lehallgató készülék, amit az asszony köldökébe rejtett. Ez itt munkahelyi balesetnek számít, ugyanis depressziós, pszichológiailag zavart személyiség nem léphet szolgálatba. Végül is fegyver van náluk. A főnök egy új fiút küldött helyette, de amikor az szolgálatra jelentkezett, nem akarta magát igazolni. A többiek gyanút fogtak – azt hitték, hogy egy ál-őrző-védő kft tag akar beépülni hozzájuk, és ártalmatlanná tették. Mire sikerült, a lakásunk romjaiban hevert. A kár több milliós. Közben a bróker cégem is becsődölt.

Természetesen ezután szerződést bontottunk. A romeltakarítás közben elveszett zoknijaimat is megtaláltam. Ez a buta kutya, ez a kedves Tarnalaki Alfa Tabu – a spánielem – bevitte a házába, hogy állandóan élvezhesse a gazdaszagot.

Nem is kell nekem más őrző-védő soha…

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése