Lövés a gangon

Írta: Péter Béla

Fotó: Magánarchívum

A ruszkik ellepték a falut. A parancsnokság az alvégen rendezkedett be. Nagyanyám kiszellőztette a tisztaszobát, felhajtotta a dunnákat. Egy kancsó vizet és bögréket tett az asztalra. A három tiszt a gangon beszélgetett. A csicska fókazsírral itatta a csizmákat. János, igyi szjuda! – kiáltott az egyik a nagyapámnak, aki leballagott a ház melletti emelkedőn lévő kertecskéből. (Az orosz nyelvet az első háborús hadifogsága idején tanulta meg, közben megtéve a Taskent és Pétervár közti párezer kilométert.) A nacsalnyik beszélni kezdett. Nagyapám is mondott valamit közben-közben. Megköszörülte a torkát, s bement a konyhába. Nagymama megnézte, mennyi liszt van. Nagyapa krumplit hozott fel a veremből, majd begyújtott a masinába. A sparheltfélében gyorsan lobogni kezdett a tűz. Nagyanyám víz nélkül összetört egy kiló főtt krumplit, hozzátett kábé 40 deka lisztet. Sót. A krumpli forró volt még. Összekeverte a masszát, majd meggyúrta egy kicsit, ezután kiszaggatott négy-öt darabot, s elkezdte a nyújtófával kinyújtani. Az így keletkezett palacsintánál nagyobb lapítványokat a masina platnijára tette, amit előtte libaszárnnyal lesepert. Mindkét oldalát addig sütötte, amíg a laskán barnás hólyagok nem jelentek meg. Ezek tányérra kerültek. Nagyanyám egy kanálban zsírt hozott, amivel aztán jó alaposan bekente, s jól megsózta azokat. Négybe hajtva a ruszki tisztek elé rakta. Egyet odavitt a csicskának, és csak úgy a kezébe nyomta. Nagyapa visszament a verembe. A tisztek nagyon karasóztak nagyanyámnak a laska miatt. Nagyapám hóna alatt egy flaska nova borral tért vissza. Töltött az asztalon lévő bögrékbe a kissé zavaros lőréből. Na, ezt annyira nem karasózták a továrisok, de csak magukba töltötték, nagyapám bánatára.

Késő délután értek vissza valahonnan a hívatlan vendégek. Nagyapám újra megjelent egy flaska borral. A ruszkik kártyázni kezdtek. Nagyanyám is visszatért a faluból. Se levél, se hír apuról, aki akkor volt huszonkét éves, és a najhámeri orosz hadifogolytáborban várta a sorsát. A nagy hír a faluban, hogy Szeles Pisti, aki meglépett az orosz fogságból csont soványan, de épségben hazatért. Jaj, csak ne adjanak annak a gyereknek enni, nehogy abba haljon bele, hogy eszik, ha már hazajött a pokolból, siránkozott nagyanyám. A nacsalnyikok jól elvoltak. Nevetgéltek, dumálgattak. Tisztítgatták a géppisztolyukat. Nagyapámat újra leküldték a verembe egy újabb adagért. Éppen megszívta a lopót, amikor nagyon közeli durranás ütötte meg a dobhártyáját. Felsietett, s látta, hogy nagyanyám a földön, elterülve. A ruszkik idegesen veszekednek. Nagyapám széttárt karral elcsukló hangon kiáltaná, ha jönne hang a szájából, hogy sto tü gyélajes? Sto tü gyélali? A nacsalnyik hangos szóval zavarja valahová a csicskát. Nagyanyám oldalába fúródott a sorozat.

Nemsokára visszatért a szolga egy ökrös szekérrel, szalmával a kocsiderékban. Nagymamát ráhelyezték a szalmára. Nagyapám magához vette iratait, vizet, egy darab kenyeret, és elindultak Szécsénybe, az orvoshoz. Az ökrök komótosan lépdeltek a hét-nyolc kilométerre lévő célpont felé. Nagyanyámat elöntötte a kétségbeesés s a mérhetetlen fájdalom. Csak még Bercit láthatnám, rimánkodott minden fohász után. Öreg este volt, amikor a szekér megállt az orvos háza előtt. Dr. Jánosy Kálmán megtekintette a beteget. Levette nagyanyámról az átvérzett lepedőt, amivel átkötözték a testét, és egy új, tiszta lepedőre cserélte. Nagyapám összetett kézzel könyörgött, de az orvos nem vállalta a műtétet. A sérülés kórházi ellátást igényel, mondta határozottan.

Másnap a tízet ütötte a templom óra, amikor bekanyarodott a szekér a balassagyarmati kórház elé, ám egy hangos sztojjal állta útját egy álig felfegyverzett ruszki katona. Nagyapám betekerte a féket, és elmagyarázta a katonának, hogy mi történt, és hogy azonnal meg kell műteni nagyanyámat, mert ott hal meg a kocsiderékban. Az orosz katonai kórházzá változott megyei közkórház előtt nagyanyámat a múló percek iszonyú fájdalommal töltötték el. A katona először csodálkozva figyelt a folyékony oroszsággal elmondott magyarázat miatt, majd hajlott nagyapám egyre türelmetlenebb könyörgésére. Bementek az épületbe. Nagyanyám nemsokára a műtőasztalon feküdt. Két lövedéket kivettek a bordái közül, egyet a szívtájék alatt bent hagytak, tekintettel a legyengült állapotára. Beleit, gyomrát összevarrták. Így még 20 évig vándorolt benne az idegen anyag, mire végül sokat szenvedett testéből az utolsó ruszki lövedéket is kivették a megyei kórházban.

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata
Written by
Szerző: 2019. 04. 24.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése