Szatmári György

Zenekarvezető, ének-zenetanár, díszpolgár

Sátoraljaújhely, Felsőberecki

Zemplén és riportalanyunk életében sok minden más jellemző mellett találunk egy teljesen egyező azonosítót: mindkettőjük „életútja és története” fordulatokban kiemelkedően bővelkedő. Hazánk semelyik más részéhez nem hasonlítható tájon, számtalan egyedi sorsú ember él. Ezek egyike a salgótarjáni származású, hetvenéves zenekarvezető, ének-zenetanár, Szatmári György, közismertebb nevén „Gyuri” is. Édesanyja, Klein Kornélia és édesapja, Szatmári László, kisebbik, örökmozgó fiúkban és bátyjában, Lászlóban feltörő energiák irányítása céljából mindkettőjüket beíratták a Nógrád megyei székhelyen 1954-ben megnyitott Zeneiskolába. Bátyját a könnyűzene vonzotta. Gyuriból meg fuvolás lett. Egy év után oboára váltott, s az Acélárugyár patronálta zenekarban játszott, mindössze félévi tanulás után. Ekkor a zenekar vezetője, Krajcsi Lajos patronálta. Jól tanult, énekkarba járt, és focizni is szeretett. A középiskolai tanulmányait a helyi gimnáziumban kezdte meg, de két év után – különbözeti vizsgákkal – átment a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolába (Zenei Gimnáziumba), a „ZÉGÉ”- be. A Tanárképző Intézetben szerzett tanári oklevelet 1966. június 15-én, majd húsz nap múlva (július ötödikén) oltár elé vezette diákkori szerelmét, a zongorista Tóth Saroltát – Sárikát – akivel immár 48 éve élnek kiegyensúlyozott házasságban. Fiúk, Zsolt 1968-ban látta meg a napvilágot. A zene szeretetét szüleitől örökölte, számára így nem volt kérdés a pályaválasztás, amikor annak az ideje elérkezett. A különböző zenei iskolákat egyre jobb és jobb eredménnyel fejezte be. Napjainkban a fővárosban él, a világszerte jól ismert Zeneakadémia megbecsült tanára. Doktori címét idén szerezte meg. Sikeres életútjával sok örömet szerzett és szerez szüleinek. Gyurit idézve: „Azt, amit akartam, a fiam beteljesítette.”

Első munkahelye az ózdi Zeneiskola lett. Itt tanárkodott Nagykanizsára történt bevonulásáig. Szerencséjére, a katonazenekarba került, nagydobosnak. „ Igazából ekkor szerettem meg a fúvószenét” mondja huncut mosollyal az arcán. Ózdról Sátoraljaújhelyre vezetett az útja, ahol a helyi Zeneiskola tanára lett. A zongoristaképzést túlzott előnyben részesítő akkori vezető helyett, 1972-ben ő lett az iskola igazgatója. Ezt a munkakört 15 éven át töltötte be. Ezen időszak alatt felfejlesztette a több hangszeres képzést olyan színvonalra, hogy az újhelyi Zeneiskola országosan ismert és elismert tanintézet lett. Az eredményességben az is közrejátszott, hogy lehetőséget nyitott a tehetségesebb gyerekek továbbfejlődéséhez. További eredményei közé tartozik az is, hogy az ott tanulók számát megduplázta. Ennek megfelelően jól képzett szakemberekkel a tanári kart is a szükséges mértékben bővítette. Nem véletlenül szerepeltek egyre kiemelkedőbb színvonalon az országos szakmai versenyeken diákjai és azok tanárai. Újhelyen létrehozta az Úttörőzenekart, amivel városi rendezvényeken és társadalmi ünnepségeken lépett fel. A napot árnyék követte az életében: az ” irigyek kórusának” hangja felerősödött, emiatt visszavonta a soros pályázatát. Igazgatói munkássága kezdetén vette át a város Dohánygyári Fúvószenekara és a Kultúrház Kamarakórusának vezetését. 1986-ban Sárospatakra került, a Comenius Tanítóképzőbe, zenetanárnak, ahol emberként, tanárként igen jó nevet szerzett magának a szülők, a tantestület tagjai, de leginkább a gyerekek között.  Szerette a gyerekeket, ami kölcsönös volt a szó legnemesebb értelmében. Időközben elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet, ahol ” iskolai ének-zenetanári” diplomáját 51 évesen vette át. Megalakította a Tanárképző első férfikarát, ami akkor ritkaság volt. A Városi Énekkar fellépéseit segítendő, „fúvós miséket” szervezett a római katolikus templomban. A miskolci Bartók Kórussal neves nemzetközi rendezvényeken vett részt. A rendszerváltás után a Dohánygyári Fúvós Zenekar további működtetésére az új tulajdonos alapítványt hozott létre, amely mind a mai napig eredményesen irányítja az együttest. Gyuri egyik alapítója volt a Rotary Club újhelyi szervezetének. Tanári pályafutása 2006-ban, főiskolai docensként, nyugdíjba vonulásával ért véget. Zenekarvezetői megbízásának negyvenedik évfordulóján ünnepi hangversenyt szervezett, mindenki meglepetésére és örömére. 2012-ben, a Dohánygyár és a Rotary Club vezetésének javaslatára Díszpolgári címet kapott. Kezdeményezésére húsz éve újévi koncertet tartanak január első szombatján. Nyugdíjasként sokat utazik feleségével, Sárikával. Közös tervük egy számítógépes tanfolyam elvégzése. Műhelyében minden olyan szerszám megtalálható, amivel alkotni lehet. Boldogság járja át szívét, amikor régi tanítványaival összefut, s azok örömmel állnak le vele beszélgetni.

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése