Fancsal

A Cserehát keleti peremén, a Fancsali-patak szűk völgyében elhelyezkedő település környéke már a kőkorszakban is lakott volt. Első okleveles említése 1138-ból való, melyben egy Fonsol nevű nádor is szerepel. Királyi birtok volt, IV. Béla a királyné tárnokmesterének adományozta. A török időkben teljesen elnéptelenedett, a XVIII. században szlovák telepesek népesítették be. Szőlői korábban híresek voltak, ma is több szép borospincével találkozhatunk a falu feletti domboldalban. Műemlék jellegű evangélikus temploma 1775–1786 között épült. Két kúriája közül az egyik az 1740-es évekből való, a volt Joób-kúriát pedig Ybl Miklós tervei alapján építették 1850 körül, romantikus stílusban.

A ma alig négyszáz lakosú kis település önkormányzatát 1994 óta irányítja Varga István.

1957. november 10-én született Sátoraljaújhelyen egy vilyvitányi család egyetlen gyermekeként. Édesapja gépkocsivezető volt, édesanyja betanított munkásként dolgozott.

Gyermekkorát a magyar–szlovák határ mentén húzódó szépséges kis településen töltötte. Itt végezte alsó tagozatos általános iskolai tanulmányait is, majd a felső tagozatot Mikóházán folytatta. Elsősorban a biológiát kedvelte, nem véletlen, hogy máig jó szívvel emlékezik vissza egykori biológiatanárára. Már kisgyermekkorában „természetbúvár” volt, az erdő, a mező, a rét szinte második otthona volt, így a vadászat, a halászat és a madarászat töltötte ki szabad ideje jelentős részét.

Középiskolai tanulmányait Sátoraljaújhelyen – három évig kollégistaként – a Mezőgazdasági Szakközépiskolában folytatta, ahol szőlő-, gyümölcs-, dísznövény-termesztő- és borász szakon végzett, az érettségi bizonyítvány mellé e szakmákból kapott szakmunkás-bizonyítványt. Jó emlékeket őriz egykori iskolájáról, máig örömmel vesz részt az osztálytalálkozókon.

Érettségi után a fancsali tsz elnöke személyesen kereste meg, és ajánlott neki munkát, így 1976-ban a Fancsali Mezőgazdasági Termelőszövetkezet lett első munkahelye, ahol három hónap gyakornokoskodás után a gyümölcstermesztő ágazat vezetőjévé nevezték ki.

Hamarosan letöltötte katonai szolgálatát – ez kemény húsz hónapot jelentett – Verpeléten, Etyeken és Budapesten. Leszerelése után korábbi munkahelyére tért vissza, ahol aztán közel két évtizedet töltött el egyvégtében.

Időközben képezte magát: Nyíregyházán felsőfokú gyümölcstermelő és feldolgozó, Karcagon pedig növényvédő és talajerő-gazdálkodó szakképesítést szerzett.

1994-ben amolyan „erőpróba gyanánt” indult a polgármester-választáson és négy jelölt közül nyert. Kezdetben tiszteletdíjasként tevékenykedett, ám hamar belátta, hogy két helyen nehéz egyformán jól helytállni, így főállású polgármester lett. A település lakói azóta minden alkalommal bizalmat szavaztak az egyébként függetlenként induló polgármesterüknek.

A „mély vízbe” kerülő faluvezetőre rögtön komoly feladatok vártak, hiszen indultak a nagy infrastrukturális beruházások: előbb a gázberuházás, majd a szennyvízhálózat kiépítése. Ezután kevésbé látványos, ám fölöttébb szükséges tennivalók következtek: az utak aszfaltozása, parkosítás, a vízelvezetők rendbetétele.

Mostani feladataik sorában első helyen az internet-, és kábelhálózat kiépítése áll, a beruházó már megkapta az elvi engedélyt a munka elvégzésére. A közeljövőben tervezik a pincesori út kiépítését, csapadék-víztározó építését, és az Ybl Miklós által tervezett  – a polgármesteri hivatalnak is helyt adó – kúria felújítását. Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy a település megőrizze arculatát. Ennek része az augusztus 20-án rendszeresen megtartott Falunap és a fancsali szőlőhegyen termett borok versenye, amelyet jövőre tizedik alkalommal rendeznek meg.

„A feladat tulajdonképpen egyszerű – vallja Varga István –, alkalmazkodni kell a helyi viszonyokhoz, a célom emberi hangon megszólítani és megszólíttatni. Én igyekeztem mindig hétköznapiasan viselkedni választópolgáraim körében. Ez annál is inkább könnyen ment, mert legtöbbjükkel közel húsz évet töltöttem a gyümölcsösben. Külön szívügyemnek tekintem az öregek istápolását és a továbbtanulók segítését a Bursa Hungarica-program keretében.”

1978-ban kötött házasságot Balla Piroskával, aki Forrón az általános iskolában magyar–történelem szakos tanárként tanít. Ágnes lányuk, aki 1982-ben született, Budapesten a Lótenyésztő Szövetségben dolgozik, a három évvel fiatalabb Éva óvónő Mérán.

A sportot mindig szerette. Máig rendszeresen röplabdázik, társaival hetente egyszer gyűlnek össze az encsi gimnázium sportcsarnokában. A vadászat mellett a horgászat jelenti a kikapcsolódást, ahol nem a halfogás az elsődleges, és ha úgy alakul, szívesen főz halászlevet.

Eddigi életútjával, mivel sosem volt  „ágaskodó” típus, elégedett.

A jövőt illetően szeretne lélekben nyugodtan és egészségesen élni, és az elvárásoknak – úgy, mint eddig – megfelelni.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)