Encs

Ezerkilencszázötvennégy november 14-én született Miskolcon. Gyermekkorát Sajókeresztúron töltötte, mert a szülők ott építettek családi házat, a nagyszülői portán. Apja jogász, közgazdász, az akkori Kelet-bükki Állami Erdőgazdaság, majd a borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság osztályvezetője, édesanyja gyógyszerész szakasszisztens.

Gyermekkorát nagyszülei gondoskodásában töltötte, így gyermekkori élményeit nagyobb részben nagyszülei társaságában szerezte, akik ez idő tájt földműveléssel, állattartással foglalkoztak. Szülei ráhatása csak esténként a maradék egy-két órában érvényesülhetett, amikor munkájukból hazaértek.

Az általános iskola befejezését követően a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban folytatta tanulmányait, ahol 1972-ben érettségizett.

Középiskolai tanulmányai során elsősorban a földrajz, másodsorban a biológia érdekelte. A négy év alatt hobbijává vált a természetjárás, a Bükk szépségeinek megismerése, állatvilágának, növényvilágának felfedezése és a természetfotózás.

Ennek ellenére így vall: „A gimnáziumban töltött évek alatt földrajztanárom, dr. Hevesy Attila mellett legnagyobb hatással Nagy Kálmán tanár úr volt rám, aki a magyar nyelv és irodalmat olyan csodálatosan tudta közel hozni hozzánk, a magyar és a világirodalom iránt kevéssé érdeklődő diákokhoz, hogy óráin még a legelvetemültebb diák is odaadással hallgatta.”

Érettségi után szülei hatására majdnem agrárpályára tévedt, de az utolsó jelentkezési napon mégis a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemet választotta.

A megszerzett pontszámmal végül a nyíregyházi tanárképző főiskola levelező tagozatára került. A felvételi után az akkori megyei tanács a gönci diákotthonba irányította a tanári állást kereső fiatalembert.

„A Göncön töltött évek csodálatosak voltak – emlékezik vissza Juhász Zsolt  –, hiszen minden reggel a Borsó-hegy tetején átbukó nap ébresztett. A faluban nagyon jó közösségi élet folyt: a gönci vegyes kar aktív tagja, az értelmiségi klub, az ifjúsági programok részese voltam. A túrázás révén a Bükk szerelmeséből a Zemplén szerelmesévé lettem.” Az itt töltött 12 évet követően felkérést kapott az Encsi Városi Tanács Művelődési Osztályára tanulmányi felügyelői munkakörbe, amelyet elfogadott. A művelődési osztályon új kihívás, új feladatok, új kollégák várták, akik segítették beilleszkedését.

A rendszerváltozás után a művelődési osztály megszűnt, de a feladat maradt, így az Oktatási Társulás keretében végezte tovább igazgatási tevékenységét, ami az új rendszerben sok új és érdekes kihívást hozott. A kilencvenes évek közepétől megyei kollégája indíttatására néhány, a megye városaiban dolgozó kollégával elkezdték az ún. borsodi modell megszervezését, amely megyeszerte sikeres volt, sőt az ország más helyeiről is nagy volt az érdeklődés, és kimondva-kimondatlanul hozzájárult a kistérségi feladatellátás megszerveződéséhez.

Pedagógusévei alatt ismerkedett meg feleségével, akivel 1980-ban kötöttek házasságot. Három gyermekük született.

Időközben Encs-Abaújdevecserben családi házat építettek. Gyermekei már itt nőttek fel, jártak iskolába, és az általános iskola és a családi indíttatás következtében a soproni, a veszprémi és a budapesti Corvinus Egyetemen szereztek, illetve szereznek diplomát.

A kihívások és a feladatok hatására a budapesti Műszaki Egyetem tanszékén közoktatás-vezetői másoddiplomát szerzett. Gyakorlati tapasztalatai, a hátrányos helyzetű térségért érzett felelősség és a felsőfokú tanulmányok során szerzett ismeretek birtokában intenzíven foglalkozott a kistérségek közoktatási feladatellátásának fejlesztésével.

Időközben közoktatási referensből az Encsi Kistérség Munkaszervezet vezetőjeként, munkája révén több megyében is ismert lett. Ennek köszönhetően az Országos Közoktatási Intézet bevonta az intézet által folytatott kutatásba, ahol a kisiskolák helyzetével foglalkoztak.

Felkérést kapott a Szegedi Tudományegyetem Közoktatási Vezetőképző Intézetétől kistérségi közoktatási szakértőképzés előkészítésére, majd a gyakorlati kivitelezésében való részvételre. Vezetői beosztásával feladatai az oktatási területről számos más területre is átirányították, ahol sok az „újszerű, érdekes, szép, de néha sok bosszúsággal járó kihívás”.

Ötven fölött illik az embernek a saját egészségével is többet törődni, ezért az uszoda, a kirándulás, a kertészkedés, a zenehallgatás, az olvasás újra egyre nagyobb teret nyer életében.

Ezzel próbálja kompenzálni rohanó világunk idegesítő, káros hatásait, látva azt, hogy korosztályából többen nem érik el a nyugdíjat, és nem tudnak örülni mindannak, amit életükben felépítettek.

Úgy érzi, hogy még számtalan feladat vár rá, amelyeket az eddigi „vehemenciával” szeretne megoldani.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)