Köcsögöt fótoznyi

Írta: Péter Béla

− Marika! Marika! Itt van a drótostót az utcában! − kiáltott be hozzánk Pástétné, de a következő pillanatban már a drótostót hangja is behallatszott, amint rikkant az asszonyoknak:
− Itt a drótostót! Kést éleznyi, köcsögöt fótoznyi, fazikat forrasztanyi, itt a drótostót!

Anyuka sebtében összeszedte a késeket, és egy lyukas lavórral a kezében indult az utcára. István néni portája előtt már két szomszéd asszony várakozott, a kezükben kések. Egyiküknél még egy pléh bili is várta sorát. A drótostót ijesztő, dús bajuszú, rekedt hangú, görnyedt hátú ember volt, fején egy rozzant, valaha széles karimájú kalappal. Hátán egy faláda a szerszámoknak, a csomagtartón egy zsák, két oldalra lefittyenve. Hegyeseket sercintgetett két krákogás között. A szája sarkában lévő parányi csikket komótosan kivette, aztán körmével átpöckölte a túloldalra. Lassan munkához látna, de aztán csak elkiáltja magát még egyszer:
− Kést éleznyi, fazikat forrasztanyi, köcsögöt fótoznyi! Itt a drótostót!

Szállingóztak az utcabeli asszonyok, mi, gyerekek már mind ott leskelődtünk, röhögcséltünk. A drótostót a biciklit két támasztólábra állította. A hátsó kerékről a láncot átrakta a köszörűre, és a pedállal megforgatta a követ. Vizet öntött a köszörűkő alatt lévő kis vályúba, ami nedvesen tartotta a homokszínű, szemcsés anyagot. A sorban állók átadták a kicsorbult, életlen késeiket, és már nyöszörgött is az első kés a drótostót kezében. A zsákjából régi újságok lapjai kerültek elő, majd a megélezett késeket beleforgatta, hogy ne érjék egymást a pengék, és így kerültek vissza a tulajdonosukhoz. Amikor már minden késsel végzett, lekászálódott a fura „jószágról”, a zsákjából előhalászott egy ütött-kopott tartályfélét, amelyen valami csapszerűség volt, meg egy csővég is díszelgett rajta.

Egy nagyobbacska tartályból aztán benzint töltött a piros bödögébe. Ezután kihúzott belőle egy 20 centis szárat, és mint egy pumpát, ki-be tolta, húzta. Amikor már nehezebben járt a kezében, a pálca végén lévő csavarral rögzítette ezt a pumpaszerű valamit. Hihetetlen mély zsebéből elővett egy réz öngyújtót, kétszer-háromszor megsodorta a tűzkőcsiholót a tenyerével, mire lángot fogott a kanóc. Kinyitotta a kis piros tartály szelepét, a csővégen süvítve jött a benzinszagú levegő, s már lobbant is az öngyújtó lángjától. Az ekkor odaérkező Szebeni Bandi (ő már iskolás, és volt saját detektoros rádiója is) tudta, mi ez a lángoló tartály: hát ez egy benzinlámpa volt. Az asszonyok hátrább léptek, s onnan figyelték a drótostótot, ahogy a láng elé tette a forrasztópákát, és hevíteni kezdte. Amikor már izzott a pákavég, belenyomta valami zöldes színű anyagba. (Szebeni Bandi szerint az szalmiáksó volt, és azért nyomta bele a pákát, hogy lemarja az oxidréteget. Hát, ha ő mondja, biztosan így is van, gondoltuk mi kisebbek…) A pákával a bilinek a lyuk körül megtisztogatott részét melegítette, aztán a cin rudacskát odaérintette, ami olvadtan terült el az edény hibás pontján, majd fújni kezdte a forrasztást, aztán egy kis vízzel lehűtötte, így foltozta meg Mitus néni ütött-kopott éjjelijét meg a lavórokat.

A fazekak, lábasok más sorsra jutottak. Ezeket aztán tényleg drótozta. Két vékony lemezt helyezett a lyukra, kívül és belül, aztán odalapogatta az edény falához, majd egy árral kis lukakat szúrt a vékony lemezkéken, majd csirizzel bekente a lapocskák edény felőli részét, a lukakon átbujtatta a drótot, amit egy fogóval erősen megtekert, megszorított az edény külső falán, majd újra megkalapálta a lapocskákat, a fölösleges csirizt letörölte és jöhetett a következő lábas vagy fazék. Végül a munka elfogyott. Az asszonyok egyenként járultak a drótostót elé, hogy leróják a munka díját. Pannika néni öt forintot adott, a többiek tojással, viseltes cipővel, kenyérrel, szalonnával, Piroska néni borral fizetett a drótostótnak. A pénzt elsüllyesztette feneketlen zsebébe, a többi minden a zsákban kötött ki. Dolga végeztével a lánc visszakerült a bicikli hátsó fogaskerekére. Némi cihelődés után a tartólábat is fölemelte a köszörűs ember. Aztán lökött kettőt az egyik lábával a pedálon állva a kivénhedt biciklijén, és a másik lábát átvetve a vázon, elkerekezett a Rákosi Mátyás út irányába. A kisebb porfelhőt, ami mögötte támadt, a Függetlenség utcai mezítlábas, klott gatyás haramiák futkosása okozta.

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése