Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Valami bűzlik Dániában
Írta: Kulcsár Attila
Hosszú sorokban kígyóztak a Hamletek a Szagmúzeum bejárata előtt: japánok, oroszok, németek, amerikaiak, egy magyar turistabusz utazói is, akik megváltották a drága jegyeket, és egy szűk előcsarnokban zsúfolódtak össze. Itt le kellett adni a fényképezőgépeket, táskákat, és fel kellett venni egy olyan szkafanderszerű ruhát, amelyből csak az orruk látszott ki, egyébként hermetikusan záródott a bokákon, és minden testnyílás azon belül került, de a nézőkén kiláttak belőle, és hallottak is a fejbúra alatt.
A vidám hangzavarban a társaság hamar átöltözött − ez az első terem afféle zsilip volt, amelyből azután több következett, valamennyi dupla ajtókkal zárult, és addig nem nyílt ki a következő, amíg a másik be nem csukódott. Így választják el egymástól hermetikusan a múzeumi termeket.
Az első teremben sötétség fogadta a csoportot és csend − s valami illat… Voltak, akik felismerni vélték, mások csak szaglásztak a levegőbe mint a vadászkutyák, ha szagot fognak, találgatták sokféle nyelven. Mikor egyszer csak a kivetítőn megjelent egy óriási cici, egy félrebillent fejű csecsemővel, aki szopás közben aludt el, és a szája sarkából kibuggyant az utolsó korty anyatej − a szag az anyatej szaga volt. Igen, ilyen volt, nosztalgiáztak a felismerők. Ilyen volt? − kérdezgették a tápszereken felnőttek.
És vonult a csoport teremről teremre. Kezdetben csak a szagok a sötétben, aztán a kivetítőn az eredete. Nem kellett tolmács, a szag világnyelv. Legfeljebb nem elég nagy a szókincsünk hozzá. Állítólag tízezer illatot képes az ember megkülönböztetni sok-sok gyakorlással, de a tizedére se kíváncsi. A múzeumi séta elején a mezők, kerti virágok termeiben mindenki örömmel ismerte fel kedvenceit, parfümjét. Aztán az erdők, mocsarak, vizek, tenger összetettebb illatai töltötték be a termeket − a szaglósejtek elkényelmesedett receptorai idegesen kapkodtak a levegő után. Majd jöttek a forgalom büdösei, a mosószerek szagai, az ételek illatai, a sajtok, a frissen sült kenyér. A japánok nem ismerték fel a slambuc szagát, mi meg a szusiét. A fűszerek termeiben mindenkinek voltak pótolnivalói. A foghagymától a fahéjig, a borsikafűtől a kurkumáig − már szinte be se tudták fogadni a sokféleséget a látogatók, ahogy ez a múzeumokban máshol is előfordul.
De aztán sorjáztak a termekbe töltve a durvább illatok is. Sokan már befogták volna az orrukat, de a kezük a szkafander rabja volt. Jöttek az állatok szagai: disznó, birka, ló, tehén, görény, büdösborz. A kismacskához szokott szinglik nem győztek fintorogni. Szinte felüdülés volt az emberszag szekció, a Homo Odoris. A cigarettafüst szaga, kocsmaszag, jamos zokniké, izzadtságszag után a punci és a makkszag. Egyes hölgyek papír zsebkendőt tömködtek volna az orrlikaikba, de kezük fogva volt a zárt overallban, szűköltek, mintha most érzékelték volna először, de amikor megjelentek a vásznon, hogy honnan származnak, elszégyellték magukat. Még a férfiak is, amikor hatalmas fenekek jelentek meg, táguló nyílásaikkal. A tömeg szinte sietve tántorgott az egyik teremből a másikba, pedig még ezután jöttek az ürülékes termek, a dögszagok, a leprás seb kipárolgása és a hullaszag.
Egyes látogatók elhányták magukat − még szerencse, hogy a sűrűje a szkafanderben maradt −, ami kifolyt, azt a teremőrök habokkal lokalizálták, hogy ez a kellemes illat ne rontsa el a múzeumi bemutató élvezetét, a műalkotások befogadását. Mások sírva vánszorogtak tovább, sokkolták őket a szagok, és a zsilipszobákban akartak maradni, de kiterelték onnan őket az őrök − jön a következő csoport. Pedig ezután jöttek a krematórium szagok, a kiömlő vérszagok és a vegyi anyagok szúrós szagai, a könnygázok − ezek a termek csak fakultatív voltak látogathatók −, utcai tüntetési gyakorlattal, és csak gázálarcban .
A történelmi szagok termei vezették le a feszültségeket. Ezek kombinált illatok voltak, a lelőhely adja meg a varázsukat, a személyhez kötődés. Az egyikben az az illat volt szagolható, amely Tutanhamon sírkamrájából áramlott ki, amikor a régész Carter kibillentette az első kőkockát, és kiszabadult a háromezer éve elzárt levegő illata. Az első Holdra-szálláskor rögzített Holdszag, illat Napóleon kriptájából, Hitler égett szaga, Szemirámisz függőkertjének virágillat egyvelege, a szuzai menyegző nászéjszakájának buja illata. Egy slukk Louis Amstrong trombitájából. Hirosimai szag, az atomrobbanás percéből, egy hűtőpalackba belesülve, Sztálin szájszaga, még a mauzóleumából kilopva. Mustárgáz szag egy I. világháborús hadszíntérről. És végül − sok rajongó megőrült érte − Jim Morrison utolsó lehelete a fürdőszobából, ahol kábítószer túladagolásban meghalt, és amelyet már nem tudott belélegezni haláltusájában.
A kijáratnál, ahogy ez más múzeumokban is szokás souvenirként illatokat lehetett vásárolni kis fiolában, borsos áron. De mindenki megkapta emlékül az előző csoport szkafanderéből összegyűjtött szagmintákat. Sokan a sajátot szerették volna, de a felvilágosították, hogy nincs értelme: ilyen merítéssel minden náció egyforma büdös.
Mégis legtöbben az „Édesanyám húslevesé”-nek illatát vásároltuk az előcsarnokban, mert − üzleti fogásként − ez volt ráírva. Hogy legalább az illúziót hazavihessük, hogy még itt, Dániában is ismerik, hogy valamit megőrizhessünk abból, aminek a receptjét elfelejtettük lejegyezni, ami már visszahozhatatlan, és olyan személyes, hogy ki se kell hozzá nyitni az üvegcse dugóját.
Hasonló
Emlékőrző utasellátó
Családi múzeum
Hálószaggató hátra olló
Holtomiglan holtáiglan
A tablókép szerelmese
Prózai sonkák
Kutyavilág
Hétköznapi fülkeforradalom
Időrablók kerüljenek!
Hájhámlasztás a szaunában
Elhasználódva
A sör apostola
Az ismeretlen forradalmi kö...
A vég nélküli cigaretta
Őrző-védő a divat
A fel nem robbant szexbomba
Az építész álma
Azok a régi szép fürdőzések...
Játszik az öreg
Krúdy vegetáriánus módra
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése