Encs

Már a címből kiderül, melyik megye közismert (ismertebb) polgárait próbálja e könyv bemutatni. Ezen életutak nagy többsége ebben a megyében kezdődött és valószínűleg itt is fog véget érni.

Polgári Illés is itt, ebben a megyében született Monokon – hatvanöt évvel ezelőtt, 1938. augusztus 2-án –, talán Kossuth Lajosra gondolva eszünkbe juthat ez a kicsiny falu.

A háború utáni években járta az elemi iskoláit, de mint a legtöbb falusi gyermeknek, neki is a tanulás volt a legkevésbé „fontos” dolog az életében. A háború éveiben születetteknek sajnos nem volt túl vidám gyermekkoruk, de az elkövetkező egy-két évtized diktatúráját sem volt könnyű túlélni.

Már a járni tudó gyermekek is állatokat őriztek, a nagyobbacskák pedig a földeken dolgoztak. A mai fiatalok már el sem tudják képzelni, mit jelentett akkoriban, ha az elemi iskolát kijárva a fiatal falusi úgy döntött, hogy szeretne továbbtanulni. Polgári Illés – mint jó eszű gyermek – elemi iskolai osztályfőnöke és egyben sakkpartnere, Lázár Lajos tanár úr bátorításával Abaújszántón, a mezőgazdasági technikumban kezdi el a tanulmányait. Rövid időn belül rájött, hogy a mezőgazdaságból a jobb megélhetést biztosító építőipar felé kell venni az útját.

A miskolci 114. Számú Szakmunkásképző Intézet tárt karokkal várta a munkáshatalom alapjait lerakó fiatal generációt. Mint a matematika- és a fizikaversenyek iskolai nyertese, könnyen vette az akadályokat, így a nappali iskola mellett elkezdhetett egy esti iskolát is a technikumban. Embert próbáló feladat volt egy tizenöt éves fiatal számára bizonyítani két iskolában és a megélhetést biztosító alkalmi munkahelyeken is. Kiváló képességeit bizonyítja, hogy az akkoriban ténylegesen büszkeséget jelentő dicsőségtáblán rendszeresen szerepelt a neve, és a 280 tanuló között mindig az élmezőnyben végzett. Végzős diákként már a legmagasabb órabérért dolgozhatott. Bár a jeles eredménnyel vizsgázó technikusnak esélye lett volna, hogy ösztöndíjasként bekerüljön a főiskolára, de mint frissen kinevezett brigádvezetőt – aki a miskolci Kilián-lakótelepi építkezésnél már 32 fős brigádot vezetett –, kiválóan teljesítő és kiemelkedően honorált szakembert „sikeresen” visszatartották a főiskola kapuján való belépéstől.

Fiatal kezdőként már a Tanácsi Építőipari Vállalatnál dolgozik mint művezető.

Húszévesen kezdte el sorkatonai szolgálatát Sopronban a határőrség kötelékében. Ügyesen elkerülve a sorkatonai szolgálat mindennapos megaláztatásait szakácsnak jelentkezett és belügyminiszteri dicsérettel szerel le.

A húszas évei elején járó fiatalember visszatért Miskolcra, majd menyasszonya – aki ma már a negyedik évtizede hű társa és segítője – szülőhelye, Boldogkőváralja következett. Akkoriban az önálló ipar kiváltásához mestervizsgát kellett tennie, ami kemény, embert próbáló feladat volt. Ékes bizonyíték erre, hogy a több mint száz fő „mesterjelölt” közül csak huszonegyen kapták meg a mester címet – Debrecenben.

Mint „friss” mester Encsen kezdte el – három tanulóval és három szakmunkással – építőipari tevékenységét. A megbecsült és jó szakember az Encsi Községi Tanács építőipari részlegének megbízásából az építési engedélyeket is aláírhatta, tanácstag és a Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának, valamint a KIOSZ országos elnökségének is tagja volt.

A köznyelvben ma „átkosként” szereplő évtizedek alatt sikerült elérnie, hogy megkapja a Szakma Kiváló Mestere, az Év Kiváló Vállalkozója és a Munkaérdemrend bronz fokozata címet. A rendszerváltás utáni időszakban ezekre a címekre már „nem illett büszkének lenni”, de aki már csak hallomásból ismeri azt a korszakot, az nem tudja, hogy e címek elnyeréséért talán többet kellett tenni akkoriban, mint ma az új évezredünk egyes kitüntetéseiért.

Csak tizennégy évvel ezelőtt, de már a múlt évezredben, az „új korszak hajnalán”, a kilencvenes évek elején alapította cégeit. Több évtizedes tapasztalattal a háta mögött, az emberi sokszínűség árnyoldalait is kiismerve sikeresen – és még számtalan tervvel és elképzeléssel a tarsolyában – a gyermekei segítségével irányítja ezen üzleti vállalkozásokat.

Előbb-utóbb, valamikor már talán a közeli jövőben a cégek irányítása már az utódok kezében lesz. Gyermekei, unokája és leendő unokái talán még sikeresebbé tehetik a nagy európai piacra való belépéssel – a közel 40 embert foglalkoztató – az építőiparra, kereskedelemre és a vendéglátóiparra épülő vállalkozást.

Neki talán már csak annyi feladata lesz, hogy az általa is támogatott – a nehéz sorsú állami gondozásban elő gyermekek, valamint az encsi szakmunkás tanulók támogatásáért létrehozott – alapítványok működésével, a városi Vállalkozásfejlesztési Alapítvány elnökhelyetteseként a helyi vállalkozók jövőjével, valamint négyévente a helyi választási bizottság tagjaként – az ország jövőjét is meghatározó – országgyűlési választások eredményével foglalkozzon.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)