Kósa Béla

A Peppino Pizzéria tulajdonosa

Fehérgyarmat

Voálá… teszi elém a gazdagon megrakott és látványvilágában is ínycsiklandozó tányért. Ha behunynám a szemem, az orrom szerint Itáliában érezném magam, ha kinyitnám, akkor is. Egy mosolygós olasz fazon néz le rám, akárha Nápolyban ülnék egy füstös pizzériában. De ez Gyarmat, és a hely éppen hogy nem füstös, nagyon is elegáns. Az “olasz” pedig egy nagyon barátságos szatmári férfiú.

– Határőr pizza – világosít fel, mert abban egyeztünk, hogy nem mondja meg mi a kedvence, csak ha elém teszi. És azt is elfogadtam, hogy a beszélgetést nyitvatartási időn kívül folytatjuk. Már csak azért is, mert kilőtt nyílvesszőként suhan az asztalok között az újabb tálakkal, és máris máshonnan hallom: voálá…

Egy zárt ajtajú nyugodt és néptelen étterem a vendégnek szokatlan miliő, alighanem a tulajdonosnak is. Így viszont tudunk egymásra figyelni – meg a kis Mancira, a négy éves leánykára, aki egyáltalán nem viselkedik úgy, hogy terhünkre volna, apuka mégis szelíden noszogatja: menjél kislányom, adj egy puszit a maminak! Finom lélekre valló kedves kis csel… Nem Margit, hanem Laura, sőt Lara a neve, tudom meg a folytatásban. És azt is, hogy egy életét is kockára tevő, de maradandó szövődmény nélküli sikeres szívműtétet követően maradt meg szülei szeme fényének. Manókának. Abból a Manci…

Láttam egy képet Kósa Béláról, amin a megszokott mosollyal integet, mintha a Tisza-part homokján készült volna a felvétel, csak éppen a klinika intenzív osztályán fekszik, és mint mondja, a szomszéd ágynál azon az éjszakán egy lelkész volt a látogató az utolsó kenettel… Ő pedig megfogadta többé nem gyújt rá. Csoda e, ha tartja a fogadalmát?

– Hogy ne csapongjunk? Jó! – fogadja el udvariasan a kérésemet, tereljük valamiféle csatornába a történeteket. – 1974-ben láttam meg a napvilágot, szamosszegi gyökerekkel rendelkezem. Kései gyereke szüleimnek, akik Naményba felvételiztettek, bolti eladói szakmát szándékoztak a kezembe adni. Akkoriban nagyobb becsülete volt ennek a pályának.

Bohém gyerek voltam. A végzés után dolgoztam boltosként, aztán a MOL kúton, a határőrségnél pedig Nyírbátorban én voltam az utolsó sorállományú benzinkutas.

Aha, jegyzem meg magamban. Alighanem innen az egyenruhások ízlése szerinti pizza-költemény. Van is abban minden. Egész nap bírnék róla kaszálni – mondaná szegény nagyapám, ha élne.

Változik a szín, leül az asztalunkhoz a közben visszajött a kislány, vele pedig az édesanyja, lánykori nevén Köles Tünde Anikó. Mindketten puszit kapnak. A mosolygós asszony egy pillanatig sem elfogódott az idegent látva, érzi, hogy a beszélgetésben egymásra hangolódtunk. Dramaturgiailag is helyén van az érkezése, mert éppen ő következik Kósa Béla életének történetében. Az eddigiekből láthatja az olvasó, hogy a vidámságot és sikert sugárzó képek és sztorik mögül egyáltalán nem hiányoznak a nagyon is nyaktörő kimenetellel fenyegető epizódok. A Peppino évtizednél is hosszabb fennállása alatt sem volt szünet nélkül ragyogó napsütés. A két ember 2004-ben talált egymásra bizonyos családi bonyodalmak után, amelyeket az azóta eltelt nyolc boldog év immár jótékony fátyollal fed el.

– Már nyolc év… – fordul párjához. Szép rajzolatúra formált szemöldöke alól egy odaadó pillantás – és csattan egy puszi.

Aztán még egy a kislánynak, és ismét fordulatos történetek következnek. Találkozás egy liftnél Tünde nyíregyházi munkahelyén. Bezárult – volna – az ajtó, ám egy kéz kinyúlt és visszatartotta, hogy Béla kint ne maradjon. És az a kéz a Béláé lett. Tanakodnak egy kicsit, hogy ki látta meg hamarább a másikban élete folytatását, de aztán ismét visszakanyarodunk a Peppinohoz, amely kettejük keze nyomán lett azzá, ami ma.

Az asztalok között kilőtt nyílként suhanó “Béci” Nyilas jegyű. Láng és lobogás. 2004-ben Mérlegre tette az életét… Felesége csillagjegye a megfontoltságé és mérlegelésé. Nagyon úgy tűnik, hogy jól egészítik ki egymást. A tüdőgyulladást lábon kihordó, lázasan is dolgozó, mindig új terveket a fejében forgató, az életmódban “megengedett sebességet” visszaesőként túllépő férj mellé hiányozna egy ilyen moderátor.

A Peppino az ezredforduló után nyitott a város legjobb helyén. Gyarmat ma szegényebb volna nélküle. Egyedülálló módon gépesített, minden egyes vendégét ízlésével, kedvenceivel számítógépen számon tartó üzleti modellben dolgozó étterem. Lassan közeledik a nyitás időpontja. Érkezik a szakács, egy pincér, összesen hat embernek adnak munkát Kósáék. Rövidesen felszáll a semmi mással össze nem téveszthető illat. Belép az első vendég, aki lehet éppen Vító lesz az olasz jóbarát, akinek tényleg elhihetjük: “meg lehet enni” amit itt sütnek. És odaáll elé Kósa Béla egy határőr tállal: voálá, Vító!

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

* * *

Kiegészítve 2017. március 29.

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése