A sör apostola

Írta: Kulcsár Attila

A vacsorameghívás szóban érkezett. Kicsit későn, mert Péter és János sok időt vesztegettek el az előkészületekkel. Az ő feladatuk volt a főétel, a bárány kiválasztása. Az egyik túl öreg volt, már nem annyira bárány, inkább birka, a másik sovány, míg végre nagy nehezen megtalálták a legjobbat, és kerestek egy vacsoráló helyet is a közelben. De akkor már késő délután volt. A 12 meghívott emiatt nem is értesült időben az eseményről. Bertalannak előbb még el kellett menni a cipészhez megvarratni a saruját, mert már majdnem leesett a lábáról. Andrásék ki akartak menni a tengerre, nagy halrajokat láttak a hajósok a partközelben. Máté, a vámos éppen egy kereskedőkaravánt ellenőrzött, és az egyik tarszuszi tevéjének nyerge alatt másfél kiló mirhát próbált becsempészni. Le kellett foglalni még a tevét is, katonai segítség is szükséges volt hozzá, mert ellenszegült. Jakab, Alfeus fia, gyomorrontással kínlódott már napok óta, a füves ember az tanácsolta neki, hogy most egy darabig koplaljon, csak citromos levendulateával kúrálja magát. Hja, az tanítványok is hús-vér emberek voltak.

Péter már sejtette az előkészületekből, hogy ma valami különleges alkalom készül, mert a vacsora lábmosással kezdődött, amit a Mester nagy ceremóniával nekigyürkőzve maga végzett − megmosta valamennyi tanítványa lábát. Étkezés előtt mindenki mos kezet, de most ez a lábmosás… Persze Bertalanra ráfért, de nagyon röstellte, hogy a Mester maga sikálja az ő poros és bütykös patáit.

Nagy nehezen megérkezett mind a tizenkettő, és a Mester hangjában valami ünnepélyesség rezgett, amikor dolga végeztével szólt, hogy üljenek asztalhoz. És hát most is a szokásos: a tanítványok mindig is vetélkedtek, hogy ki a legjobb. János azzal villogott, hogy szóról szóra képes volt a leghosszabb igéket is visszamondani, még hónapok múlva is, amiket a Mester tanított. Péter kardjával hadonászott, hogy ő az Úr személyes testőre, aki élete árán is megvédi őt bármikor. Amikor látták, hogy Jézus a hosszú asztal közepére ült, mindenki mellé akart telepedni, de végül is némi vita után kialakult az az ülésrend, hatan jobbra, hatan balra − ahogy azt Leonardo festménye is megörökítette. Az asztal is ünnepélyesen volt megterítve, abrosszal, tányérok, borospohár, evő eszközök, és boros korsó állt rajta.

Az ifjabb Jakab szomorúan konstatálta, hogy nincs kupicás pohár, fügepálinka nem lesz. De legalább a bor valami jóféle samosi legyen, mert a legutóbb is valami guggolós lugas bort hozott valaki. Fülöpnek hangosan korgott a gyomra, reggel óta egy falatot nem evett, nem érdekelte az, hogy most birkapörkölt vagy a bárányszelet lesz vacsorára, csak együnk már. Kánai Simon meg éppen ettől félt, mert ő újabban fogyókúrázott, és ilyen késő este már nem szokott nehéz ételeket fogyasztani. Tamás vegetáriánus volt, úgyhogy ő se bánta volna, ha valami grillezett padlizsánt tálalnak fel. De aztán mégiscsak báránysültet hoztak az asszonyok keserű zöldség körettel, és végül is mindannyian megvacsoráltak, nem válogatva, nem fanyalogva − jó magaviseletű tanítványok módjára.

Ezután az Úr szólásra emelkedett, és megtörte a kovásztalan kenyerét − mintha tunkolni akarna a pohárból −, és hálát adva azt mondta: „Vegyétek, egyétek ez az én testem.” Aztán pedig vette a poharat, hálákat adva így folytatta: „Ez az én vérem, az új szövetség vére, mely sokakért kiontatik.” /Márk 14. 22-24/

A tanítványok nem értették, hogy ezt miért mondta, de követték példáját. Júdás Iskarióti is ajkához emelte a kelyhet, de nem ivott bele.

„Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy tiközületek elárul engem” /János 13. 21/ − mondta csendesen a Mester. Akik meghallották, egymásra néztek kérdőn, vajon ki lehet az?   Júdás amikor letette poharát az asztalra, a mellette ülő András észrevette, hogy bor maradt benne, megkérdezte: Nem ízlik? Júdás odatolta elé a kupát: Idd csak meg Bandi, én újabban absztinens vagyok.

És itt kezdődött Júdás árulása, már akkor se mondott igazat. Mert ő nem antialkoholista volt, csak mindig is a sört szerette.

„Bizony, azt meg én mondom néktek, aki pedig a sört szereti, a szőlő leve helyett − ettől nagyobb árulásokra is képes.” /Kulcsár: Prózaéspiktúra 8. 9.bekezdés/

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése