Nyírbátor

A fényképen, a hátsó sorban szerényen meghúzódó pedagógus ezzel is jelzi a külvilág felé, hogy az előtérbe szívesebben állítja tanítványait és kedvenc hangszereit, mint saját magát. A nyírbátori Tinódi Sebestyén Alapfokú Művészeti Iskola és Alkotóház zenetanárát 1953. november nyolcadikán, Vencsellőn anyakönyvezték Karakó Etelka, háztartásbeli és Kozma János református lelkész második fiaként. Édesapja ötven éven át szolgálta az Urat Vencsellőn, Balkányban és Nyírbátorban. Nyolcvanhat éves korában hagyta itt evilági szeretteit. A tanár úr bátyja, Kozma Bence gyógyszerész, laborvezető egy egészségügyi komplexumban.

Kozma László élete párjának Keszthelyi Ildikót választotta, aki maga is pedagógus. A Zeneiskola egyik alapító tagja, 23 éven át igazgatóhelyettes, és immár hat éve pedig a Tinódi Művészeti Iskola igazgatója. Elsőszülött gyermekük Levente, a BM dolgozója, Budapesten él. Húga, Réka már érettségizett. Napjainkban a miskolci Bartók Béla Zeneiskola hallgatója.

Kozma László a kamarazenélés örömét még balkányi kisiskolásként fedezte fel Szántó János tanár úrnak köszönhetően, akinek a zenekarában dobosként és „karmesterként” élhette át első sikereit. Majd 1972-ben Debrecenben, a Református Gimnáziumban tette le érettségi vizsgáit. Zenei tanulmányait a debreceni Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetében (mai nevén Debreceni Egyetem Konzervatóriuma) végezte Saru Károly és Vrana József főiskolai tanároknál. 1982-ben nagybőgős, majd 1985-ben ütőhangszeres tanári diplomát szerzett.

A kezdetekre visszatekintve mondja el, hogy akkor félállásban a gyógyszertár melletti kis épületben kevés hangszerrel és kevés gyerekkel, de nagy elhatározással látott a feladathoz. Megalakította az ütőhangszeres tanszakot, de ekkor még csak ritmushangszerek álltak a rendelkezésére. 1979-ben harangjátékot és xilofont vettek az iskolának. Ezt követően önkormányzati, szponzori és szülői segítséggel évről évre sikerült újabb hangszerekkel gazdagodniuk. 1997 óta az Atlantisz – Yamaha hangszerforgalmazó cég támogatását is élvezik. Mára egy többmilliós értékű, országosan is egyedülálló és irigylésre méltó hangszerparkkal rendelkeznek. Mindez nagymértékben köszönhető az 1980-ban létrehozott Nyírbátori Ütőegyüttesnek, amely az elmúlt 25 évben Nyírbátor kulturális életének reprezentatív művészeti együttesévé vált. Az ütős szakmában elismert „műhelybe” az ország távolabbi részeiből is visszajárnak az egykori diákok: így például Kónya Sándor Székesfehérvárról, Ispán Sándor Miskolcról és Fekete Gergely Nyíregyházáról keresi fel a próbákat.

A megmérettetéseik egyik fő színhelye Vác, ahol 1978 óta háromévenként rendezik meg az ütőhangszeres együttesek Országos Kamarazenekari Versenyét, amin 1982-től kezdődően minden alkalommal részt vesznek. A nyírbátori iskolában folyó munka egyenletes jó minőségét bizonyítja az, hogy 1996-ban első, három évvel később második helyezést értek el. 2002-ben szakmai sikereik elismeréseként ők adhattak gálahangversenyt az országos versenyen. A létszámában kicsiny, de tudásában már naggyá vált együttes műsorában operarészletek átiratai, dél-amerikai ritmusok, valamint magyar és külföldi kortárs zeneszerzők művei szerepelnek. A versenyek mellett rendszeresen részt vesznek a városi rendezvényeken: a Szárnyas Sárkány Utcaszínházi Fesztiválon, az adventi hangversenyeken, az anyák napja és az idősek világnapja alkalmából rendezett ünnepségeken.

Kozma László pedagógiai munkájáért korábban már kapott Miniszteri Dicséretet. Az általa vezetett együttes pedig Nívódíjat tudhat a magáénak. Mindezt úgy érték el, hogy közben sokszor változott a támogatásuk rendszere, s nem utolsósorban az összetételük is. Az együttes megalakításának tizedik évfordulóján, 1990-ben a tanár úr a„Nyírbátor Városért” emlékplakettet vehette át, ugyanekkor kapta meg édesapja is a „Nyírbátor Város Díszpolgára” címet, aki munkásságáért korábban „Pro Urbe” kitüntetésben részesült. Az elismerések további tettekre sarkallták Kozma Lászlót s az eredmény most sem maradt el: 2003-ban Győrben, az ütőhangszeresek számára megrendezett szóló- és duóversenyen Réka leánya és társa, Őri Eszter duóban, míg Schlosser Aletta szólóban állhatott fel a dobogó legfelső fokára. A városi és a belföldi fellépések mellett a kis együttes elviszi Nyírbátor és Magyarország jó hírét a világba is. Szerepeltek már Németországban, Olaszországban és Romániában.

Kozma László szereti a munkáját, a gyerekeket, a zenét és tanítását is. Boldog ember, mert munkája a hobbija. Pedagógiai munkássága elismeréséül 2005. január 17-én a fővárosban, Magyar Bálint oktatási minisztertől, a Néprajzi Múzeumban megrendezett ünnepségen Kozma László az „Apáczai Csere János” díjat vehette át.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)