Nagykálló

A megyében majdhogy nem hiányt pótló szerepet tölt be a Kállay Rudolf Szakiskola, aminek az igazgatója Szalai Lajos. Miután főiskolai szinten képeznek diplomás ápolókat, a betegágynál pedig az alulfizetett nővérek közül sokan ott hagyják a pályát, jól elkülönülnek egymástól az ápolási feladatok. Az egészségügy nővérhiánnyal küzd, ezen segíthet a nagykállói szakiskolából kikerülő ápolási asszisztensi gárda.

Szalai Lajos igazgató úr nemcsak őket emeli ki, hiszen a ma már valamennyi munkáltatónál nélkülözhetetlen számítástechnikai ismereteket is oktatják. A gépíró-szövegszerkesztő szakot szintén örömmel választják a fiatalok. Emellett varrómunkásokat – nem tévesztendők össze a nőiruha-készítőkkel – és cipőfelsőrész-készítőket oktatnak a szakma alapjaira. E két utóbbi szakmára már gyengébb képességűeket is felvesznek, hiszen a nyolcadik osztályos bizonyítvánnyal a zsebben már sehol nem kapnának elfogadható állást. A varrómunkások a kiszabott mintadarabokat összevarrják, egyszerűbb műveleteket végeznek el, míg a varrónők önállóan, saját maguk tervezte ruhákat állítanak össze. Szalai úr azért büszke arra, hogy az ügyesebbek akár kosztümöket is szabnak, varrnak. A mezőgazdasági gépszerelőket a tiszavasvári társintézménnyel közösen képezik. Míg az elméleti tudnivalókat Nagykállóban, addig a gyakorlati képzést Tiszavasváriban kapják.

A jelenlegi kétszázötvenkét tanulót számláló szakiskola optimális létszámmal működik. Többet nem is igen tudnának képezni. A tantestületben tizenhét pedagógus közt oszlik meg az oktató-nevelő munka.

Szalai úrral arról beszélgetünk, hogy a mindenkori gazdasági igényekhez szükséges igazítani a szakmai képzést. Ami az Országos Képzési Jegyzékben szerepel, azt – lehetőségek birtokában – itt tudják oktatni. Tudvalevő, hogy jó pár szakma elindítása több tízmillió forintot igényel, és ezért nagyon alaposan meg kell nézni, hogy mire költik a pénzt, vagy a támogatást. A Magyar Colping Szövetség például egy teljes varróműhelyt rendezett be Nagykállóban. Sokkal jobb a képzési feltétel az ápolási asszisztenseknek, hiszen a megyei kórház tizenöt kilométeres távolságban ideális feltételeket teremt mint oktató kórház. A gépíró-szövegszerkesztő szakosoknak saját forrásból vásárolt írógépeket a szakiskola. S amire igazán büszkék: a Sulinet program keretében egy számítógépes labort nyertek. Az új komputereket összekapcsolták a régiekkel, így most tizenhét számítógép internet-hozzáféréssel, ISDN vonallal a nap 24 órájában áll rendelkezésre.

Nagy igény mutatkozott meg az utóbbi időben a felnőttképzésre. Szakolyban a szociális foglalkoztatóból és a balkányi Szent Miklós Szeretetotthon és Menedékházból összesen huszonöt ápolót képeztek. Ez már része az egészségügyben folyamatosan bevezetésre kerülő minőségbiztosításnak. Jelenleg Nyírbátorban húsz, Nagykállóban tizennyolc felnőtt ápolási asszisztenst képeznek. Ezt a képzési formát a munkaügyi központ szervezi és finanszírozza. A felnőtt gépíró és szövegszerkesztő tanfolyamon tizenhatan tanulnak.

Szalai Lajos Hajdúböszörményben született 1939. május 11-én. Édesanyja, Boros Margit, nyugdíjas, bolti eladóként kereste a kenyerét. Édesapja, néhai Szalai Lajos, rendőrkapitányként szolgált Nagykállóban. Testvére, Barnabás, nyugdíjas. Neje, Pollák Júlia, gépíró szakoktató az intézményben. Két gyermekük született. A lányukat, Erikát, ma Irinyi Sándornénak hívják. A férje almatermesztéssel foglalkozik, vállalkozó. Három gyermekük Ádám, Zsófia és Sándor. Erika a balkányi iskolában tanít. Szalai Zoltán százados, hivatásos katona. Ő biztosította az IFOR-alakulatok védelmi tevékenységét a szerb háború után. Jelenleg az USA-ban tanul.

Az igazgató úr a nagykállói Budai Nagy Antal Gimnáziumban érettségizett 1958-ban. A tanítóképző elvégzése után a Balkányhoz tartozó Abapusztán állt először katedrára. Hamarosan bekerült Nagykállóba, előbb a 2-es iskolába, majd az akkor még működő nagykállói járás tanulmányi felügyelője lett. Ezerkilencszázhetvenkettőben kémia szakos tanári diplomát szerzett a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. Tanított a nagykállói 1-es iskolában, majd Almási Lászlónéval megalakították a szakiskolát hat évvel ezelőtt. Kezdetben igazgatóhelyettes, utána megbízott igazgató, egy éve pedig igazgató Szalai Lajos. Azzal a céllal hozták létre az intézményt, hogy lehetőséget teremtsenek a tanulásra, szakmaszerzésre az anyagilag nehezebb körülmények közt élőknek, valamint azoknak, akik gyengébb eredményeik miatt nem kerülhetnek be a gimnáziumokba, szakközépiskolákba.

Szalai Lajos hobbija a szőlőtermesztés. Kapcsolatba került a Kállay család vincellérével, akitől különleges olasz szőlőfajtákat kapott, és azokat is termeszti százhatvan méter hosszú lugasán. Kevés szabad idejében olvas, a munkanapját fél nyolckor kezdi és fél hatig általában bent tartózkodik az iskolában.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)