Csenger

A magyar–román határ mentén fekvő kisváros középiskolája, az Ady Endre Gimnázium, amely közel négyszáz diáknak ad ma otthont, szó szerint a „végeken” található. Évfolyamonként négy osztályuk működik: a gimnáziumi osztályuk informatika- és nyelv szakos, a két szakközépiskolai osztály pedagógia és gazdasági ismeretek szakos, míg a szakiskolai osztályba a cipőfelsőrész-készítést tanuló diákok járnak. Az iskola tudatosan törekedett a sokirányú képzésre, hogy minél több környékbeli gyermek számára vonzóvá váljon. A távolabb lakók a közös irányítású kollégiumban lelhetnek második otthonra középiskolai tanulmányaik során. Korábban az igen népszerű óvónőképzés is folyt az intézmény falai között. Az ide jelentkező gyerekek elsődleges célja az érettségi megszerzése, ám jó eredményeket érnek el diákjaik a felvételi rangsorban, és jó helyen szerepel az iskola a hozzáadott értéket tartalmazó középiskolai rangsorban is.

A középiskola sikeres tevékenységét 2000 októberétől irányítja Szamosszegi Gyula, aki 1956. március 2-án született Tyukodon. Volt kitől tanulnia a pedagógushivatás minden szépségét és nyűgét, hisz édesapja majd’ negyven évig igazgatta a tyukodi általános iskolát, és édesanyja is a katedrán töltötte élete jelentős hányadát alsó tagozatos tanítónőként, később szakfelügyelőként is. Az „igazgató egyetlen gyermekeként” mindig is nagyobb volt vele szemben az elvárás, ez meg is látszott a jó tanulmányi eredményein, amelyek végigkísérték középiskolai és főiskolai tanulmányait is.

A Kölcsey Ferenc Gimnáziumban elsősorban a történelmet és a matematikát kedvelte, de időt szakított a máig imádott futballra is: előbb az ifiben, majd szülőfaluja felnőttcsapatában is futballozott. Élete nagy élményét jelentette a Bessenyei György Kollégium, ahol a Diáktanács tagjaként aktív részese volt a kollégium – ma szinte elképzelhetetlen mértékű – önálló életének. Programokat szerveztek, ellenőrizték saját maguk tevékenységét, komolyan beleszólhattak a kollégiumi díjfizetés rendjébe. Máig jó szívvel emlékezik vissza osztályfőnökére, dr. Hoch Miklósnéra, aki történelmet és latint tanított, és aki igazi tanáregyéniség volt, mély nyomokat hagyott diákjai lelkületében.

Érettségi után a nyíregyházi tanárképző főiskola matematika–műszaki ismeretek szakán folytatta tanulmányait, ám előbb tizenegy hónapos katonai szolgálatot töltött az alföldi kisvárosban, Kiskőrösön. A főiskola is élmények garmadáját jelentette számára, hiszen szervezője volt a főiskolai heteknek, elsősorban technikai ismereteit kamatoztatva közreműködött a mindennapos rádiós műsorok szerkesztésében.

1979-ben a diploma kézhezvétele után a porcsalmai általános iskolában kezdett, ahol matematikát, testnevelést tanított, mezőgazdasági gyakorlatot vezetett. Hamarosan focicsapatot szervezett, és atlétikai versenyekre vitte tanulóit, akik igen szép eredményeket értek el.

1981-ben került jelenlegi munkahelyére, ahol a matematika mellett technikát is tanított, hisz időközben egyetemei végzettséget szerzett Debrecenben a KLTE technika szakán. Irányította a diákönkormányzatot, ODK-vezetőként egy évtizeden keresztül szervezte a nyári gyalogtúrákat, amelyek révén az országos kék túra nagyobbik részét teljesítették. 1984-től kollégiumvezető lett, majd öt évvel később igazgatóhelyettessé nevezték ki, ezt követően – mivel elődje a város polgármestere lett – pályázat útján átvette az intézmény irányítását. 2002-ben közoktatás-vezetői képzésben vett részt, százhúsz órás informatikai tanfolyamot végzett, és a városi oktatási bizottság külsős tagja lett.

„A legfontosabbnak azt tartom, hogy a tanár szeresse diákjait, és felkészülten menjen órára – mondja Szamosszegi Gyula. – Itt talán még nagyobb hivatástudatra van szükség, hisz itt, a »végeken« sokkal nehezebb dolga van a tanárnak, mint egy jó képességű diákokból álló nagyvárosi intézményben. Mifelénk lényegesen több energiát igényel az érettségire, a felvételire való eljuttatás.”

Felesége – Viszlai Ágota – ugyancsak pedagógus, 1981-ben kötöttek házasságot. Gyermekeik közül Péter (1983) a nyíregyházi egészségügyi főiskola szociális munkás szakán harmadéves. A kisebbik, Zsuzsa (1985) a Debreceni Egyetem elsőéves hallgatója, geográfusnak készül.

A futball mellett ma már az olvasás és a tévézés is hobbivá vált, de időt fordít az udvar, a kiskert rendben tartására is. Eddigi életútjával elégedett, intézményvezetőként szeretne még legalább egy ciklust végigvinni. Úgy érzi, vezetői tevékenysége, amelyből különösen az intézmény megújulását jelentő PHARE-támogatással és megyei segítséggel megvalósult 150 milliós rekonstrukcióra büszke, ehhez elegendő alapot képez. Munkájában segítséget jelent az is, hogy a társintézményekkel, a városi intézményekkel és a cégekkel sikerült gyümölcsöző kapcsolatot kialakítania.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)