Encs

Hosszúnak és ugyancsak rögösnek tűnt az az út, amelyet 14 éves korában – édesanyja súlyos betegsége után – titokban kijelölt magának. Ekkor gondolt ugyanis először arra, hogy az orvosi pályát választja. Ma már elmondhatja, hogy jól döntött, hiszen szépen ívelő életpályát járt be eddig, életét az embertársai, a gyógyítás szolgálatába állította, és ennek a hivatásnak él a mai napig.

Az abaúji dombok ölén megbúvó, a Pallavicini-kastélyról ismert, határ menti kistelepülésen, Pusztaradványban született 1953. november 16-án. Édesapja a vasútnál, édesanyja a termelőszövetkezetben dolgozott. A 12 évvel később született húga, Marika is értelmiségi pályát választott, pedagógus lett.

Középiskolai tanulmányait – a ma Váci Mihály nevét viselő – Encsi Gimnáziumban végezte, ahol a második osztály megkezdésétől már tudatosan orvosnak készült. Nagy szerepe volt ebben dr. Styaszny Sándor tanár úrnak, aki a biológiát és a kémiát tanította számára is. Már a gimnáziumi évek alatt is kivette részét a közösségi munkából, nagyon jó osztályközösség tagja volt, máig rendszeresek az érettségi találkozóik, amelyek szervezésében aktívan részt vesz.

Az egyetemi évek alatt, a sok-sok tanulás mellett következett be egy egész életre szóló „esemény”, 1974-ben házasságot kötött gyermekkori szerelmével, falubelijével, Borisz Lászlóval, aki biztosítási szakember. Két lányuk  – Edit és Ágnes – fiatal diplomásként Budapesten él és dolgozik. A család összetartását igazolja, hogy szinte heti gyakorisággal keresik fel egymást.

Miután tanulmányi szerződés kötötte Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez, az egyetem befejezése után 1978-ban Csobádon kezdett körzeti orvosként. 1981. január 1-jétől Ináncs lett a következő állomás, ellátta a környező települések  – Hernádbűd, Hernádszentandrás és Pere – lakosságát is. 1987. november 16-tól háziorvosként végzi gyógyító tevékenységét Encsen. Az első encsi munkanapján, amely egyben a 34. születésnapja is volt, 12 beteget látott el. Ma a körzete 1340 fős, de összesen 1660 beteg gyógyításáért, egészségének megóvásáért dolgozik. Hét éve helyettesítő orvosként ellátja a csereháti Felsőgagy körzetébe tartozó betegeket is.

A családanyai teendők és a temérdek munka közben sem feledkezett meg az önképzésről, az ismeretek bővítéséről: 1987-ben háziorvos, 1998-ban üzemorvostan szakvizsgát tett, melyeket rövidesen újabb követ majd.

Sok éven át volt iskolaorvos az encsi Aba Sámuel Szakiskolában, 2002-től két évig látta el a Területi Egészségügyi Központ főorvosi teendőit. Üzemorvosként számos helyre eljut: Gönctől Krasznokvajdáig több mint ezer dolgozót lát el.

1990-től két cikluson keresztül önkormányzati képviselő volt, a Rehabilitációs Bizottság elnökeként tevékenykedett, és tagja volt a Szociális Bizottságnak. Bizonyára a fentiek is alátámasztották azt a testületi döntést, amelynek alapján 2005. március 15-én a „Humanitás Szolgálatában Encsért” kitüntetést vehette át – bár ő a legnagyobb kitüntetésnek a munkatársaihoz és a betegeihez fűződő jó viszonyt tartja.

„Azt gondolom, hogy egy háziorvos mindenekelőtt legyen naprakész – vallja dr. Janoczkó Erzsébet. – Naprakész a tudásban, a felkészültségben, hisz itt naponta le kell tenni a tudást az asztalra. Igyekeztem mindig egyforma következetességgel bánni betegeimmel. Nem azt néztem, hogy mit, miért nem tudunk megoldani, hanem azt, hogy kinek, hol, miben lehet segíteni. Gyermekkoromban nagynénémtől mindig azt hallottam: – »Fiam! Csak szép szóval!«

Így aztán én az életben még tán senkire nem haragudtam, ha valakivel bajom van, akkor azt megmondom szemtől szembe. Abaújdevecserben sikerült kialakítanom egy új rendelőt, és úgy érzem, jelentős szerepem volt az encsi központi rendelő létrehozásában is. Ennek is köszönhető, hogy ma egy szakmailag igen jól felkészült szakembergárda kulturált körülmények között gondoskodik az encsiek és a környékbeli lakosok szakszerű ellátásáról.”

Bár a sok elfoglaltsága miatt kevés a szabad ideje, ha teheti, ma is szívesen megfordul a Pusztaradvány körüli erdőkben, mert szerinte az erdő kikapcsol, pihentet és megnyugtat. Sokat jelent számára az a több évtizedes barátság, amely összeköti egy kis közösséggel, akikkel rendszeresen kirándul, síel, s ősbérletesként élvezi a Miskolci Nemzeti Színház és a kassai Thália Színház előadásait. Szeret olvasni, a szépirodalom mellett rendszeresen forgatja a szakirodalmat, továbbképzésekre jár. Eddigi életútjával elégedett, hisz elért mindent, amit szeretett volna. Ha ma újra kezdhetné, ugyanígy tenne mindent mind szakmai, mind családi vonatkozásban. Ami a személyes jövőjét illeti, már nagyon várja a márciusban érkező első unokát és majd a többieket. Családja, szerettei körében szeretne megérni jól megérdemelt pihenéssel egybekötött tisztes öregkort.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)