Emlékőrző utasellátó

Írta: Kulcsár Attila 

Gedeon mindig nagy utazó volt. A gimnáziumba bejáró egyetemistaként kezdetben hetente, majd havonta megtette a 270 kilométert oda-vissza, a fővárosig. Amikor középvezető lett, már a cégközpontba kellett felutaznia, értekezletekre, beszámolókra, konferenciákra. Egy efféle felugrás akkor négy óra utazást jelentett csak oda, egy-egy értekezlet pedig néha két óráig tartott, egy konferencia négyig is. A pesti vízfej így működött régen, a személyesség a csapatépítés része volt.

Diákként autója nem volt, később se szeretett a vállalati kocsival utazni, mert mindig beült hozzá egy-két kolléga, azt el kellett fuvarozni ide, oda, aztán megvárni itt, ott. Visszaszokott a vonatra. Ott az ember fel tud készülni a beszámolójára, olvasgathat. Az étkezőkocsi volt erre a legalkalmasabb.

Mert ezek a mai nagyteres kocsik kriminálisak. Mindig van egy vidám társaság, akik vicceket mesélnek, és nagyhangon röhécselnek. Van néhány nagyothalló nagymama, aki folyton telefonálgat a lányának, hogy hova jöjjön ki elé kocsival – már elhagytuk ezt az állomást, most meg itt állunk… Ha meg egy nagycombú nővel hoz össze a MÁV, aki betolja a térdét a lábad közé, ne gondolj szexuális zaklatásra, csak nem fér el a bőröndjétől, amit az ülések között tárol.

Mindig van egy szomszéd, aki átkönyököl a karfán, biztos egy karrierista, aki itt sem tudja abbahagyni szokásait.

Legtöbbször felszáll egy unatkozó család is, és azonnal elkezdenek reggelizni. Csirkecombokat kolbásszal, uborkával, és végigeszik az utat. Meg is kínálnak: egyen már maga is, nem szép a sovány ember, de nem szereted a tápos csirkét.

Az se jobb, ha a szomszédod vegetáriánus. Nyúlajkával egész úton egy jégsalátát rágicsál.

Aztán azok a gyakori álldogálások, késések. Senki nem mond semmit, lassan jó volna még egy kávé. Megint egy gázolás? – kérdezed. Aztán beszól egy politizálós. Itt mindenki József Attilának képzeli magát. Ahhoz kevés egy vonat alá bújás. Mindennek ez a kormány az oka.

Gedeon már azonnal  az utasellátó kocsiba szállt fel, nem a helyére. Ott kényelmesen elüldögélhetett. Megevett egy mangalicaszalonnás rántottát, visszafele egy sört, és négyszemélyes asztal mellett is zavartalanabbul utazott. Azt a típust szerette, amelyen bárpult is volt. Ha társalogni akart, odament a kávézóhoz, ott ő választotta ki, hogy kivel cseveg.

Amikor a MÁV kivonta a forgalomból a büfékocsikat, a törzsvendégek felháborodtak. Kérdezték a kalauzokat, hogy mi az oka. Így olcsóbb, meg mindegyik kocsi az – válaszolták –, de a WC ingyen van.

Gedeon, amikor nyugdíjba ment, megoldotta a problémáját. Vett a vasúttársaságtól egy leselejtezett étkezőkocsit és 15 méter sínt. Az állomásuk előtti téren ráemeltette a sínpárra a vagont, és szépen felújította. Az egyik oldalán lett az indulási ajtó, a másikon az érkezési, a végére kapcsolt egy TOP-TOJ illemhelyet, hiszen sört is akart árulni. Persze belső bejárattal, mert uraim, ez nem nyilvános WC.

A régi utasok közül sokan odaszoktak. Kijöttek kocsival a rokonok elé, a vonatok manapság mindig késnek, beültek addig, aztán meg ottfelejtették magukat. A gyerekek bosszankodva hazamentek busszal.

Máskor meg, akik lekésték a vonatukat, azok ültek be a következőig. Jó volt itt nosztalgiázni. Igaz, hogy csak kétféle étel van. Sonka tojással és tojásos szalonna, de az pont elég. Akinek Gundel-palacsinta kell, menjen a Gundel étterembe, akinek BIG-MAC, az meg a McDonald’sba.

Volt, aki régen is itt szeretett ismerkedni. Leült egy kétszemélyes asztalhoz.

– Már megint késünk, ezek a korszerűsítések borzasztóak. Pedig oda kell érnem időben Kisvárdára, válóperes tárgyalásom lesz.

– Nem késik – szól bele a másik utas –, és ez a vonat most Pestre megy.

– Jaj, bocsánat, akkor eltévesztettem, de honnan ismerem én kiskegyedet?

Van, aki sohase vett helyjegyet, csak fellépett az utasellátó kocsiba, a kalauzt meghívta egy sörre a végállomásnál, és el volt intézve.

Márió is, a brazil gépsorból, még a fekete vonatok idején szokott ide. Rendes gyerek:

– Tesókám igyál meg velem egy Colát – szólítja meg ő is a jegyszedőt. – Ne bántsad a cigányokat, van jegyem is. Nélkülünk kihaltak volna már a magyarok.

A tűző nap elől az egyik oldalon a redőnyök mindig le vannak húzva, a másik oldalon a park fái árnyékolnak, de ide nem a tájat nézni ülnek be az emberek.

A kalauz pincérnek van öltözve: a menetrend szerint kimegy a konyhába, és bemondja:

–„Hamarosan Cegléd állomás következik. Leszálló utasainknak köszönjük, hogy az Utesellátó járatát választották!” – Néhányan leszállnak, de jönnek újak is.

Gyakran utazik rajta az alanyi költő, akinek csak itt van ihlete. Sok tépelődés után kész is a legújabb verse: „Egy gondolat bánt engemet, az egyszeregy mért mindig egy?”

Van, aki azért száll fel, mert egyszer hallott egy viccet, de elfelejtette a poénját, és hátha ismeri valaki. Kérdezgeti a pultnál, ki ismeri azt a viccet, hogy két szauna beszélget. Téged miért zártak be? Gőzöm sincs. ..

– Nekem sincs – mondják neki legtöbbször, de azért ide jár, mert egyszer csak elmondja neki valaki a csattanóját.

Itt mindenki törzsutas, ismerik egymást:– Túl vagy a csípőprotézisen? Na, hála Istennek! És a gyerekek? Meghalt a feleségem. Na, hála Istennek…

A zárórakor a kalauz bemondja, hogy hamarosan Nyíregyháza következik, végállomás. Leszálló utasainknak köszönjük, hogy fennhagyhatják csomagjaikat. Holnap őrizetlenül is megtalálják.

Egyszer én is ottfelejtettem a kézitáskámat a fogason. Benne volt a bankkártyám és a memóriakártyám. Egy hét múlva is megvolt. Itt senki nem lop. Minden emlék megőrződik.

Szerző: 2019. 05. 02.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése