Nagykálló

Nem volt könnyű gyermekkora Nagy Illésnek, a Nagykállói Ideg- és Elmegyógyintézet, valamint a Nyíregyházi Egészségügyi főiskola gazdasági igazgatójának. Újfehértón született földműves családban. Azok a háborút követő évek, amikor szinte minden családban megszokott dolog volt a nélkülözés, senkit sem kíméltek.

Ám az ő családjának még az átlagosnál is jobban kijutott a nehézségekből. Mindössze kilencéves volt, amikor édesapja, a fronton szerzett betegsége következtében elhunyt. Ezt követően özvegy édesanyjuk egyedül nevelte a hét gyermeket. Volt hát alkalma, hogy kivegye részét a mezőgazdasági munkából. A hatvanas években aztán, ha lehet, még súlyosbodott a helyzet. Idősebb testvérei kirepültek a fészekből, édesanyjuk pedig sokat betegeskedett. Amikor a földjüket bevitték a termelőszövetkezetbe, a húgával próbálták helyettesíteni édesanyjukat a gazdaságban.

Közben persze nem mondott le a tanulásról sem. Kálmánházán végezte el az általános iskolát, ezt követően pedig a közgazdasági technikumba jelentkezett, ahol ezerkilencszázhatvanháromban érettségizett. A sütőipari vállalatnál kezdett dolgozni, de alig egy év múlva az egészségügyhöz került, könyvelői beosztásba. Rövid idő múlva megbetegedett a központi raktár vezetője, s akkor ő töltötte be ezt a beosztást.

Amikor felvették a számviteli főiskolára, egy hatórás állást keresett magának, hogy a munka ne menjen a tanulás rovására. Még le sem államvizsgázott, kinevezték a tüdőgondozó hálózat gazdasági vezetőjévé. Ezerkilencszázhetvenhétben pedig a Baktalórántházi Tüdőgyógyintézet gazdasági igazgatója lett.

Amikor idekerült, áldatlan állapotokat talált. Az irodákban volt olyan íróasztal, melyet téglákkal támasztottak alá, hogy fel ne dőljön. Elsődleges feladatának tekintette a munkavégzés tárgyi feltételeinek megteremtését. Ez sikerült is, sőt kialakult az intézményben egy pezsgő közösségi élet. Az akkori dolgozók közül sokan emlékeznek még azokra a természetjáró túrákra, melyek szervezéséből Nagy Illés alaposan kivette a részét.

Mintegy hat év múlva a baktalórántházi intézetet a megyei kórházhoz csatolták. Akkor nevezték ki a megyei kórház gazdasági igazgatóhelyettesének, illetve osztályvezetőjének. Nagyon nehéz, de egyben szép időszaka volt ez az életének. Nagyarányú átalakítások, fejlesztések folytak a megyei kórházban, többek között akkoriban alakították ki a sebészeti tömböt. Ez rengeteg utánajárással, ügyintézéssel járt. Az erőfeszítéseket azonban siker koronázta, egy év múlva elkészült a sebészeti tömb.

A rendszerváltás után azonban úgy érezte, hogy váltani kell. Annál is inkább, mert attól tartott, ha hosszabb ideig marad ebben a pozícióban, akkor beszűkül, idejét, energiáját teljesen szétforgácsolják a napi gondok. Már ezerkilencszázkilencvenben bejelentette akkori főnökének, hogy a következő évben elmegy, bár akkor még fogalma sem volt arról, hol fog elhelyezkedni.

A pápalátogatás előkészületeiből alaposan kivette részét a kórház is. A szervezők ugyanis minden eshetőségre számítottak, még arra is, hogy a pápa esetleg rosszul lesz. Kezeléséhez, ellátásához a kórházban meg kellett teremteni a feltéteket. Nagy Illés épp a munkálatokat irányította, amikor megkeresték az egészségügyi főiskola vezetői, akik gazdasági igazgatót kerestek az intézmény élére. A megbeszélés akkor nem vezetett eredményre, a felek abban maradtak, hogy később majd visszatérnek a témára.

Közben azt is megtudta, hogy Nagykállóban, az Ideg- és Elmegyógyintézetben gazdasági igazgatót keresnek. Amikor megismételték az első nekifutásra sikertelen pályázatot, ő is jelentkezett, s hamarosan el is foglalta az állást. Közben a két intézmény megegyezése alapján az egészségügyi főiskolán mellékfoglalkozásban végzi a gazdasági igazgatói teendőket.

Nem volt könnyű feladat, de vezetőtársaival néhány év alatt elérte, hogy az ideggyógyintézet ma már gazdaságilag szilárd lábakon áll. A továbbiakban szeretnék modernizálni az intézet tevékenységét. A főiskolán is alaposan megsokasodtak a teendői, hiszen az elmúlt években számos új tagozat indult.

Bár rendkívül elfoglalt, mindig igyekszik időt szakítani a családra. Felesége gyermekgondozó, most a megyei tüdőgondozóban dolgozik. Három gyermek van, a lánya főiskolás, a nagyobbik fiú klímagép-szerelő, a kisebbik pedig szakmunkásképzőben tanul. Nagyon szeret kertészkedni, van egy kis telke. Ebben is méltó társakra talált a gyermekeiben, minden kerti munkát együtt végeznek. Másik hobbija a főzés, a hétvégeken nagyon szívesen tüsténkedik a konyhában. Takarítani viszont nem szeret, de ezt a család, a finom ebéd reményében mindig magára vállalja.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)