Forró–Encs

Ritka szép jubileumához érkezett az elmúlt évben a Forró és Vidéke Takarékszövetkezet, hiszen a Forrón 1958. február 9-én 82 taggal alakult pénzintézet fennállásának 50. évfordulóját ünnepelhette.

A kezdeti szerény, de fokozatos fejlődést követően 1973-ban egyesültek a Halmaji Takarékszövetkezettel, így megerősödve növelni tudták jövedelmezőségüket, több községben nyitottak kirendeltséget, működtettek betétgyűjtő pénztárat.

Jelenleg közel 300 tagjuk van, és kilenc településen (Encs, Forró, Ináncs, Halmaj, Aszaló, Szikszó, Homrogd, Felsővadász, Krasznokvajda) vannak jelen, elsősorban 41 dolgozójuk munkájának eredményeként.

Soós Károlyné több mint negyedszázada, 1982 óta irányítja a takarékszövetkezet tevékenységét, kezdetben ügyvezető, ma elnök-ügyvezető beosztásban.

1944. június 25-én született a Szerencsi-hegy tövében, Monokon. Szülei mezőgazdasággal foglalkoztak. Édesapja rokkantan jött meg az orosz fogságból, a tanácsnál kapott állást, amit nyugdíjazásáig betöltött. A földművelés így nagyrészt édesanyjára és a két gyermekre (bátyja Imre, aki traktorosként dolgozott, ma már nyugdíjas) maradt.

Nagyon eleven gyermek volt, aki azért sokat dolgozott a ház körül, feladatait mindig pontosan elvégezte, ekkor tanulta meg a rendszeresség és a precíz munkavégzés fontosságát.

Jól tanult a szerencsi Bocskai István Gimnáziumban, majd érettségi után dolgozni kezdett. Házasságkötése révén hamarosan Alsóvadászra került, a Gépállomáson dolgozott, majd amikor az megszűnt, Encsre kerültek.

1974-től 1982-ig a helyi Pártbizottság munkatársa volt, majd a Forró és Vidéke Takarékszövetkezet ügyvezetője, később elnök-ügyvezetője lett, munkájához a Nemzetközi Bankárképzőt is elvégezte.

A takarékszövetkezet, amely fennállása óta nyereségesen gazdálkodik, irányítása alatt is folytatta sikeres tevékenységét. Az egyre élesedő versenyben a piaci pozícióik megtartásáért, erősítéséért jelentős erőfeszítéseket tettek.

Ügyfeleik döntő többsége a lakossági szektorba tartozik, de egyre jelentősebb a mikro-, kis- és középvállalkozások szerepe, és szívügyüknek tekintik a jó kapcsolatok kiépítését az önkormányzatokkal.

E fokozott törődés eredménye, hogy a működési körzetükben lévő települések több mint fele náluk vezeti költségvetési számláját.

Abaúj nehéz helyzetét figyelembe véve kiváló eredménynek minősül, hogy mérlegfőösszegük 3,5 milliárd, betétállományuk 3 milliárd, hitelállományuk pedig 1,8 milliárd forint, saját tőkéjük 320 millió, és 2008-ban 35 milliós nyereséget értek el. Ezek azok a számok, amelyek alapján általában minősítik a takarékszövetkezeteket, de ezek nem tükrözik azt az üzleti aktivitást és fejlődési dinamikát, amelynek köszönhetően meghatározó pénzintézetté válhattak a térségben.

„Büszke vagyok arra, hogy több mint 50 éve képesek vagyunk a nagy versenyben talpon maradni – mondja Soós Károlyné. – Meg tudtuk őrizni önállóságunkat, miközben méretben sokkal nagyobb takarékok egyesültek, beolvadni kényszerültek más takarékszövetkezetbe. A tagok érdekeltsége, a kölcsönös bizalmon alapuló együttműködés hozta létre és tartja fenn ma is a takarékszövetkezetet, és célunk ezen értékek megőrzése a jövőben is. Úgy gondolom, hogy további tevékenységemet is az alázat és a szolgálatkészség fogja meghatározni, hiszen számunkra fontos minden egyes ügyfél.”

Soós Károlyné 1992-ben a Pénzügyminisztérium Kiváló Dolgozója lett, 2003-ban megkapta a Takarékszövetkezeti Érdemérmet, 2006-ban pedig a gyűrűvel együtt járó Takarékszövetkezetek Megyei Díját, ám a legfontosabb elismerésnek a tagság bizalmát tartja.

1963 őszén kötött házasságot Soós Károllyal, aki akkoriban MÁVAUT-buszvezető volt, és aki már sajnos két éve nincs közöttünk. Az 1965-ben született Károly fiuk szállítási vállalkozó, felesége pedig az ÉVIZIG encsi fiókvezetője. Két fiút nevelnek, ők 22 és 13 évesek. A négy évvel fiatalabb Edit banki személyiségfejlesztő tréner, férjével Budapesten él, négy gyermekük van – három fiú és egy lány – 1, 3, 6 és 8 évesek.

A takarékszövetkezet elnök asszonya imádja a családot, unokáit. Igazán a konyhájában kapcsolódik ki, ismeri a gyerekei, unokái kedvenc ételeit, és gyakran kedveskedik ezekkel. Megfőzi a legidőigényesebb ételeket is, képes hajnali 2-től főzni azért, hogy örömöt szerezhessen. Szereti a virágokat, mindenekelőtt a rózsákat, amelyek tavasztól őszig állandó gondozást, törődést igényelnek, cserébe folyamatosan gyönyörködhet szépségükben. Saját virággal köszönti barátait, munkatársait, és férje sírját is ezzel díszíti.

Ha teheti, utazik, hogy megismerje a világot, eddig talán Brazília és Kína tette rá a legnagyobb hatást.

A 2011-ben lejáró elnöki mandátuma után boldog és szép nyugdíjas éveket remél, hiszen életében szakmailag és emberileg megtette mindazt, amire legjobb tudása szerint képes volt.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)