Tiszavasvári

Sokoldalú ember és fiatal kora ellenére gazdag, változatos életútra tekinthet vissza. Volt hajóinas, dolgozott a FAO nemzetközi nagyberuházásán, nemrég vizsgát tett repülőgép-vezetésből. 1990-ben ígéretes vállalkozásba kezdett: lap- és nyomdatulajdonos. Játszik hangszereken, mecénása egy zenekarnak. A neve Legány András. Nyíregyházán él, de korábbi lakhelyén, Tiszavasváriban van a vállalkozása.

Rendhagyó módon kezdjük talán a bemutatását magának a vállalkozásnak az ismertetésével. A Keleti-főcsatorna hídjának közvetlen közelében öles betűk hirdetik egy épületen, hogy itt található az ő nyomdája. Korszerű nyomda ez, komplex módon, alvállalkozók nélkül képes előállítani mindenféle nyomdaipari terméket. A megrendelések 99 százalékát színes nyomással teljesítik. Szellemi termékek, könyvek előállításával is foglalkozik az üzem: egyházi megrendelésre szép mívű olvasnivalók jöttek ki a gépek alól. Előállítanak prospektusokat, posztereket, plakátokat, címkéket.

Az újság, a havilap külön figyelmet érdemel. Ez a címe: Tisza Tájmsz. Szatirikus, nem mindennapi cím. A fejlécen pedig ez olvasható: Legány és Társa GM Nyomda információs és szórakoztató havilapja. Megjelenik Tiszavasváriban, Tiszalökön, Tiszadadán, Tiszadobon és Tiszaeszláron. 1997 januárjától Rakamazon is olvashatják. Újfajta kezdeményezésről, regionális lapról van tehát szó. A lap irányvonaláról faggattam az ifjú Legány urat. Elmondta, hogy polgári lap a Tájmsz. Foglalkozik a régió politikai, gazdasági és kulturális életével, írja a környék történetét, mozgósítani is akar sok- sok pályázattal.

Egy alapítványt is létrehozott a vállalkozás. Ez pedig támogatja a helyi fúvószenekart. Nemes gesztus ez, hiszen a zenekar szerte e hazában öregbíti Tiszavasvári és a környék hírét.

Legány András a szomszéd településen, Tiszalökön látta meg a napvilágot. Aztán szülei Tiszavasváriban telepedtek le. Az általános iskolát Tiszavasváriban végezte. Mégpedig zenei tagozaton. Muzikális alkat, több hangszeren megtanult játszani. Először a hangszerek királyán, a trombitán. Tenoros volt. Egy kamarazenekarban fújta a szép hangokat. Később megtanulta a gitárt pengetni. A zene ma is közel áll hozzá, elkíséri talán az egész életén át. S nem csak azért, mert támogatja a már említett zenekart. Lányai örökölték tőle a muzikalitást. Három lánya van! Mind a három az országos, sőt világhírű Nyíregyházi 4. Sz. Zeneiskolában tanul.

Az általános iskola elvégzése után mozgalmassá vált Legány András élete. Nyíregyházán a Vásárhelyi Pál Építőipari és Vízügyi Szakközépiskolában folytatta tanulmányait. Talán túl hamar felnőttként, ha úgy tetszik, másként gondolkodott. Úgymond szemléletbeli gondok voltak vele, távozott a középiskolából. Aztán mint Gorkij tette egykoron, ő is beállt hajósinasnak, s csakúgy mint az orosz író, ő is elvégezte az Élet Egyetemét. Újpesten hajósinaskodott, itt ismerkedett meg a személyzetissel, akit korábban éppen a vásárhelyi szakközépiskolából eltanácsoltak, magyarán kirúgtak. Persze a személyzetis később leérettségizett. Legány úr is éretté vált a dunakeszi középiskolában. A tudásszomja megvolt − ezt talán a pedagógus szüleitől örökölte −, akart is tovább tanulni. Felvételizett a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán, a biológia-technika szakon akart diplomát szerezni. A felvételije azonban nem sikerült. (Akkoriban mondták, hogy a főiskolára nehezebb bejutni, mint azt elvégezni.)

Munkát vállalt Rakamazon a nemzetközi szervezet, a FAO talajjavító, öntözőfürt beruházásán. Rakamazon ismerkedett meg a Nyíregyházáról ide dolgozni járó Kovács Máriával, aki később a felesége lett. Az ifjú házaspár a Tisza-parti nagyközségben, Rakamazon fotózott, műtermet nyitott. Kicsit később Nyíregyházára költöztek, szintén fotózással foglalkoztak. A színes laborálást elsők közt vezették be megyénkben. Egy gmk-ban dekorációs fotósként dolgoztak, érdekelni kezdte őket a nyomdai fotózás.

Amikor várossá vált Tiszavasvári, ide jöttek lakni, s nyitottak egy dekorációs műhelyt. Ez a műhely alapozta meg a mostani, korszerű nyomdát. Egy kölcsöngéppel kezdték a nyomdai munkát ketten-hárman. Most tizenhat embernek ad a nyomda munkát és kenyeret.

Most Nyíregyházán van a Legány család meleg otthona. A vállalkozó fiatalember innen jár ki nap mint nap a híd melletti nyomdába, szerkesztőségbe. Ebben a szellemi műhelyben nem egyszer elmondta: büszke a szüleire. A főiskolai tanár apjára, s édesanyjára, aki kémiára tanította diákjait a középiskolában, s ezek a diákok figyelemre méltó sikereket értek el. Jogos büszkeséggel említette Máriát, a nővérét, aki világhírű hidrobiológusként Lengyelországban él.

Legány Andrásnak eddig ennyi a története. A lapjában a történet íródik tovább…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)