Nagykálló

 Megelevenedik a történelem Dalia Ferencné igazgató szobájában a nagykállói Budai Nagy Antal Szakközépiskolában. A falon 1883-ból származó tabló: kotlóstyúkot fognak körbe csibéi. A tanítványok így állítottak emléket az időnek, s latinul is megfogalmazták azt a szeretetteljes törődést, amelyet az alma materben tapasztaltak. A szekrény tetején egy korsó egyenesen Kanadából érkezett: egy öregdiák küldte, de sajnos, az osztálytalálkozó előtt magasabb ítélőszék előtt kellett számot adni földi cselekedeteiről. A hagyományokat itt igen nagy becsben tartják, van az iskola udvarán egy százéves tölgyfa, amelyről legutóbb az ötvenéves érettségi találkozóra érkezett öregdiákok kaptak egy-egy falevelet ajándékba. Dacolni az idővel, emlékezni az ifjúkorra.

Dalia Ferencné, Makay Margit Tyukodon született 1949. december 3-án. Édesanyja, Kádár Margit, háztartásbeliként kereste a család kenyerét. Ma nyugdíjas. Édesapja, néhai Makay Zsigmond, tanácselnökként intézte a helyi közösség ügyes-bajos dolgait. Férje, Dalia Ferenc, sajnos szintén meghalt.

A nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban ezerkilencszázhatvannyolcban érettségizett. Utána történelem– orosz szakot választott, és a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett oklevelet. Kiment tanítani Kocsordra, de még gyarapítani akarta tudását. Ezért jelentkezett ismét a debreceni egyetemre, ahol 1974 és 76 között pedagógiai szakon végzett.

1972-ben férjhez ment, a szintén tanári pályán dolgozó Dalia Ferenchez. Olyan települést és iskolát kerestek, ahol mindketten taníthatnak. Így kapott előbb a férj állást a Budai Nagy Antal Gimnáziumban, közben Margitka Kállósemjénbe, a szomszéd faluba járt ki az iskolába. Egy év után üresedés történt a Budaiban, és az akkori igazgató, Noszály László meghívta a fiatalasszonyt is ide. 1974-től ezt az iskolát vallja második otthonának. 1994-től őt bízták meg az igazgatói tennivalók ellátásával. A második ciklust tölti.

– Az idén egy osztállyal többet, összesen tizennégyet indíthattunk – mondja az igazgatónő. Szerencsére soha nem küszködtünk beiskolázási gondokkal, tehát az itt dolgozó kartársaknak biztos a helye és az állása. Még mindig az óvónői szakképzésről ismernek bennünket megyén innen és megyén túl. Az a 24 év nem múlt el nyomtalanul. Jöttek hozzánk az egész megyéből a gyermekszerető fiatalok, és egészen korán megismerkedtek a pedagógiával, pszichológiával. Rengeteg ének, rajz és játék szerepelt az oktatásban, és nem véletlenül lettek szakmájuk legjobbjai a mi tanulóink. Bábszakkör, énekkar működött, kiemelkedett a képzőművészeti oktatás.

Az óvónői szakképzésből nőtt ki a mai pedagógiai profil, emellett közgazdasági és informatikai szakképzést szerveztek a Budaiban. A pedagógiai szakképzés igen népszerű, hiszen ma a társadalomban komoly igény mutatkozik meg a szociális és a kapcsolódó szakterületeken ilyen fajta szakmák képviselői iránt. Gyermek- és ifjúságvédelmi ügyintézők lehetnek egy év múlva az érettségi után a fiatalok, a pedagógiai asszisztensek szintén egy évig tanulnak. Mindkét szakma képviselői középfokú képesítést szereznek. A gyógypedagógiai asszisztensek viszont két év tanulás után felsőfokú képesítést vehetnek át. Nemcsak az itt érettségizettek maradnak szakmai képzésre a Budaiban, hanem legalább anynyian jönnek más intézményekből is.

Az oktatási törvény módosítása kedvezőtlen helyzetbe hozta a patinás iskolát, ugyanis megszűntették a középfokú óvónői oktatás lehetőségét. Így 1991-től változott a profil, és helyette belépett a pedagógiai. Bár az itt érettségizett óvónők legtöbbje elvégezte főiskolai szinten is az óvónőképzőt.

Nehézségeink ellenére az ország legjobbjai közt tartják számon a Budait – joggal lehet büszke az igazgatónő. 1994 és ’98 között például a felsőoktatásba felvettek aránya alapján a 482 iskola közül a 19. helyen végzett a nagykállói intézmény. Ha csupán az 1995-ös esztendőt nézzük, negyedikek lettek!

Az informatikai osztály elindítása a Daliáné nevéhez fűződik. Óriási beiskolázási igény mutatkozott meg e téren, és a szülők által megfogalmazott elvárásoknak eleget téve kezdték bevezetni a tanulókat a komputervilág titkaiba. Pedagógiai szakszolgálatuk példa értékű.

2000-ben ünnepli fennállásának 130. esztendejét az egykor Főreáltanoda néven szereplő iskola. Emlékkönyvet adnak ki a jubileumra. Csendes ünneplésre készülnek, hisz a hírverés helyett fontosabb a hétköznapok pedagógiai életének javítása.

Igen nagy súlyt fektetnek a hagyományok ápolására. Örömmel tapasztalja az igazgatónő, hogy a mai diákoknak jól esik olyan patinás intézmény falai közt a tudás alapjait elsajátítani, ahol generációk koptatták a padokat. Még ma is számon tartják a legidősebb diákjukat, a 90 éves dr. Rácz Gézát. Van olyan osztály, ahol a 63. érettségi találkozóra hívják a még életben lévőket. Úgy döntöttek, évente megemlékeznek az együtt töltött időről.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)