Köcsögöt fótoznyi

Írta: Péter Béla

kocsogot_fotoznyi.jpg− Marika! Marika! Itt van a drótostót az utcában! − kiáltott be hozzánk Pástétné, de a következő pillanatban már a drótostót hangja is behallatszott, amint rikkant az asszonyoknak:
− Itt a drótostót! Kést éleznyi, köcsögöt fótoznyi, fazikat forrasztanyi, itt a drótostót!

Anyuka sebtében összeszedte a késeket, és egy lyukas lavórral a kezében indult az utcára. István néni portája előtt már két szomszéd asszony várakozott, a kezükben kések. Egyiküknél még egy pléh bili is várta sorát. A drótostót ijesztő, dús bajuszú, rekedt hangú, görnyedt hátú ember volt, fején egy rozzant, valaha széles karimájú kalappal. Hátán egy faláda a szerszámoknak, a csomagtartón egy zsák, két oldalra lefittyenve. Hegyeseket sercintgetett két krákogás között. A szája sarkában lévő parányi csikket komótosan kivette, aztán körmével átpöckölte a túloldalra. Lassan munkához látna, de aztán csak elkiáltja magát még egyszer:
− Kést éleznyi, fazikat forrasztanyi, köcsögöt fótoznyi! Itt a drótostót!

Szállingóztak az utcabeli asszonyok, mi, gyerekek már mind ott leskelődtünk, röhögcséltünk. A drótostót a biciklit két támasztólábra állította. A hátsó kerékről a láncot átrakta a köszörűre, és a pedállal megforgatta a követ. Vizet öntött a köszörűkő alatt lévő kis vályúba, ami nedvesen tartotta a homokszínű, szemcsés anyagot. A sorban állók átadták a kicsorbult, életlen késeiket, és már nyöszörgött is az első kés a drótostót kezében. A zsákjából régi újságok lapjai kerültek elő, majd a megélezett késeket beleforgatta, hogy ne érjék egymást a pengék, és így kerültek vissza a tulajdonosukhoz. Amikor már minden késsel végzett, lekászálódott a fura „jószágról”, a zsákjából előhalászott egy ütött-kopott tartályfélét, amelyen valami csapszerűség volt, meg egy csővég is díszelgett rajta.

Egy nagyobbacska tartályból aztán benzint töltött a piros bödögébe. Ezután kihúzott belőle egy 20 centis szárat, és mint egy pumpát, ki-be tolta, húzta. Amikor már nehezebben járt a kezében, a pálca végén lévő csavarral rögzítette ezt a pumpaszerű valamit. Hihetetlen mély zsebéből elővett egy réz öngyújtót, kétszer-háromszor megsodorta a tűzkőcsiholót a tenyerével, mire lángot fogott a kanóc. Kinyitotta a kis piros tartály szelepét, a csővégen süvítve jött a benzinszagú levegő, s már lobbant is az öngyújtó lángjától. Az ekkor odaérkező Szebeni Bandi (ő már iskolás, és volt saját detektoros rádiója is) tudta, mi ez a lángoló tartály: hát ez egy benzinlámpa volt. Az asszonyok hátrább léptek, s onnan figyelték a drótostótot, ahogy a láng elé tette a forrasztópákát, és hevíteni kezdte. Amikor már izzott a pákavég, belenyomta valami zöldes színű anyagba. (Szebeni Bandi szerint az szalmiáksó volt, és azért nyomta bele a pákát, hogy lemarja az oxidréteget. Hát, ha ő mondja, biztosan így is van, gondoltuk mi kisebbek…) A pákával a bilinek a lyuk körül megtisztogatott részét melegítette, aztán a cin rudacskát odaérintette, ami olvadtan terült el az edény hibás pontján, majd fújni kezdte a forrasztást, aztán egy kis vízzel lehűtötte, így foltozta meg Mitus néni ütött-kopott éjjelijét meg a lavórokat.

A fazekak, lábasok más sorsra jutottak. Ezeket aztán tényleg drótozta. Két vékony lemezt helyezett a lyukra, kívül és belül, aztán odalapogatta az edény falához, majd egy árral kis lukakat szúrt a vékony lemezkéken, majd csirizzel bekente a lapocskák edény felőli részét, a lukakon átbujtatta a drótot, amit egy fogóval erősen megtekert, megszorított az edény külső falán, majd újra megkalapálta a lapocskákat, a fölösleges csirizt letörölte és jöhetett a következő lábas vagy fazék. Végül a munka elfogyott. Az asszonyok egyenként járultak a drótostót elé, hogy leróják a munka díját. Pannika néni öt forintot adott, a többiek tojással, viseltes cipővel, kenyérrel, szalonnával, Piroska néni borral fizetett a drótostótnak. A pénzt elsüllyesztette feneketlen zsebébe, a többi minden a zsákban kötött ki. Dolga végeztével a lánc visszakerült a bicikli hátsó fogaskerekére. Némi cihelődés után a tartólábat is fölemelte a köszörűs ember. Aztán lökött kettőt az egyik lábával a pedálon állva a kivénhedt biciklijén, és a másik lábát átvetve a vázon, elkerekezett a Rákosi Mátyás út irányába. A kisebb porfelhőt, ami mögötte támadt, a Függetlenség utcai mezítlábas, klott gatyás haramiák futkosása okozta.

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata
Written by
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése