Almási Lászlóné

Pedagógus, a Közös Kincs Kft. ügyvezető igazgatója

Biri

Nyugdíjba vonuláskor az emberek nagy része az aktív, pörgős életvitel után nyugodtabb, lassabb tempót vesz fel, és próbál könnyebben megvalósítható, nem túl bonyolult terveket szövögetni. Almási Lászlóné azonban nyugdíjas éveinek megkezdésekor tűzte ki a legnemesebb, legnehezebb célt maga elé: létrehozni egy olyan iskolát, amely a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élő, hátrányos helyzetű gyerekek és felnőttek tanulási, képzési és továbbképzési lehetőségeit segítheti elő.

Biriben a Dankó Pista Egységes Óvoda- Bölcsőde Általános Iskola, Középiskola, Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatói irodájában beszélgetek Almási Lászlónéval, mindenki Kati nénijével. Évekkel ezelőtt egy tanév eleji konferencián sodródtunk egymás mellé. Már akkor nyomot hagyott bennem az a mélyről jövő elhivatottság, ahogy az iskolájáról beszélt. Igazából azonban most értettem meg azokat a mondatokat, amelyek a jövőbe vetett hitét, féltő aggódását fejezték ki az akkor frissen alapított intézményükkel kapcsolatban.

Katika Kállósemjénben kezdett tanítani képesítés nélkül, majd matematika-kémia szakos tanári diplomát szerzett a nyíregyházi tanárképző főiskolán. Úgy gondolja, a tanári pálya választását a korán elhunyt kántortanító édesapjának emléke motiválta. Kicsi korától az volt az álma, hogy gyerekeket tanítson. Szerinte gyermekei, Katalin és László az ő példáját követve lettek szintén pedagógusok. 1981-ben Nagykállóba költöztek, és az akkori „fiúiskolában”, a későbbi 2. sz. iskolában tanított 2000-ig, nyugdíjazásáig. Már fiatalon megérintette a nehezebb körülmények között élő gyerekek sorsa, hihetetlen empátiával viseltetett irántuk. A segíteni akarás életcéljává vált, a támogatásuk, sorsuk egyengetése beívódott mindennapjaiba. Hátrányos helyzetüket kompenzálandó, szakkörökbe hívta őket, fejlesztő órákat szervezett, a tehetségeseket versenyekre készítette fel. Az 1993-ban indított, kétféle szakképesítést adó – gépíró és szövegszerkesztő, valamint ápoló és szociális gondozó – szakiskolai képzés is főleg a hátrányos helyzetű tanulók továbbtanulását szolgálta. A nyugdíj előtti utolsó négy évben az iskola igazgatója volt. Pár évig még visszajárt régi munkahelyére órákat tartani, de akkor már gőzerővel az új tervén munkálkodott, melynek megvalósításában lánya egyenrangú partnerként vett részt.

Ettől kezdve közösen, lépésről lépésre, közeli és távolabbi családtagokat is bevonva a létrehozott Közös Kincs Oktatási Szolgáltató Közhasznú Társaságban megkezdődött a munka, az egyik ügyvezető Almási Lászlóné lett. 2004-ben saját épület hiányában a birisi általános iskola épületében „albérlőként”kezdődött az első tanév.

Már 2005-ben bővült az iskola profilja általános iskolai oktatással is, több szakmából választhattak, gimnáziumi osztály is indult, és elkezdődött a felnőttképzés is.

Az intézményben nagyszámú cigánygyerek tanul, ezért az iskolát Dankó Pistáról, a nagy munkabírású, roppant kitartó, tehetséges cigány muzsikusról nevezték el, aki példa lehet minden roma gyerek számára.

2007 szeptemberében Érpatakon is átvették az általános iskolai oktatást. 2009-ben megvásárolták a birisi iskolát, a „főbérlőt”. Az így szerzett tíz tanteremre szükség is volt, mert ekkorra az iskola létszáma már 900 főre duzzadt. Elkészült a 24 férőhelyes kollégium is, amely azokat a tanulókat fogadja, akik nagy távolságra laknak az iskolától.

A dinamikus fejlődés nem állt meg ezek után sem; újabb épületekkel bővült az intézmény, amelyekben tanműhelyeket, osztálytermeket és tornatermet alakítottak ki.

Katika kiemeli, hogy fáradságot nem kímélve minden pályázati lehetőséget megragadnak a szakmai, módszertani fejlesztések érdekében. Külön említi a szakmai képzéshez kapcsolódó eszközfejlesztéseket biztosító projekteket. Fontosnak tartja azokat a nyertes pályázatokat is, amelyek a tanulók tanórán kívüli tevékenységét hivatottak magasabb szintre emelni: komplex mozgás- és egészségnevelési programok, tehetséggondozó szakkörök, nemzetiségi, művészeti, hagyományőrző táborok szervezése.

Szomorúan mondja, hogy családi segítséggel igen kevés gyereknek van lehetősége eljutni nyári táborba, vagy kirándulni. Pedig ezeknek a diákoknak különösen szükségük van másfajta közegre, tartalmas kikapcsolódásra. Ezt felismerve néhány éve a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Felsődobszán vásárolt telken alakítottak ki nagyszerű táborhelyet, ahol nemcsak nyáron pihenhetnek a tanulók, hanem minden ősszel több turnusban erdei iskolában tanulnak egy- egy hétig.

Amikor arról kérdeztem Katikát, hogy az iskola alapítás óta eltelt 13 év alatt voltak-e legyőzhetetlennek tűnő akadályok, megtorpanások, amikor úgy tűnt, nincs tovább, akkor legyintett, és azt mondta: Persze, hogy voltak, de azokat igyekszem elfelejteni, mert a lényeg az oktatási kormányzat által is elismert, jól működő iskola, amely egyre több hátrányos helyzetű tanulónak nyújt kitörési lehetőséget.

Szerző: napkeletadmin 2018. 01. 17.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Makár Sándorné

Gyirán Zoltán

Bihariné Béni Gyöngyi

Márton József

Csorba Ferenc

Almási Katalin

Szalai Lajos

Noszály László

Lipták Lajos

Dalia Ferencné

Almási Katalin

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!