Szász Ernő

Gépészmérnök,

Nyíregyháza

Az ismert mondás, miszerint „a munka nemesít” – Szász Ernő nyugdíjas gépészmérnök életében inkább annak minden hátrányával szerencséltette őt. Állításunk nem a 76 évesen elhunyt édesanyjára, Vida Rózára, hanem a kisbirtokos családból származó, nyolc évtizedet megélt édesapjára, Szász Dánielre vonatkozik. Miután Szász Ernő fél évvel az „utolsó békeév” (1938) címmel, oly sokszor említett időpontot követő júniusban látta meg a napvilágot a Hajdú-Bihar megyei Bagamér községben, volt alkalma személyesen tapasztalnia, a saját bőrén közvetlenül éreznie azt, hogy a rettegve elsuttogott „K, mint kulák-lista” mit is jelent a falusi mindenna­pokban. Talán a nagybetűs Sors rendelése volt, hogy egyetlen testvéréből lelkipásztor legyen. Olyan ember, aki a református vallás híveinek hirdesse Krisztus igéit a „Kálvinista Róma” Nagytemplomában, Debrecenben.

Szász Ernő és kis családja mindennapi életét felesége, Jámbor Eleonóra – könyvelő – aranyozza be immár 36 éve. Elsőszülött gyermekük, Ernő gépészmérnök, aki feleségével, Pankotai Judit építészmérnökkel együtt neveli a bővebb család legfiatalabb tagját, a 10 hónapos Rita Juditot. Másodikként érkezett utóduk Eleonóra jogász. Ő a fővárosban él családjával. A Belügyminisztérium munkatársaként dolgozó férjével, Csepregi Csabával lesi a másfél éves Noémi minden gondolatát. A szülőfaluban kijárt nyolc általánost követően szakmát már „komolyabb” helyen szerzett: a szomszédos Borsod-Abaúj-Zemplén megye egykoron ipari központjának számító Ózd egyik szakmunkásképzőjében. A gépész végzettséggel bíró fiatalember a kohászati üzem lakatosaként kezdte munkáséletét. 1957-ben a minőségi munkájáról Európa-szerte ismert Landler Jenő Vasúti Járműjavító üzemben folytatta munkáját, miközben esti tagozaton, újfent tanulni kezdett a közeli Újpest egyik gimnáziumában. Az akkor még 27 hónapos kötelező sorkatonai szolgálat őt is elvitte az iskolapadból. A történelmi hűség kedvéért idekívánkozik: ekkor épült a berlini fal…

A „Járműjavítóba” 1962-ben tért vissza, s majd egy év múltán már érettségi bizonyítvánnyal büszkélkedhetett munkatársai és barátai előtt. Itt nyűgözte le a gépészet, látta, hogy egy hatalmas fémtömeg okos megmunkálással működő szerkezetté válik. Jelentkezett a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karára. Az első évben a hatszáz kezdő közül mindössze annak fele állt sorba a következő évnyitón a központi épület aulájában. Szász Ernő közöttük volt, s ott nézhetett büszkén szülei szemébe is, amikor 1969-ben átvehette gépészmérnöki diplomáját.

Ifjú házasként feleségével együtt sokat gondolkodtak azon, hogyan tovább. A fővárosban találtak ugyan viszonylag jó állást, de olyat, amelyik az értelmiségi tekintélyt is megalapozhatta volna, már nem igazán. Következett így a racionalitás: messzebb a központtól ugyan, de mégis „magasabb” pozíció? A pályakezdő mérnök és hites felesége jól döntött: a szülőkhöz, rokonokhoz közeli hely – Nyíregyháza – ajánlata lett a befutó. Szász Ernő, harmincévesen a megyei KPM Közúti Igazgatóság gépészeti csoportvezetőjeként bizonyíthatott. A feladat valóban embert próbálónak ígérkezett: a meglévő állami közutakat, mintegy 2000 kilométert, köztük a „szatmári kegyetlen”-t kellett járhatóvá tennie, s azoknak a forgalomhoz igazodó, régen szükségessé vált szélesítéséről gondoskodnia, ennek technikai hátterét megszerveznie. A múltra visszatekintően már mosolyogva mondja: „Az írógépek kivételével akkor szinte minden hozzám tartozott.”

A ma emberének megszokottá vált közvetlen munkakapcsolat akkoriban még csak álomképként munkált néhány nyugtalan koponyában. A ’70-es évek, a hőskor viszonylag hamar lefutott: nyári útjavítás, karbantartás, csúszásmentesítés és a technikai eszközök nagyjavítása, mind-mind naphosszat zajlott, amíg csak volt mit tenni a hatalmas és erős gépeken. Kétévi csoportvezetősködés után, immár az osztályszervezésben 1972-től 1980-ig osztályvezetőként tevékenykedett. Pullai Árpád minisztersége alatt összevonták a szomszédos két megye, Szabolcs és Hajdú szakirányú szervezeti egységeit, hogy aztán 1991-ben mindent „központilag” visszaállítsanak az eredeti helyére.

Szász Ernő büszkén szól arról, hogy a Dunától keletre fekvő megyék közös oktatóbázisa Nyíregyházán, a Tünde utcán volt, ahol ő is szívesen tanított…

„A munka becsület dolga.” Mondja szinte csak úgy, magának. Életútjára visszanézve, annak történéseit átgondolva őszintén látszik az arcán, nem bánta meg egykori választását. 2002-ben ment nyugdíjba. Azóta számára rohamosan telik az idő. Az unokázás jelenti neki a boldogságot. „Sokat olvasok, mert eddig nem volt rá idő…” A megélt életút örömei, nehézségei – mint egy filmen – felvillannak képzeletbeli képernyőjén. Mint mondja, megérte.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 21. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2006.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése