A sör apostola

Írta: Kulcsár Attila

utolso_vacsora.jpgA vacsorameghívás szóban érkezett. Kicsit későn, mert Péter és János sok időt vesztegettek el az előkészületekkel. Az ő feladatuk volt a főétel, a bárány kiválasztása. Az egyik túl öreg volt, már nem annyira bárány, inkább birka, a másik sovány, míg végre nagy nehezen megtalálták a legjobbat, és kerestek egy vacsoráló helyet is a közelben. De akkor már késő délután volt. A 12 meghívott emiatt nem is értesült időben az eseményről. Bertalannak előbb még el kellett menni a cipészhez megvarratni a saruját, mert már majdnem leesett a lábáról. Andrásék ki akartak menni a tengerre, nagy halrajokat láttak a hajósok a partközelben. Máté, a vámos éppen egy kereskedőkaravánt ellenőrzött, és az egyik tarszuszi tevéjének nyerge alatt másfél kiló mirhát próbált becsempészni. Le kellett foglalni még a tevét is, katonai segítség is szükséges volt hozzá, mert ellenszegült. Jakab, Alfeus fia, gyomorrontással kínlódott már napok óta, a füves ember az tanácsolta neki, hogy most egy darabig koplaljon, csak citromos levendulateával kúrálja magát. Hja, az tanítványok is hús-vér emberek voltak.

Péter már sejtette az előkészületekből, hogy ma valami különleges alkalom készül, mert a vacsora lábmosással kezdődött, amit a Mester nagy ceremóniával nekigyürkőzve maga végzett − megmosta valamennyi tanítványa lábát. Étkezés előtt mindenki mos kezet, de most ez a lábmosás… Persze Bertalanra ráfért, de nagyon röstellte, hogy a Mester maga sikálja az ő poros és bütykös patáit.

Nagy nehezen megérkezett mind a tizenkettő, és a Mester hangjában valami ünnepélyesség rezgett, amikor dolga végeztével szólt, hogy üljenek asztalhoz. És hát most is a szokásos: a tanítványok mindig is vetélkedtek, hogy ki a legjobb. János azzal villogott, hogy szóról szóra képes volt a leghosszabb igéket is visszamondani, még hónapok múlva is, amiket a Mester tanított. Péter kardjával hadonászott, hogy ő az Úr személyes testőre, aki élete árán is megvédi őt bármikor. Amikor látták, hogy Jézus a hosszú asztal közepére ült, mindenki mellé akart telepedni, de végül is némi vita után kialakult az az ülésrend, hatan jobbra, hatan balra − ahogy azt Leonardo festménye is megörökítette. Az asztal is ünnepélyesen volt megterítve, abrosszal, tányérok, borospohár, evő eszközök, és boros korsó állt rajta.

Az ifjabb Jakab szomorúan konstatálta, hogy nincs kupicás pohár, fügepálinka nem lesz. De legalább a bor valami jóféle samosi legyen, mert a legutóbb is valami guggolós lugas bort hozott valaki. Fülöpnek hangosan korgott a gyomra, reggel óta egy falatot nem evett, nem érdekelte az, hogy most birkapörkölt vagy a bárányszelet lesz vacsorára, csak együnk már. Kánai Simon meg éppen ettől félt, mert ő újabban fogyókúrázott, és ilyen késő este már nem szokott nehéz ételeket fogyasztani. Tamás vegetáriánus volt, úgyhogy ő se bánta volna, ha valami grillezett padlizsánt tálalnak fel. De aztán mégiscsak báránysültet hoztak az asszonyok keserű zöldség körettel, és végül is mindannyian megvacsoráltak, nem válogatva, nem fanyalogva − jó magaviseletű tanítványok módjára.

Ezután az Úr szólásra emelkedett, és megtörte a kovásztalan kenyerét − mintha tunkolni akarna a pohárból −, és hálát adva azt mondta: „Vegyétek, egyétek ez az én testem.” Aztán pedig vette a poharat, hálákat adva így folytatta: „Ez az én vérem, az új szövetség vére, mely sokakért kiontatik.” /Márk 14. 22-24/

A tanítványok nem értették, hogy ezt miért mondta, de követték példáját. Júdás Iskarióti is ajkához emelte a kelyhet, de nem ivott bele.

„Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy tiközületek elárul engem” /János 13. 21/ − mondta csendesen a Mester. Akik meghallották, egymásra néztek kérdőn, vajon ki lehet az?   Júdás amikor letette poharát az asztalra, a mellette ülő András észrevette, hogy bor maradt benne, megkérdezte: Nem ízlik? Júdás odatolta elé a kupát: Idd csak meg Bandi, én újabban absztinens vagyok.

És itt kezdődött Júdás árulása, már akkor se mondott igazat. Mert ő nem antialkoholista volt, csak mindig is a sört szerette.

„Bizony, azt meg én mondom néktek, aki pedig a sört szereti, a szőlő leve helyett − ettől nagyobb árulásokra is képes.” /Kulcsár: Prózaéspiktúra 8. 9.bekezdés/

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése