Emlékőrző utasellátó

Írta: Kulcsár Attila 

Gedeon mindig nagy utazó volt. A gimnáziumba bejáró egyetemistaként kezdetben hetente, majd havonta megtette a 270 kilométert oda-vissza, a fővárosig. Amikor középvezető lett, már a cégközpontba kellett felutaznia, értekezletekre, beszámolókra, konferenciákra. Egy efféle felugrás akkor négy óra utazást jelentett csak oda, egy-egy értekezlet pedig néha két óráig tartott, egy konferencia négyig is. A pesti vízfej így működött régen, a személyesség a csapatépítés része volt.

Diákként autója nem volt, később se szeretett a vállalati kocsival utazni, mert mindig beült hozzá egy-két kolléga, azt el kellett fuvarozni ide, oda, aztán megvárni itt, ott. Visszaszokott a vonatra. Ott az ember fel tud készülni a beszámolójára, olvasgathat. Az étkezőkocsi volt erre a legalkalmasabb.

Mert ezek a mai nagyteres kocsik kriminálisak. Mindig van egy vidám társaság, akik vicceket mesélnek, és nagyhangon röhécselnek. Van néhány nagyothalló nagymama, aki folyton telefonálgat a lányának, hogy hova jöjjön ki elé kocsival – már elhagytuk ezt az állomást, most meg itt állunk… Ha meg egy nagycombú nővel hoz össze a MÁV, aki betolja a térdét a lábad közé, ne gondolj szexuális zaklatásra, csak nem fér el a bőröndjétől, amit az ülések között tárol.

Mindig van egy szomszéd, aki átkönyököl a karfán, biztos egy karrierista, aki itt sem tudja abbahagyni szokásait.

Legtöbbször felszáll egy unatkozó család is, és azonnal elkezdenek reggelizni. Csirkecombokat kolbásszal, uborkával, és végigeszik az utat. Meg is kínálnak: egyen már maga is, nem szép a sovány ember, de nem szereted a tápos csirkét.

Az se jobb, ha a szomszédod vegetáriánus. Nyúlajkával egész úton egy jégsalátát rágicsál.

Aztán azok a gyakori álldogálások, késések. Senki nem mond semmit, lassan jó volna még egy kávé. Megint egy gázolás? – kérdezed. Aztán beszól egy politizálós. Itt mindenki József Attilának képzeli magát. Ahhoz kevés egy vonat alá bújás. Mindennek ez a kormány az oka.

Gedeon már azonnal  az utasellátó kocsiba szállt fel, nem a helyére. Ott kényelmesen elüldögélhetett. Megevett egy mangalicaszalonnás rántottát, visszafele egy sört, és négyszemélyes asztal mellett is zavartalanabbul utazott. Azt a típust szerette, amelyen bárpult is volt. Ha társalogni akart, odament a kávézóhoz, ott ő választotta ki, hogy kivel cseveg.

Amikor a MÁV kivonta a forgalomból a büfékocsikat, a törzsvendégek felháborodtak. Kérdezték a kalauzokat, hogy mi az oka. Így olcsóbb, meg mindegyik kocsi az – válaszolták –, de a WC ingyen van.

Gedeon, amikor nyugdíjba ment, megoldotta a problémáját. Vett a vasúttársaságtól egy leselejtezett étkezőkocsit és 15 méter sínt. Az állomásuk előtti téren ráemeltette a sínpárra a vagont, és szépen felújította. Az egyik oldalán lett az indulási ajtó, a másikon az érkezési, a végére kapcsolt egy TOP-TOJ illemhelyet, hiszen sört is akart árulni. Persze belső bejárattal, mert uraim, ez nem nyilvános WC.

A régi utasok közül sokan odaszoktak. Kijöttek kocsival a rokonok elé, a vonatok manapság mindig késnek, beültek addig, aztán meg ottfelejtették magukat. A gyerekek bosszankodva hazamentek busszal.

Máskor meg, akik lekésték a vonatukat, azok ültek be a következőig. Jó volt itt nosztalgiázni. Igaz, hogy csak kétféle étel van. Sonka tojással és tojásos szalonna, de az pont elég. Akinek Gundel-palacsinta kell, menjen a Gundel étterembe, akinek BIG-MAC, az meg a McDonald’sba.

Volt, aki régen is itt szeretett ismerkedni. Leült egy kétszemélyes asztalhoz.

– Már megint késünk, ezek a korszerűsítések borzasztóak. Pedig oda kell érnem időben Kisvárdára, válóperes tárgyalásom lesz.

– Nem késik – szól bele a másik utas –, és ez a vonat most Pestre megy.

– Jaj, bocsánat, akkor eltévesztettem, de honnan ismerem én kiskegyedet?

Van, aki sohase vett helyjegyet, csak fellépett az utasellátó kocsiba, a kalauzt meghívta egy sörre a végállomásnál, és el volt intézve.

Márió is, a brazil gépsorból, még a fekete vonatok idején szokott ide. Rendes gyerek:

– Tesókám igyál meg velem egy Colát – szólítja meg ő is a jegyszedőt. – Ne bántsad a cigányokat, van jegyem is. Nélkülünk kihaltak volna már a magyarok.

A tűző nap elől az egyik oldalon a redőnyök mindig le vannak húzva, a másik oldalon a park fái árnyékolnak, de ide nem a tájat nézni ülnek be az emberek.

A kalauz pincérnek van öltözve: a menetrend szerint kimegy a konyhába, és bemondja:

–„Hamarosan Cegléd állomás következik. Leszálló utasainknak köszönjük, hogy az Utesellátó járatát választották!” – Néhányan leszállnak, de jönnek újak is.

Gyakran utazik rajta az alanyi költő, akinek csak itt van ihlete. Sok tépelődés után kész is a legújabb verse: „Egy gondolat bánt engemet, az egyszeregy mért mindig egy?”

Van, aki azért száll fel, mert egyszer hallott egy viccet, de elfelejtette a poénját, és hátha ismeri valaki. Kérdezgeti a pultnál, ki ismeri azt a viccet, hogy két szauna beszélget. Téged miért zártak be? Gőzöm sincs. ..

– Nekem sincs – mondják neki legtöbbször, de azért ide jár, mert egyszer csak elmondja neki valaki a csattanóját.

Itt mindenki törzsutas, ismerik egymást:– Túl vagy a csípőprotézisen? Na, hála Istennek! És a gyerekek? Meghalt a feleségem. Na, hála Istennek…

A zárórakor a kalauz bemondja, hogy hamarosan Nyíregyháza következik, végállomás. Leszálló utasainknak köszönjük, hogy fennhagyhatják csomagjaikat. Holnap őrizetlenül is megtalálják.

Egyszer én is ottfelejtettem a kézitáskámat a fogason. Benne volt a bankkártyám és a memóriakártyám. Egy hét múlva is megvolt. Itt senki nem lop. Minden emlék megőrződik.

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése