Encs

Életében sokféle dologgal foglalkozott, rendkívül sokoldalú ember. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy összesen 13 szakmából szerzett szakképesítést. Többek között vendéglátó-eladó, üzletvezető, építésztechnikus, magasépítő, tervező, hideg-meleg burkoló, parkgondozó és temetkezési szolgáltató, hogy csak a legfontosabbakat említsük.

1947. szeptember 24-én született Ináncson. Édesapja karbantartóként dolgozott Alsózsolcán a BVM-nél, majd nyugdíjazása után mezőőr lett. Édesanyja háztartásbeli volt, a két fiúgyermek nevelése hárult rá. Műszerész végzettségű öccse sajnos nagyon fiatalon meghalt. Aszalón nőtt fel, ahol hamar kiderült róla, hogy sok minden érdekli: elsősorban az építészet vonzotta, kézügyessége révén mindenféle dolgokat „bütykölt”, szinte „ezermester” volt. Jó tanuló, ám egyben lezser diák volt, főleg matematikából és fizikából jeleskedett. Aszalón fejezte be az általános iskolát, majd Ózdon folytatta gimnáziumi tanulmányait, amit végül később fejezett be. Egy évet dolgozott Alsózsolcán a BVM-nél, majd a katonai szolgálatát töltötte Aszalón a rakétásoknál.

Dolgozott egy iparos vállalkozónál, majd átpártolt a vendéglátáshoz, 1974-től 1980-ig kocsmáros volt. Ekkor választották meg Aszalón tanácselnöknek. Ezt a posztot öt éven keresztül töltötte be, máig úgy érzi, hogy jól végezte feladatait. Nagyon szereti és tiszteli az idős embereket, talán ezért is sikerült neki tanácselnökként megfelelő kontaktust teremtenie a 2000 fős település lakóival.

1985-ben szerzett építésztechnikusi oklevelet a Latabár Endre Építőipari Szakközépiskolában. Ekkor szó szerint új életet kezdett, hisz elvált, és ekkor kezdett hozzá az építőipari tevékenységhez, melegburkolóként elsősorban műanyag és PVC-burkolatokat készített. Az országban elsőként foglalkozott PVC-hegesztéssel, alvállalkozóként Matáv-telefonközpontok burkolómunkáját végezte. Dolgozott a környékbeli önkormányzatoknak, „bebarangolta” a megyét, a megye északi részén számos tornaterem sportpadlóját készítette, sok-sok parkettát lerakott, számtalan településen található meg keze munkájának eredménye. 1995-ben érezte úgy, hogy váltania kellene, ekkor kezdett a temetkezési szolgáltatáshoz. Nyitott egy kegytárgy- és temetkezésikellék-boltot. Egy évig csak kereskedett. Közben különféle szaktanfolyamokat végzett: temetőgondozás, parkgondozás, temetkezési szolgáltatás szaktanfolyamokon bővítette tudását, elméleti és gyakorlati ismeretekkel gazdagodott. 1996-tól hat éven keresztül az encsi városi temető gondozását is végezte.

Cégénél a V. Kertesz Kft.-nél jelenleg öt fő foglalkozik temetkezési szolgáltatással, ketten a virágboltot üzemeltetik. Évente átlagosan ötszáz temetést szerveznek meg, van olyan nap, hogy négy-öt búcsúztatáson működnek közre, újabban egyre gyakoribbak a hétvégi temetések.

„Szívvel-lélekkel teszem a dolgomat,  – mondja Varga János. – Nálam bármelyik pillanatban csenghet a telefon, éjjel-nappal elérhető vagyok, tíz éve nem voltam szabadságon. A temetkezéssel kapcsolatban elvégzek minden feladatot, munkám során nem ismerem azt a szót, hogy lehetetlen. Az ország számtalan részéről szerveztem már temetést, és mindig arra törekedtem, hogy ügyfeleim elégedettek legyenek. A hozzátartozókat maximálisan ki kell szolgálni, még akkor is, ha olykor nehéz a gyászolókkal szót érteni. Sokszor nehéz kezelni őket, és itt is igaz, hogy nincs két egyforma ügyfél. Nekem olyan helyzetben kell segítenem, amikor a másik félnek erre igen nagy szüksége van. Felvállalom gondjaik megoldását, és nálam utólag, a szolgáltatás elvégzése után kell fizetni, mindenkivel szemben abszolút korrekt igyekszem lenni.”

Első házasságából egy fia és egy lánya született: Zoltán harmincöt éves, kamionsofőr, bár kőműves szakmával rendelkezik, húszéves kora óta vezet. Felesége vendéglátós, egy gyermeket nevelnek. Tímea harmincéves, egy olasz cég alkalmazottja, férje műszerész a TVK-ban, egy gyermekük van.

Varga János korábban a közéletben is tevékenykedett, tanácstag volt. Jelenlegi munkája mellett erre már nincs lehetősége, mivel általában véve nemigen van szabad ideje.

Korábban gyakran horgászott, a nagy átlagnál jobb „pecásnak” számított. Nem elsősorban a halfogás érdekelte, inkább a csend, a nyugalom, a kikapcsolódás vonzotta.

Eddigi életútjával elégedett, bár utólag könnyű okosnak lenni alapon úgy érzi, hogy jó pár dolgot „elszúrt” az életében. Ennek ellenére úgy véli, hogy az ember mindig azzal elégedjen meg amit elért, a dolgok úgy vannak jól, ahogy vannak.

Még nagyon sok feladatot lát maga előtt, tart attól, hogy nem lesz ideje arra, hogy nyugdíjas legyen. Dolgát szeretné a jövőben is úgy végezni, hogy azzal nemcsak ő maga, hanem a környezete is elégedett legyen.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)