Encs

Szikszón született 1946. február 7-én. Szülei postások voltak, 1946-ban, születése után kerültek Hidasnémetibe. Édesapja a Miskolci Postaigazgatóságon dolgozott, sajnos nagyon fiatalon, 49 éves korában eltávozott az élők sorából. Édesanyja ma már nyugdíjas. Öccse, aki Miskolcon él, Halmajon háziorvos.

Gyermekkorát Hidasnémetiben töltötte. Az általános iskolában főleg a humán tárgyak érdekelték, a magyar és a történelem volt a kedvence. Nagyon szeretett sportolni, főleg futballozni, tizennégy éves korában már a megyei II. osztályban szereplő helyi futballcsapatban játszott jobbszélsőt, jobbösszekötőt.

Középiskolai tanulmányait Miskolcon a Földes Ferenc Gimnáziumban folytatta, ahol az akkor divatos 5+1 oktatás keretében postaforgalmi szakon tanult. A Petőfi Kollégiumban lakott, ahol máig tartó baráti kapcsolatok alakultak. 1964-ben jó eredménnyel érettségizett és postaforgalmi technikusként segédtiszt lett.

Első munkahelye a Miskolci Postaigazgatóság lett, rendszeres helyettesként módja volt szülőföldjét, Abaújt közelebbről megismerni. Egy év múltán behívták katonának, Aszódon a gépkocsizó lövészezrednél szolgált, rádiós volt, első osztályú távírász lett. Leszerelése után Encsre a járási tanács titkárságára került, titkársági előadóként dolgozott. Ügyességére, szorgalmára hamar felfigyeltek és később a járási tanács elnökének személyi titkára lett. Ekkor ismerkedett meg közelebbről az államigazgatási tevékenység fortélyaival.

Ezerkilencszázhetvennégyben kinevezték a mezőgazdasági osztályra főelőadónak, a mezőgazdasági szövetkezetek felügyelete volt a feladata. Ebben az időben jelentkezett a jogi egyetem levelező tagozatára, és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1980 márciusában avatták jogi doktorrá.

Időközben ezerkilencszázhetvenötben a városi pártbizottságra hívták dolgozni, ahol 1987-ben pártbizottsági titkárként fejezte be apparátusi pályafutását.

Ekkor került a rendőrség állományába, őrnagyi rangban kinevezték kapitányságvezetőnek, ennek feltétele a jogi végzettség volt. A Rendőrtiszti Főiskolán egyéves átképzésben vett részt és a mai napig betölti ezt a posztot.

Elképzelhetetlen körülmények között, lepusztult épületekben három munkahelyen dolgoztak akkor. 1990-ben kapták meg a GAMESZ épületét, ami már némi előrelépést jelentett a feltételek terén.

Tevékenysége során első perctől új, modern kapitányság építése volt a célja, és nagyon büszke arra, hogy Forgács László akkori főkapitány segítségével mindezt sikerült kilobbizni. 1998 decemberében helyezték el az új épület alapkövét és 2000. április 26-án avatták a mai, modern követelményeknek megfelelő épületet.

Dr. Lipusz György eddigi gazdag életútját a Munka Érdemrend ezüst fokozatával, több miniszteri dicsérettel, a 10 éves Szolgálatért Érdeméremmel és 2002-ben a Szent György-érdemkereszttel ismerték el. (Ez utóbbit két-három rendőr kapja évente az országban.)

Az alezredes úr az „Abaújért Bűnmegelőzési Alapítvány” kuratóriumi elnöke és 1980 óta a Hernádvölgye Vadásztársaság elnöke és a megyei vadászszövetség elnökségi tagja.

Eddigi életútjáról így vall: – Az ember fogadjon szót a szüleinek, és ha boldogulni akar, akkor tanulnia kell! Fiatal fejjel nem mindig fogja fel ennek jelentőségét, ezért lényeges a szülők következetessége. Sajnálom, hogy a nyelvek kimaradtak az életemből.

Fontosnak tartom, hogy a helyi értelmiség ne hagyja el azt a közösséget, ahol született. Ezt a vidéket sokszor nevezték „sötét Abaújnak”, de itt is a „Jóisten rendes emberei” laknak. Az életminőség javításáért itt kell tenni, ebben az értelmiségnek kitüntetett szerepe van, ha az itt élők nem tesznek meg mindent a környékért, akkor lemarad.

Dr. Lipusz György ezerkilencszázhatvankilencben kötött házasságot Szabó Katalinnal, aki anyakönyvvezetőként dolgozott, ma már nyugdíjas. Egy lányt és egy fiút neveltek fel, mindketten apjuk nyomdokaiba léptek. Brigitta (1970) szakvizsgázott jogász, a megyei rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályán kiemelt főelőadó századosi rangban. Férje is rendőr, tanszékvezető a Rendőr-tiszthelyettesi Szakközépiskolában, két gyermekük hét- és nyolcéves. András (1973) ugyancsak századosi rangban az Országos Rendőrkapitányságon osztályvezető-helyettes, felesége mi más lehetne, mint százados, a Pest Megyei Főkapitányságon dolgozik, most várják első gyermeküket.

A lassan nyugdíjba készülő kapitányságvezető szeret vadászni, elsősorban vaddisznóra, őzre, szarvasra vadásznak. Időnként egy-egy vendégvadászatot is szerveznek. Lőtt már minden lőhető vadat, de legtöbbször vaddisznó akadt a puskavégre.

A vadászat során főleg a természet szépsége bilincseli le, szereti az erdő zúgását, amikor minden búját-baját elfeledheti az ember. Ha teheti, könyvet is szívesen vesz a kezébe, szereti az útleírásokat, vadászkönyveket, kedvenc írója Hemingway.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)