Miskolc

Az emberszeretet, a közéletiség, a mások problémái iránti fogékonyság, a segíteni akarás alapvető tulajdonsága, amolyan „családi örökség” az óvodáskorúak idegen nyelvi nevelésének fontosságát már óvodavezetőként tapasztalta meg Riba Istvánné.

Tősgyökeres diósgyőri családban született 1947. december 25-én. Édesapja vájár volt, de asztalosszakmával is rendelkezett, édesanyja a háztartást vezette. Nővére, Mária szintén Miskolcon él. Igazi csintalan gyerekként – fiús környezetben felnőve – „fiús temperamentumot” vett fel. Mivel szülei mindent megtettek a tartalmas gyermekkor érdekében, nagyon szép évekre emlékezhet vissza.

Általános és középiskolai tanulmányait is Diósgyőrben folytatta, a Kilián György Gimnázium diákjaként a népi tánccsoport tagja volt.

Abonyi Ildikó tanárnőnek köszönhetően elsősorban a magyart kedvelte, a biológiát és a földrajzot Sindel Imre szerettette meg vele. Utóbbinak köszönhető, hogy érettségi után a Szarvasi Óvónőképzőben folytatta tanulmányait, ahol élete talán legszebb két évét töltötte, elsősorban azért, mert olyan dolgokat tanulhatott, amire mindig is vágyott. Ebben tevékeny szerepet játszottak tanárai: Szabó Mihály igazgató, Kovács György, Iványi Gergely, Oláh Emőd.

1968-ban végzett, amikor az óvónői pálya telített volt, így némi szerencse is szükségeltetett ahhoz, hogy a Vár úti óvodában – dr. Uray Miklósné óvodavezető jóvoltából – szerződéses óvónőként alkalmazzák. A pálya iránti elhívatottsága, felkészültsége hamar elindította szakmai életútját: 1977-ben már ennek az óvodának a vezetője lett. Egy évtizedig töltötte be ezt a posztot, amikor felajánlották neki a mai Nyitnikék Óvoda vezetését. A pályázat útján elnyert feladatot örömmel vállalta, hiszen itt kiteljesíthette szakmai törekvéseit.

Kinevezése után – minisztériumi engedéllyel – két csoportban hamarosan hozzákezdtek a gyermekek korai idegen nyelvi neveléséhez német, majd angol nyelven.

Időközben a környékbeli lakótelep összetétele jelentősen megváltozott, hat éve a hátrányos helyzetű gyermekek nevelése került előtérbe, amelynek során igyekeznek „individualizálva szocializálni”, a kis óvodások idegen nyelvi nevelését a hátrányos helyzetű gyermekek körében is megtartva, iskolakészültségüket magas fokú pedagógiai munkával megteremteni.

Ma már – tagóvodákkal bővülve – három helyen tizenöt óvodai csoport működik. Háromszázötven gyermek nevelését és 64 dolgozó munkáját irányítja, innovatív pedagógiai szemlélettel és számtalan sikeres pályázattal tette ismertté és elismertté az általa vezetett intézményt. Jelenleg egy uniós pályázat, a kompetenciaalapú tanulás kísérleti megvalósításán dolgozik kollegáival.

Riba Istvánné folyamatosan képezte magát: 2000-ben a Budapesti Műsza­ki Egyetem kihelyezett tagozatán közoktatás-vezetői szakvizsgát tett, 2001-ben pedig főiskolai végzettséget szerzett, szakvizsgázott óvodapedagógus. Rendszeresen részt vett szakmai továbbképzéseken.

Aktív közéleti ember: közoktatási szakértő, az Óvodavezetők Munkakö­zösségének és a Miskolci Óvodavezetők Szövetségének vezetője. 1985–1990 között tanácstag, 1994-től folyamatosan a városi önkormányzat külsős bizottsági tagja, előbb a Költségvetési Bizottságban, majd 1998-tól az Oktatási Bizottságban. 2006-ban időközi választáson városi önkormányzati képviselővé választották.

Eddigi tevékenységét 1986-ban Kiváló Munkáért Miniszteri Kitüntetéssel és 2006-ban Miskolc Város Pedagógiai Díjával ismerték el.

„Elsősorban a szorgalom az alapja a sikeres tevékenységnek – vélekedik Riba Istvánné. – A másik elengedhetetlen feltétel a következetesség. Fontos a jó kommunikációs és menedzseri képesség, és az sem hátrány, ha valaki jól tájékozott, és az adott pillanatban »jó helyen van«. Nagyon fontosnak tartom a hitelességet, büszke vagyok arra, hogy baloldali beállítottságom ellenére soha nem kérdőjelezték meg szakmai, vezetői alkalmasságomat, bármilyen  »politikai szelek is fújtak« a városban.”

1970-ben kötött házasságot Riba Istvánnal. Katalin lányuk 1972-ben született, Miskolcon végzett jogászként. Az USA-ban, San Francisco közelében él családjával, (amerikai férje a miskolci Műszaki Egyetemen diplomázott), gyermekük, Kristóf hat és fél éves, kislányuk Évike másfél éves.

Szeret színházba járni, és örül annak, hogy olyan baráti társasága van, amelyre mindenben számíthat.

Úgy érzi, még számtalan feladat vár rá. Szeretné ezt az óvodát – a jó csapatmunka keretében – úgy menedzselni, hogy továbbra is a város egyik szakmailag legelismertebb óvodája legyen. Másrészt reméli, hogy a nevelőtestületet pedagógiai sikerekhez juttatva, segíteni tudja a hátrányos helyzetű gyermekek nevelése során, az embert próbáló feladatok megoldásában. Magánéletében mindenekelőtt unokája felnőtté válását szeretné végigkísérni.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)