Encs – Onga

Bár gyermekkori álma – orvos szeretett volna lenni – nem teljesült, egész eddigi három és fél évtizedes tevékenysége az egészségügyhöz, az idősek ellátásához kapcsolódik, immáron negyedszázada intézményvezetőként. Az ehhez szükséges alapvető erkölcsi értékeket: a segítő szándékot, a szeretetet, az összetartás és a másikról való gondoskodás fontosságát egy többgenerációs ongai családban (anyai ágon már üknagyapja is ongai gazdálkodó volt) tanulta meg.

A család második gyermekeként (édes­apja vasutas, vonatvezető volt, édesanyja a háztartást vezette) 1956. június 7-én született Miskolcon. Bátyja, aki már sajnos nincs az élők sorában, a kereskedelemben dolgozott.

Az iskolában elsősorban a humán tárgyak érdekelték, és miután a környéken egyedül az akkori 2. Számú Szakközépiskolában volt egészségügyi szakképzés, Miskolcon folytatta középiskolai tanulmányait. Bár jól érettségizett, a továbbtanulás helyett dolgozni kezdett, szociális gondozó-ápoló lett a miskolci Őszi Napsugár Idősek Otthonában.

Itt „nagyon megtalálta a helyét”, hamarosan elindult felfelé a ranglétrán is, hiszen előbb gondozási részlegvezető, osztályvezető ápoló, majd intézményvezető ápoló lett. Máig ezt az intézményt tekinti „alma materének”, hiszen az itt szerzett tudást és tapasztalatot máig kamatoztatja.

1999–2002 között a B-A-Z Megyei Önkormányzat Pszichiátriai Otthonát vezette Hejőbábán, és 2002-ben lett az Idősek Ápoló-Gondozó Otthona Módszertani Intézmény intézményvezetője Encsen, máig ezt a posztot tölti be.

Időközben természetesen folyamatosan képezte magát: 1987-ben a Bárczy Gusztáv Tanárképző Főiskola szociá­lis szervező szakán szerzett diplomát. 2002-ben szociális szakvizsgát tett idősek szociális ellátása területén, 2005-ben pedig szociális menedzserképesítést szerzett.

Jelenlegi intézményének alapítására 2001-ben került sor, és a Megyei Közgyűlés határozata értelmében 2002 szeptemberében nyílt meg. Speciális szolgáltatást nyújtanak: az időskori leépülésben szenvedőket gondozzák (gondozottaik a megye területéről kerülhetnek hozzájuk) összesen 122 férőhelyen. Az otthon lakóiról nagyon jól felkészült szakemberek – összesen 77 fő – gondoskodnak, a rendszeresen végzett elégedettségi vizsgálatok szerint kiválóan. A sikeres intézményi tevékenység érdekében ISO minőségbiztosítási rendszert is működtetnek.

Tevékenységük 2003. július 1-jétől tovább bővült: a szociális ellátórendszer módszertani segítségnyújtását szervezik és koordinálják a megyében.

Jónyer Lajosné számos szakmai projekt megvalósításában vett részt tevékenyen: többek között a demensrészleg kialakításában az Őszi Napsugár Otthonban, lakóotthon létrehozásában, új idősek otthona működési engedélyeztetési eljárásában (Bőcs, Abaújszántó, Szendrőlád, Zsujta, Szerencs), tanulmányokat, cselekvési terveket készített, szervezte a SZIME VII. Nemzetközi Konferenciáját.

A Magyar Szociálpolitikai Társaság, a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetének tagja, a Szociális Igazgatók Magyarországi Egyesülete megyei tagozatának elnöke, szerepel az Országos Szociálpolitikai Szakértői Névjegyzékben. Mindemellett lakóhelyén, Ongán, már a negyedik ciklusban tagja a helyi önkormányzati képviselő-testületnek, előbb a szociális bizottság elnöke volt, jelenleg – már a harmadik ciklusban – a település alpolgármestere.

„Tevékenységem sikeres elvégzésének elsődleges feltétele az emberi méltóság tiszteletben tartása mind az otthon lakói, mind az otthon dolgozói vonatkozásában – mondja Jónyer Lajosné intézményvezető.

– Itt a saját személyiségével dolgozik az ember, ezért annak karbantartása rendkívül fontos. Elengedhetetlen feltétel a hitelesség, a személyes példamutatás, valamint a megfontolt, körültekintő döntés-előkészítés.

Vezetői stílusomban a demokratikus elvek betartása mellett időnként autokratikus elemeket is alkalmaznom kell, ha kell, dicsérek, ha kell, felelősségre vonok.”

1977-ben kötött házasságot Jónyer Lajossal, aki rokkantnyugdíjas, korábban szakmájában asztalosként dolgozott. Idősebbik gyermekük, Gergely 30 éves, élelmezésvezető, ő most házasságkötés előtt áll, a hét évvel fiatalabb András a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola végzős hallgatója rajz- és hitoktató szakon.

Szabad idejében korábban nagyon sokat kézimunkázott, és szívesen járt kirándulni, sőt nagyon sok kirándulást szervezett dolgozóinak is. Fontosnak tarja a hitélet gyakorlását, és kiemelt figyelmet fordít a szakmai ismeretek bővítésére, mindenekelőtt szakmai folyóiratok olvasására.

Sorsának alakulásával elégedett, nem is tudná elképzelni magát más területen. Ha újra kezdhetné életét, akkor is ezen a pályán kötne ki.

Magánéletében a család, a két gyermek jelenti mindenekelőtt az élet értelmét, és bízik abban, hogy a sors hamarosan unokákkal is meg fogja áldani.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)