Játszik az öreg

Írta: Kulcsár Attila

Azt mondják a nagyszülők, hogy nincs boldogítóbb érzés, mint gyönyörködni az unokákban. Ők örökítik tovább a génjeinket, megvalósítják álmainkat, ha már a gyerekünk elhibázta. Sokaknak nem adatik meg, hogy unokázhassanak, mert nem érik meg ezt az időt – vagy a gyerekek késnek, vagy a kaszás siet. Nekünk lányaink voltak. A nejem átadhatta nekik szakácsművészetét, főzési tudományát, de én már csak az unokákban bízhatok, hogy megtaníthatom nekik csatárként ördöngös cseleimet, kapusként látványos robinzonádjaimat. Mert a lányaink erre nem voltak vevők: belibbentek az életembe mint Barbi babák, szépelgő  balett mozdulattal, tornából felmentve, tükör előtt felejtkezve, és férjhez mentek.

De végre – néhány éve – eljött az én időm, megszülettek a fiú unokák is. A természet tudja, mit csinál, a vetésforgó megvalósult. A lányok után jöttek a fiúk, egymás után három is, helyre állt a nemi egyensúly. És mind olyan sportos, jó mozgású, mint én voltam annak idején – ha jól emlékszem még.

Végiggondoltam, mi kerülhet az átadó listára. Mi annak idején vásott utcagyerekként madárfészkeket megdézsmálva megmásztuk a park összes fáját, átugrottunk minden kerítésen, ha a labdánk a veteményesben landolt, autók között cikáztunk utána, ha az úttestre gurult

A kanálissá szennyeződött városi csatornába gázolva hajtottuk a halakat a keresztbe leeresztett kosárig, hogy tíz centis csíkokat fogjunk, és a patak medre tele volt törött sörös üvegekkel, félig felnyitott konzervdobozokkal. Senki nem úszta meg sebesülés nélkül, de a vérmérgezésig nem jutottunk. Dombokról versenyt gurultunk, hidak korlátján egyensúlyoztunk időre, tavak jege szakadt be alattunk. Ruhánk elfeslett, mert beakadt, orrunk vére eleredt, mert verekedtünk, kezünk eltört, mert leestünk.

Később átúsztuk a Bodrogot, Tiszát, Szamost. Gyűjtöttünk bélyeget, házszámtáblákat, utcanévtáblát, hangyabolyt, hogy figyeljük, miként mentik tojásaikat. Volt kutyánk – német juhász –, hörcsögünk, nyulunk, halaink, botsáskánk, papagájunk. Vagyis mindenünk megvolt, amit akartunk, csereberéltünk.  Égetni való, szülői felügyelet nélkül csavargó kis kölykök, sihederek, kamaszok és utcagyerekek voltunk. Szüleink három műszakban dolgoztak. 10 évesen belógtunk 16 éven felüli filmekre, meglestünk az erdőben a kefélő párokat. Sziklafalakat másztunk meg, eltévedtünk barlangban, lehúzott örvény, célba dobáltunk elhagyott temetőkben.

Szüleink ebbe őszültek bele, miattunk szedték a nyugtatókat. Ezért jártak templomba, rendőrségre, baleseti sebészetekre. Persze, mert nem volt idejük velünk foglalkozni, pedig apám vert is.

És most itt a nagy lehetőség – már nyugdíjas koromra –, na, majd én nem hagyom felügyelet nélkül az unokáimat, és minden jóra megtanítom őket.

Micsoda stramm legények, vérek a véremből, gének a génemből. Igaz, hogy egy generációval később, de egye fene, induljon az átvitel. Jönnek is gyakran, és megkezdtem az oktatásukat. Elhúztam jobbra, kiskapuzás közben, és kifordult a bal térdem. Vetődtem egy felsősarkos lövésre, és kificamodott a jobb könyököm. Próbáltam visszafutni a védelembe, hogy elálljam a szöget a lövéseik elől – nincs hozzá levegőm.

Valami asztali játékot kellene játszani, gyerekek – indítványozom. A pingponggal próbálkoztunk, de nekem ülve nem ment.

– Akkor játsszunk kukabúvárost – javasolta a kisebbik.

– Jó – mondtam, és akkor elém rakott egy nagy dobozból több tucat apró gumifigurát. Ez valami kínai játék, mindegyiknek neve van, de nem ám Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor, hanem valami fertelmesen undorító és gusztustalan szemét nevűeket. Hadd gyarapodjon a gyerek szókincse.

– Jegyezd meg őket, nagyapa, ez a „kipurcant parazita”, ez a „trotty hagyma”. Ha valamiből kettő van, elcserélheted. Én tudok érte adni egy „nyúlós nyalit”, és „kukacos húsgombócot”.

Hamar felfordult a gyomrom, mondtam, hogy hagyjuk ezt abba, játsszunk valami memóriafejlesztő játékot.

– Jó – mondták a fiúk –, akkor jöjjön az „ itt a zombi, hol a zombi”.

Ennek a játéknak az a lényege, hogy ugyanezeket a szemeteket el kell rejteni a dobozaikba, aztán megkeverik őket az asztalon, és afféle itt a piros, hol a piros módra, el kell találni, hogy melyik hova került. A szemem úgy sasolt, mint a piacon a kártyaasztalnál a szélhámos előtt. Hiába, ők mindent megtaláltak, én semmit.

A végén a nagyobbik megkegyelmezett, nagyapa, akkor játsszunk koporsóba dobást, az olyan, mint a kosárlabda, csak kicsiben. Azt mondtad, hogy abban is jó voltál.

Elkezdtük a kukabúvárokat a műanyag dobozaikba dobálni. Az a nyerő, aki öt perc alatt többe beletalál.

Na, ez már nekem való játék volt. Nagyon belejöttem, és végre én nyertem. Éjszaka erről álmodtam, hogy mint egy „megzakkant pulyka”, egy műanyag koporsóban fekszem, de még nincs lezárva a fedele, és a gyerekek rám szólnak, hogy ez nem érvényes.

Hát, remélem is…

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése