Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Dr. Sasvári Gyula
Nyugdíjas mérnök,
Nyíregyháza
Zajtán, az ország legkeletibb vasútállomásának településén született 1924. május 13-án. Szülei gazdálkodó emberek voltak. Apja Schwarzkopf Gyula, anyja Weisenbacher Irén, akik családjukkal igen nehezen, de nagy-nagy tisztességben éltek. Tíz hold földön kilenc gyermeket neveltek, igyekeztek minden tőlük telhetőt megadni nekik.
− Zajta az 1920-ban lezárt határok miatt egyszerre csak teljesen rokontalanná lett, hiszen a magyar oldalon mindössze Rakamaz és Mérkvállaj maradtak testvérei. Észak-Erdély, ahová korábban tartozott, s aminek oly sokat köszönhetett, amivel oly sok kapcsolatot tartott, a másik oldalra került, így vele távozott a piac, az iskola, sok egyéb, fontos összeköttetés is. Sajnos, a helyzet a visszacsatolás, 1940 után se sokat változott, hiszen már nem hozta, nem hozhatta vissza a régi időket, az eredeti állapotot − mondja a hófehér hajú és bajuszú, szép arcú idős ember, a magát ma is büszkén zajtainak valló dr. Sasvári Gyula, akinek élete maga a történelem, s aki ma is nosztalgiával beszél a gyermekkorról, a kora ifjúságról.
Pedig nem volt csendes, kiegyensúlyozott ifjúkora. A negyvenes évek után egy falubéli mérnök segítségével került fel Pestre úgymond szerencsét próbálni. A szerencse váratott magára, a háború azonban közbejött, s ahogy Sasvári Gyula viccesen mondja: „Az én tanulásom kicsit kitolódott…” Kitolódott, de el nem maradhatott. A kisegítő karhatalmista alakulatnál szolgált. Pestről két katonacimborájával hazagyalogolt. Sajnos, nem sokáig élvezhette a szabadságot, az életet, mert hat boldog nap után kétévi málenkij robot következett. Szökni próbált, közben elveszítette egyik lábát. Ennek ellenére megtartotta hitét és reményét arra, hogy jöhet még jobb világ… A jobb világ, melyet esetében előbb a mezőtúri gépésztechnikum, majd az agráregyetem gépészmérnöki kara jelentett. Az ötvenes években a traktoristák tanfolyamát szervezte, tanított, miközben maga is szinte folyamatosan tanult.
1955-ben Nyíregyházára került, iskolateremtő lett, hiszen a mezőgazdasági gépésztechnikum első gépésztanárának nevezték ki. 1961-ben, amikor a gépésztechnikum kettéválásával az iskola egyik fele felsőfokú mezőgazdasági technikum, másik pedig szakközépiskola lett, Sasvári Gyulára újabb feladatok vártak. 1977-ben ledoktorált, tanszékvezető, majd karigazgató lett, s mint kiderült, alig van tantárgy, amit az eltelt évtizedek alatt ne oktatott, ne tanított volna.
’84-ben, hatvanévesen nyugdíjba vonult. − Megtehettem, 129 éves munkaviszonyom van − mondja huncutul mosolyogva, s a kérdő tekintetet látva állítását meg is magyarázza: fél lábbal, hatvanöt százalékos hadirokkantként megtehette volna, hogy csak a kötelező munkaviszony egyharmadát dolgozza le. Ő teljes értékű embernek tartotta magát, 43 évet dolgozott. Ha így számoljuk − s miért ne tehetnénk ezt −, akkor Sasvári Gyula igenis kitöltötte a 129 esztendőt.
Szó sincs persze arról, hogy igazából nyugdíjba vonult, dologtalanul élt volna. Még aktív korában elkezdte szervezni az úgynevezett vajai üzemeltetési rendszert, melyet akár forradalminak is nevezhettek abban az időben. A módszer lényege, hogy a gépeket, berendezéseket kvázi vállalkozásba adták azoknak, akik azokon rendszeresen dolgoztak. A gépek felelősei, ha úgy tetszik, gazdái megkapták azt az összeget, amelyet az üzemeltetésre szántak, s amelyet több év adatainak ismeretében azok átlagából kalkuláltak ki. Ezzel az ötlettel, ezzel a módszerrel jelentős pénzt és eszközt takarítottak meg a gazdaságok, szövetkezetek, miközben a dolgozók sem jártak rosszul. Dolgoztak, amennyit csak akartak és bírtak, fizetésük mellé még prémiumot is kaptak.
Sasvári Gyula ma sem pihen, ma sincs feladatok nélkül. 1991-ben társaival megalakította a hadirokkantak, hadiárvák és -özvegyek megyei szövetségét, melynek elnöke lett. Képviseli sorstársai érdekeit, kilincsel, dolgozik értük, bár, mint hangjában kis szomorúsággal megjegyzi, e téren már egyre kevesebb a dolga.
− Okafogyottá válik lassan mindez, hiszen sokan közülünk már átköltöztek egy másik világba. Egykori hadifogoly az egész országban csak nyolcezer van, az özvegyek száma sem több tizennégy ezernél. Sorsuk közös, a háború borzalmait és megpróbáltatásait öreg fejjel sem tudják feledni.
Marad a család, melyre joggal büszke. Két fiára, akik közül az idősebb vegyipari mérnök, s apja példáját követve ugyancsak doktorált, a kisebbikre, aki pedig pilóta lett. A négy unokára − kettő fiú, kettő lány − s arra a baskói, száznégy éves parasztházra, ahol feleségével sok szép napot töltöttek, töltenek el ma is, ültetnek, virágot nevelnek, pihennek. Élvezik a jó levegőt, a csendet, a megérdemelt öregkort, a kiegyensúlyozott életet.
Mi szerez örömet? − töpreng a kérdésen mosolyogva. Talán az, hogy jómagam csak kétféle gyógyszert ismerek, hogy a feleségem bajára is megtalálták végre a megfelelő orvosságot. Az, hogy a gyermekeim, unokáim boldogulnak, boldogok…
(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)
Hasonló
Péter László és neje, Dr. J...
Dr. Sztányi István
Lakatos Dénes
Dr. Szikora Lászlóné
Dr. Balogh Zoltán
Poroszka Norbert
Dr. Szerdahelyi Zita
Dr. Szerdahelyi Szabolcs
Seszták Oszkár
Dr. Szabó Sarolta PhD
Hargitai István
Dr. Tisza László
Dajka István
Giliga Ferencné
Gyetván Magdolna
Csizmadia Valéria
Fodor László
Fábián Gonzáles
Bodnár Zoltán
Hargitai István
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése