Encs

Az elmúlt évtizedben az önkormányzatokra háruló feladatok száma növekedett, amit általában nem követett az anyagi és személyi feltételek bővülése. Így az önkormányzatoknál dolgozókra, az ott működő hivatalokra egyre több munka hárul. Nincs ez másképp dr. Halász Ferenc esetében sem, aki Encs városában tölti be a sokrétű jegyzői munkakört, amelyben nagyon sok elvárásnak kell megfelelnie.

Bodrogkisfaludon született 1951. július 30-án. Bodrogszegiben éltek háromgenerációs családban. Nagyapja gazdálkodó volt, édesapja asztalos, háztartásbeli édesanyja három gyermeket nevelt. A család 1961-ben Ózdra költözött. Marika, Dunakeszin élő nővére, vendéglátósként dolgozott, Györgyi nővére egész munkáséletét röntgenasszisztensként töltötte, ma már mindketten nyugdíjasok.

Általános iskolai tanulmányait Ózdon fejezte be, majd ugyanott a 2. Számú Gimnáziumban folytatta. A magyar, a történelem és az orosz nyelv tartoztak kedvelt tárgyai közé. Tanítói, tanárai közül legszívesebben Sárosi Erzsébetre emlékezik vissza, aki mindenki kedvence volt, és aki egész életét a gyerekek nevelésére áldozta. 1969-ben nem is álmodott arról, hogy valaha a közigazgatásban fog dolgozni, hisz érettségi után az orvosi egyetemre jelentkezett.

Az első felvételit kénytelen volt kihagyni, hisz a felvételi napján vakbélgyulladással meg kellett operálni, egy évvel később rajta kívül álló okok miatt lekéste a felvételit és csak a harmadik próbálkozás után tett le eredeti szándékáról. Közben két évig műtőssegédként dolgozott, majd az Ózdi Kohászati Üzemek tervezőirodája következett, innen közel egy év után került vissza Bodrogszegibe, ahol mint adóügyi, majd gazdálkodási előadó, a Bodrogszegi–Szegilong Községi Közös Tanács dolgozója lett. 1974-ben iskolázták be a tanácsakadémiára, annak sikeres elvégzése után Tiszaladány–Tiszatardos Községi Közös Tanács vb-titkára lett. Az időközben körjegyzőséggé alakult intézményben közel két és fél évtizedet töltött. Ez idő alatt előbb elvégezte az Államigazgatási Főiskolát Budapesten, majd a Miskolci Egyetem Jogi Kara következett, jogi tanulmányait egy szakvizsgával is „megfejelte”. A permanens tanulás folyamán tett anyakönyvi szakvizsgát, majd képesített könyvelő lett költségvetési szakon, a PHARE-program keretében köztisztviselői továbbképzésben vett részt.

Encs város jegyzőjévé 2000. április 1-jétől nevezték ki. A hatásköri jegyzék több ezer feladatot tartalmaz a jegyző számára, ezeknek egyharmada önkormányzati munka, kétharmada a közigazgatási tevékenység körébe tartozik.

Fontos szerepet játszik a testvérvárosi kapcsolatok építésében, ápolásában. (Encs testvérvárosi kapcsolatai: Kepno (Lengyelország), Bad Dürrenberg (Németország) és Szepsi (Szlovákia). Segíti az oktatási intézmények, a civil szervezetek, a cigány kisebbségi önkormányzat munkáját, kapcsolatot tart legalább 10–15 komoly munkát végző különböző egyesülettel.

Eddigi tevékenységéért többféle elismerést és kitüntetést kapott.

„A városi jegyzőnek olykor meg kell alkudnia a környezettel – véli dr. Halász Ferenc. – Ez a jogszabályok adta lehetőségek kihasználását jelenti, amely szabályok nem mindig életszerűek, és a jegyzők véleményét sem mindig kérik ki azok meghozatalakor. Nagyon fontos az emberekkel, az intézményekkel való kapcsolattartás, hisz egy-egy döntés – legyen az elsőfokú vagy másodfokon hozott – döntően befolyásolhatja a későbbiekben a kapcsolatok alakulását. Egy biztos: a jogszerűséget a népszerűségért sohasem cseréltem fel. A jegyző a munkája során jogot, kötelezettséget állapít meg, elutasít, büntet, az elintézendő ügytől függően egyéb következményekkel járó döntéseket hoz. Mindezt a jogszabályok szem előtt tartásával teszi. Munkája akkor elfogadott, ha a lakosságon kívül a polgármester és a testület is elégedett tevékenységével, ez főleg a képviselő-testület véleményéből derül ki. Az eredményesség titka: a bizottsági ülések során mennyire sikerült előkészíteni egy-egy témakört.”

Ezerkilencszázhetvenhétben kötött házasságot Gál Margittal, ő közgazdasági képzettségű, könyvelő a Tigáznál. Ferenc fiuk egy évvel később született, jelenleg mentősként éli a legényemberek szabad életét. Tamás három évvel később jött a világra, ő most végzett a közgazdaság-tudományi egyetemen. A jegyző úrnak korábban a festészet volt a hobbija.

Beosztása rendkívül kevés szabadidőt engedélyez. Az otthoni teendők mellett rendben tartják bodrogkeresztúri portájukat is, amelyben apósáék élnek. Bár tudja, hogy a „mi lett volna, ha” kérdéseknek nincs sok létjogosultsága, néha mégis eltöpreng azon, vajon mire vihette volna, ha teljesül eredeti vágya.

Mindennek ellenére eddigi életútjával elégedett, hisz munkáját erkölcsileg és anyagilag is elismerik.

A továbbiakkal akkor lesz igazán megelégedve, ha gyermekei sorsa is  „sínre kerül”. Lehetőleg egészségben, még sokáig szeretne dolgozni mások megelégedésére és saját örömére.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)