Miskolc

Káli Sándor életét a műszaki tudományok gyakorlása és a humán érdeklődés egyaránt végigkísérte: mérnök is, politikus is, költő is. Jelenleg az MSZP miskolci elnöke, önkormányzati képviselő, frakcióvezető, országgyűlési képviselőjelölt, de vezeti a tervezéssel és képzéssel foglalkozó cégét.

– 1951-ben születtem Budapesten. Egészen véletlenül ott, hiszen minden Miskolchoz köt. A vasgyárban nőttem fel, ott jártam általános iskolába.

– Az elemi után mit tanult?

– Gyerekkoromban jól rajzoltam, írogattam is, de végül is nem ezen a pályán indultam el. Apám ugyanis azt mondta, hogy komolyabb szakmát kell kitanulnom. Az ő tanácsára iratkoztam be a Bláthy Ottó Villamosipari Technikumba, s tanultam ki négy év alatt a villamosipari technikusi szakmát. Humán érdeklődésemet azonban azóta sem veszítettem el.

– Ennek ellenére mégis egy műszaki egyetemen kötött ki…

– Középiskolás koromban németet tanultam, s próbaként jelentkeztem a drezdai műszaki egyetemre. Felvettek, ott műszaki-akusztika szakon végeztem ’74-ben. Közben persze kiválóan megtanultam németül. A diploma után hazajöttem, s akusztikus tervezőként helyezkedtem el Miskolcon az Északtervnél. Mindez öt évig tartott, majd ismét az akkori NDK-ban kötöttem ki.

– Visszahúzta a szíve?

– Inkább a zsebem. Az itthoni fizetésből nem nagyon lehetett megélni, s amikor kínálkozott egy Karl Marx Stadt-i munkalehetőség, elfogadtam. 1979–81 között dolgoztam a mai Chemnitzben.

– Két év alatt sikerült meggazdagodnia?

– Ha egy új Wartburg ennek nevezhető… Mivel a gyerekeim iskolakötelessé váltak, s nem akartam, hogy sehová se tartozzanak, inkább hazajöttem. Miután régi cégem már nem vett számításba, elfogadtam Drótos Lászlónak, a miskolci pártbizottság akkori első titkárának ajánlatát, hogy a szolgáltatóipari pártbizottságon helyezkedjem el. Egy év múlva már én voltam ott a titkár. Jó iskola volt, betekintést nyertem valamennyi miskolci székhelyű tanácsi vállalat működésébe. Mindez 1985-ig tartott.

– Ismét az NDK?

– Nem, 1985-ben a Borsodterv igazgatójává választottak. Egy szétesett, morális válságban lévő céget vettem át, s öt év alatt a régió egyik vezető tervező cégévé sikerült válnunk. A rendszerváltáskor már nyereséges volt a vállalat. Négy kft. még mindig létezik ezekből, amely annak tudható be, hogy időben indítottuk el az átalakítást, így a cégek tőkét, munkát kaphattak. 1990-ben aztán újraválasztottak, de akkor halt meg az első feleségem és a változtatás mellett döntöttem.

– Mihez kezdett?

– Elvállaltam egy német cég, a Strothkamp GmbH. magyarországi képviseletét. Ez a cég irodatechnikai bútorok gyártásával, forgalmazásával foglalkozott.

– Ez meddig tartott?

– A cég vezetése ’92-ben úgy döntött, hogy kivonul Magyarországról. Rövid ideig a regionális vállalkozásfejlesztési központban dolgoztam, aztán 1994-ben Miskolc alpolgármestere lettem.

– Szép ugrás. Hogyan csinálta?

– Az akkori önkormányzati választásokat megelőzően terjedt el, hogy csúszik az Avas. Mint szakértő többször szerepeltem az újságokban, a rádióban és a tévében, ahol elmondtam: szó sincs a házak csúszásáról, s példátlan butaság így beijeszteni az ott élő embereket. Ekkor keresett meg az MSZP, hogy legyek képviselőjelölt az Avason. Megválasztottak, s a párt – valószínűleg műszaki, tervezői előéletem miatt – engem kért fel, hogy vállaljam el az építéseket, beruházásokat és a szociális ügyeket felügyelő alpolgármesterséget.

– Ez tartott négy éven keresztül. Aztán jöttek az 1998-as helyhatósági választások, s noha újra képviselő lett, alpolgármesterként már nem ön működött tovább. Azóta mit csinál?

– Először a Fux Rt.-nél helyezkedtem el, ahol angol nyelvi és villamosmérnöki ismereteimet hasznosíthattam a a kábelek és műanyagkötelek értékesítésénél. Elfoglaltságaim miatt (jelenleg az MSZP városi elnöke és önkormányzati frakcióvezetője vagyok), továbbá mert saját betéti társaságom jelentős megbízásokat kapott, barátsággal elváltunk. Jelenleg a tervezéssel és képzéssel foglalkozó cégemet irányítom.

– 1997-ben önálló verseskötetet adott ki. Hogyan kezdődött a költői pályafutás?

– Bárhol voltam, legyen az egy német szálloda vagy egy parkoló az autópályán, mindig írtam valamit: verset, vagy prózát. Köszönettel tartozom a miskolci Déli Hírlapnak, hogy annak idején megjelentették verseimet, szatirikus írásaimat. Miután bátorítást is kaptam a Kelettől, pontosabban Cseh Károlytól, sikerült megjelentetnem önálló verseskötetemet. Ezenkívül írásaim antológiákban is szerepelnek, az egyikben például Faludy György és Zemlényi Attila műveinek társaságában. Azt tervezem, hogy szatirikus írásaimból új könyvet jelentetek meg.

– A család?

– Nélkülük nem menne. Első feleségem halála után a gyerekek és a jelenlegi feleségem, Olgi segített hozzá, hogy legyen az életben egy „repülőtér”, ahová az ember a „légi csatákból” biztonságosan haza tud térni.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)