Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
A sör apostola
Írta: Kulcsár Attila
A vacsorameghívás szóban érkezett. Kicsit későn, mert Péter és János sok időt vesztegettek el az előkészületekkel. Az ő feladatuk volt a főétel, a bárány kiválasztása. Az egyik túl öreg volt, már nem annyira bárány, inkább birka, a másik sovány, míg végre nagy nehezen megtalálták a legjobbat, és kerestek egy vacsoráló helyet is a közelben. De akkor már késő délután volt. A 12 meghívott emiatt nem is értesült időben az eseményről. Bertalannak előbb még el kellett menni a cipészhez megvarratni a saruját, mert már majdnem leesett a lábáról. Andrásék ki akartak menni a tengerre, nagy halrajokat láttak a hajósok a partközelben. Máté, a vámos éppen egy kereskedőkaravánt ellenőrzött, és az egyik tarszuszi tevéjének nyerge alatt másfél kiló mirhát próbált becsempészni. Le kellett foglalni még a tevét is, katonai segítség is szükséges volt hozzá, mert ellenszegült. Jakab, Alfeus fia, gyomorrontással kínlódott már napok óta, a füves ember az tanácsolta neki, hogy most egy darabig koplaljon, csak citromos levendulateával kúrálja magát. Hja, az tanítványok is hús-vér emberek voltak.
Péter már sejtette az előkészületekből, hogy ma valami különleges alkalom készül, mert a vacsora lábmosással kezdődött, amit a Mester nagy ceremóniával nekigyürkőzve maga végzett − megmosta valamennyi tanítványa lábát. Étkezés előtt mindenki mos kezet, de most ez a lábmosás… Persze Bertalanra ráfért, de nagyon röstellte, hogy a Mester maga sikálja az ő poros és bütykös patáit.
Nagy nehezen megérkezett mind a tizenkettő, és a Mester hangjában valami ünnepélyesség rezgett, amikor dolga végeztével szólt, hogy üljenek asztalhoz. És hát most is a szokásos: a tanítványok mindig is vetélkedtek, hogy ki a legjobb. János azzal villogott, hogy szóról szóra képes volt a leghosszabb igéket is visszamondani, még hónapok múlva is, amiket a Mester tanított. Péter kardjával hadonászott, hogy ő az Úr személyes testőre, aki élete árán is megvédi őt bármikor. Amikor látták, hogy Jézus a hosszú asztal közepére ült, mindenki mellé akart telepedni, de végül is némi vita után kialakult az az ülésrend, hatan jobbra, hatan balra − ahogy azt Leonardo festménye is megörökítette. Az asztal is ünnepélyesen volt megterítve, abrosszal, tányérok, borospohár, evő eszközök, és boros korsó állt rajta.
Az ifjabb Jakab szomorúan konstatálta, hogy nincs kupicás pohár, fügepálinka nem lesz. De legalább a bor valami jóféle samosi legyen, mert a legutóbb is valami guggolós lugas bort hozott valaki. Fülöpnek hangosan korgott a gyomra, reggel óta egy falatot nem evett, nem érdekelte az, hogy most birkapörkölt vagy a bárányszelet lesz vacsorára, csak együnk már. Kánai Simon meg éppen ettől félt, mert ő újabban fogyókúrázott, és ilyen késő este már nem szokott nehéz ételeket fogyasztani. Tamás vegetáriánus volt, úgyhogy ő se bánta volna, ha valami grillezett padlizsánt tálalnak fel. De aztán mégiscsak báránysültet hoztak az asszonyok keserű zöldség körettel, és végül is mindannyian megvacsoráltak, nem válogatva, nem fanyalogva − jó magaviseletű tanítványok módjára.
Ezután az Úr szólásra emelkedett, és megtörte a kovásztalan kenyerét − mintha tunkolni akarna a pohárból −, és hálát adva azt mondta: „Vegyétek, egyétek ez az én testem.” Aztán pedig vette a poharat, hálákat adva így folytatta: „Ez az én vérem, az új szövetség vére, mely sokakért kiontatik.” /Márk 14. 22-24/
A tanítványok nem értették, hogy ezt miért mondta, de követték példáját. Júdás Iskarióti is ajkához emelte a kelyhet, de nem ivott bele.
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy tiközületek elárul engem” /János 13. 21/ − mondta csendesen a Mester. Akik meghallották, egymásra néztek kérdőn, vajon ki lehet az? Júdás amikor letette poharát az asztalra, a mellette ülő András észrevette, hogy bor maradt benne, megkérdezte: Nem ízlik? Júdás odatolta elé a kupát: Idd csak meg Bandi, én újabban absztinens vagyok.
És itt kezdődött Júdás árulása, már akkor se mondott igazat. Mert ő nem antialkoholista volt, csak mindig is a sört szerette.
„Bizony, azt meg én mondom néktek, aki pedig a sört szereti, a szőlő leve helyett − ettől nagyobb árulásokra is képes.” /Kulcsár: Prózaéspiktúra 8. 9.bekezdés/
Hasonló
Emlékőrző utasellátó
Családi múzeum
Hálószaggató hátra olló
Holtomiglan holtáiglan
A tablókép szerelmese
Prózai sonkák
Kutyavilág
Hétköznapi fülkeforradalom
Időrablók kerüljenek!
Hájhámlasztás a szaunában
Elhasználódva
Az ismeretlen forradalmi kö...
Valami bűzlik Dániában
A vég nélküli cigaretta
Őrző-védő a divat
A fel nem robbant szexbomba
Az építész álma
Azok a régi szép fürdőzések...
Játszik az öreg
Krúdy vegetáriánus módra
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése