Kulcsár Béla

Vállalkozó

Ibrány

Kulcsár Béla IMG_8812.jpgNem kicsi az asztal, mégis lelóg a két végén a tervrajz. Hatalmas vasszerkezet, egy csarnok lesz belőle. Kulcsár Béla két tenyere messze-messze egymástól szorítja le, hogy egyben lássa legújabb munkájukat. A Kulcsár – Baranyi Kft. egyik névadója, tulajdonosa, ügyvezetője hagyja visszahengeredni a papírt, érdeklődő szemekkel kapaszkodunk egymás tekintetébe.
Első kérdésemre azelőtt adja meg a választ, mielőtt feltenném.
– A 250 tonnás présünk dolgozik, és ez a kisebbik.
Reng alattunk a föld, az asztalon a papír minden egyes taktusnál megzizzen. A város Nagyerdő nevű negyedéhez vezető útján tekintélyes üzemcsarnokok vonják magukra a figyelmet. Későbbi sétánkon hegesztés, kalapálás, és más ilyen helyen szokásos zajok fogadnak, ám itt mást is gyártanak. De ne szaladjunk ennyire előre.
– A kezdetek? Lassan már negyed százada, hogy Baranyi Feri barátommal megjavítottunk egy autót. Ő cégünk másik névadója. Együtt maradtunk, és a kft-t is ketten alapítottuk, de ő a másik profilt viszi. Itt van a sarkon egy autószerviz vizsgaállomással, és nemrég megvettük a mellette lévő üzemanyag kutat. Én a vasipari részleget, és a Lindab márkakereskedést menedzselem.

Beszélgetésünk kezdeti perceiben arra gondoltam, hogy Kulcsár Bélának az alaptermészete teszi mosolygósság az arcát. Ebben valószínűleg nem is tévedtem. Viszont az is körvonalazódott előttem, hogy ebben a válságos időben azon ritka vállalkozók egyike, akinek az átlagnál kevesebb oka van a panaszra.
Talán azért, mert nem kanyargós életű kényszervállalkozó.
– Nyíregyházán, a 110-es-ben végeztem – kanyarodik vissza egészen a legénykoráig. – ’89 óta egyéni vállalkozóként dolgoztunk Feri barátommal. Májusban volt 13 éve, hogy a kft.-t megalapítottuk. A pályaválasztásomat és a későbbi életemet is jelentősen befolyásolta, hogy már édesapám is a helyi vasipari ktsz-ben dolgozott. A fiam egyébként a számítástechnikához vonzódik, a mi szakmánkban meg fogja találni a helyét.
És ha már itt tartunk, tesz egy kis kitérőt a nevével kapcsolatban. Ibrányban a Kulcsárok sok száz évre vezetik vissza a családfájukat. Nagy Ferenc – ma már nyugalmazott – levéltár-igazgató feltárta Kulcsár Béla előtt, hogy nemes emberek is szerepelnek a felmenői között.
– ‘94-ben nősültem meg, feleségem Perebzgyák Ágnes. Döntő szerepe van abban, hogy a cégben és a magánéletünkben ott tartunk, ahol tartunk. Az ügyes bajos hétköznapi dolgokat ő hozza egyenesbe.
– Hatvan embert alkalmazunk, és háromnegyed milliárd forint körüli az éves árbevételünk – tér vissza a céghez és a számok száraz nyelvére.
– Mi és érezzük a válságot, de elég megnyugtató megrendelés-állománnyal rendelkezünk. Igaz, meg kell harcolni minden szerződésért. – Kicsit ismét szétnyitja az asztalon a rajzpapírt, felnéz.
– Ezen egy fél évig alkudoztunk.
Nem múlik a föld rengése alattunk. Kulcsár Béla látja rajtam, hogy újra és újra az üzem felé pillantok. Szíves invitálással visz közelebb a jelenség forrásához. Az üzemcsarnokban a soron lévő munkákhoz szabják-vágják a vasat. Modern idők – a robot előtt a munkás elhúzza a függönyt, és megvárja, hogy a gép összehegessze a két darabot. Az óriásprés, pontosabban a nagyobbnak az öccse, egy sújtással tálkát varázsol az acélkorongból.
– Erre épül rá a légrugó – világosít fel hangosabbra véve szavait vendéglátóm. Megtudom tehát, hogy nem csak vasszerkezetek készülnek az üzemben. Ilyet eddig a Taurus valamelyik utódüzemében láttam utoljára, de az elég régen volt.
– Nézzük meg a galvanizálót – indítványozza. – Az egy csendesebb hely.
A galvánüzem tényleg csendesebb hely. Bonyolult áttételeken keresztül mártogatják az oldatban a később tükörfényesen előkerülő darabokat.
– Megnéztem néhány helyen hogyan csinálják és ez alapján készítettük el.
A vasmunkás alkotó vénája… Megállunk, amikor a „vénát” említem. A hosszú vályúkban csendesen zuborog az oldat.
– Hát a vénában vér folyik, a vér legfontosabb alkotórésze pedig a vas. – Együtt nevetünk egy nagyot a kissé képtelen, de azért nem minden alap nélkül való eszmefuttatáson.
Visszafelé ballagva megtudom, hogy a város egyik legnagyobbjának számító vállalkozása erejéhez mérten támogatja a kulturális és oktatási intézményeket, és a sportot. Maga Kulcsár Béla, aki világéletében focirajongó volt, a cég saját pályáján Villanyfényes Kupát indított.
Most világosodik meg előttem az irodája szekrényének tetején sorakozó kupák jelentősége.
– A cég pedig – mondja végül összefoglalva beszélgetésünket – úgy érzem, egyenes pályán van. Nagyobbak nem akarunk lenni, ezt a szintet pedig tartani szeretnénk.

Kulcsár Bélát Ibrány Önkormányzata 2012. augusztus 20-án a városért kifejtett tevékenysége elismeréséül Pro Urbe kitüntetésben részesítette.

(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése