Encs

Egész eddigi életében meghatározó szerepet játszott a szülőföldért, Abaújért, érzett felelősség és szeretet. 1952. április 5-én született Mogyoróskán. Édesapja földművesként, gazdálkodóként nehéz munkával kereste meg a család kenyerét. Édesanyja több mint két évtizeden keresztül volt boltvezető. Ma már sajnos egyikük sincs az élők világában. Két testvére van, mindketten nyugdíjasok.

Mogyoróskán töltötte gyermekkorát, hagyományos falusi környezetben nőtt fel. Az iskolában elsősorban az irodalom, a történelem, a földrajz érdekelte. Már ekkor megszerette a természetet, ez meghatározó szerepet játszott életének további alakulásában. Járta az erdőt, de szívesen futballozott is társaival. Jó tanuló volt, és Abaújszántóra a mezőgazdasági technikumba került, ahol 1970-ben végzett.

A család anyagi helyzete (édesapja megbetegedett, édesanyja nyugdíjas lett) nem tette lehetővé, hogy továbbtanuljon, ezért dolgozni kezdett. Egy évet töltött első munkahelyén a Bábolnai ÁG-ban, majd hogy szüleit segíthesse, közelebb jött. Ezerkilencszázhetvenegyben a B.-A.-Z. Megyei Állat-egészségügyi Felügyelőségre került, ahol különböző beosztásokban dolgozott, végigjárta a ranglétrát. Közben a tanulásra is szakított időt, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola Állattenyésztési Karán végzett, ezerkilencszáznyolcvannégyben. Szakmai tanfolyamokon, továbbképzéseken szerezte meg a munkájához szükséges ismereteket, a megye törzstenyészetével, a törzskönyvezéssel foglalkozott.

A rendszerváltás utáni években az ő hivatalát is utolérte az átszervezés, leépítés kora, ezért 1993-ban vállalkozni kezdett, három éven keresztül jól prosperáló vendéglátással, sörfőzéssel foglalkozott.

Időközben ezerkilencszázkilencvennégy végére kialakult Encsen egy vállalkozói csoport – Encs és Térsége Vállalkozói Klub – ennek máig az elnöke. Ez a klub tevékeny szerepet játszott abban, hogy ezerkilencszázkilencvenhatban létrejöjjön az Abaúj Gazdasági és Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, itt a kuratórium elnökhelyettese volt.

Később felkérték, hogy legyen a menetközben átalakult és az Abaúji Fejlesztési Központban egyesült két szervezet (a másik az Önkormányzati Szövetség volt) ügyvezető igazgatója. Ezt a posztot, közmegelégedésre, máig betölti.

Ez a gyakorlatilag nulláról indult szervezet ma nyolc főállású dolgozójával a térség gazdasági fejlesztésével, a vállalkozásfejlesztéssel foglalkozik. A nemzetközi pályázatokon való eredményes szereplés révén főleg idegenforgalmi projektek valósultak meg (ezek többszáz milliós nagyságrendet jelentenek), e pályázatok elkészítésében fontos szerepet játszott az Abaúj Fejlesztési Központ.

Közreműködtek a falufejlesztési program megvalósításában, ennek eredményeként a közelbe került a regéci vár környékén a vadas park és komplex idegenforgalmi fejlesztés, amely teljes mértékben harmonizál a természettel. Tevékeny részt vállaltak az Encsi Ipari Park fejlesztésében, az önkormányzati beruházások előkészítésében, amelyekkel a térségben élők körülményeit javítják, az itt maradást szolgálják. Ebbe a körbe tartozik a Vállalkozók Háza, amely a vállalkozási kultúra emelését, tanácskozások, továbbképzések szervezését, a vállalkozói szolgáltatások szélesítését tűzte ki célul.

Béres László tevékeny közéleti életet él, ezerkilencszázkilencvennyolctól tagja a B.-A.-Z. Megyei Területfejlesztési Tanácsnak. Ugyancsak tagja az Abaúj Polgáraiért Alapítványnak, a Rákóczi Szövetségnek, az Abaúji Szövetség a Regionális Fejlesztésért szervezetnek, részt vállal az Abaúji Természetvédelmi Egyesület, a Megyei Agráregyesület munkájában is. Az Észak-magyarországi Gazdasági és Munkaadói Szövetség elnökségének tagja, és segíti a Kistérségi Fejlesztők Szervezetének tevékenységét is.

– Elsősorban a térség és az itt élők iránt érzett felelősség motivál – mondja az ügyvezető igazgató úr. – Azokat kell segíteni, akik itt élnek, hogy felemelkedhessen ez a vidék. Mindig is fogékony voltam a közösség iránt, ezt szüleimtől örököltem, ők mindig egyféle kohéziós erőt jelentettek szülőfalumban. Céljaim megvalósításában eléggé következetes és makacs vagyok, így gyakran kerülök viták kereszttüzébe. Ez nem különösebben zavar, hisz a viták, a nézetek ütköztetése előrevisz.

Ezerkilencszázhetvennégyben kötött házasságot, amelyből két lány született: ezerkilencszázhetvenötben Rita, ő Abaújszántón a szakközépiskolában végzett, most mérlegképes könyvelő. Jelenleg férjével együtt a családi vállalkozásban dolgozik, és neveli hatéves kislányukat. Az ezerkilencszázhetvennyolcban született Mónika szintén Abaújszántón, a szakközépiskolában végzett, a kétéves iker kisfiúkkal van gyesen, férje hivatásos futballista.

Béres László ma is imádja a természetet, a mogyoróskai családi fészek igazi kikapcsolódást nyújt. Egy baráti társasággal ma is rendszeresen fociznak, és több mint tíz éve az encsi sportkör elnökségi tagja. Sikerélményei ellenére akkor lenne igazán elégedett, ha szülőföldjén mindenki meg tudna élni a munkájából szerzett jövedelméből.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)