Kósa Béla

A Peppino Pizzéria tulajdonosa

Fehérgyarmat

Voálá… teszi elém a gazdagon megrakott és látványvilágában is ínycsiklandozó tányért. Ha behunynám a szemem, az orrom szerint Itáliában érezném magam, ha kinyitnám, akkor is. Egy mosolygós olasz fazon néz le rám, akárha Nápolyban ülnék egy füstös pizzériában. De ez Gyarmat, és a hely éppen hogy nem füstös, nagyon is elegáns. Az “olasz” pedig egy nagyon barátságos szatmári férfiú.

– Határőr pizza – világosít fel, mert abban egyeztünk, hogy nem mondja meg mi a kedvence, csak ha elém teszi. És azt is elfogadtam, hogy a beszélgetést nyitvatartási időn kívül folytatjuk. Már csak azért is, mert kilőtt nyílvesszőként suhan az asztalok között az újabb tálakkal, és máris máshonnan hallom: voálá…

Egy zárt ajtajú nyugodt és néptelen étterem a vendégnek szokatlan miliő, alighanem a tulajdonosnak is. Így viszont tudunk egymásra figyelni – meg a kis Mancira, a négy éves leánykára, aki egyáltalán nem viselkedik úgy, hogy terhünkre volna, apuka mégis szelíden noszogatja: menjél kislányom, adj egy puszit a maminak! Finom lélekre valló kedves kis csel… Nem Margit, hanem Laura, sőt Lara a neve, tudom meg a folytatásban. És azt is, hogy egy életét is kockára tevő, de maradandó szövődmény nélküli sikeres szívműtétet követően maradt meg szülei szeme fényének. Manókának. Abból a Manci…

Láttam egy képet Kósa Béláról, amin a megszokott mosollyal integet, mintha a Tisza-part homokján készült volna a felvétel, csak éppen a klinika intenzív osztályán fekszik, és mint mondja, a szomszéd ágynál azon az éjszakán egy lelkész volt a látogató az utolsó kenettel… Ő pedig megfogadta többé nem gyújt rá. Csoda e, ha tartja a fogadalmát?

– Hogy ne csapongjunk? Jó! – fogadja el udvariasan a kérésemet, tereljük valamiféle csatornába a történeteket. – 1974-ben láttam meg a napvilágot, szamosszegi gyökerekkel rendelkezem. Kései gyereke szüleimnek, akik Naményba felvételiztettek, bolti eladói szakmát szándékoztak a kezembe adni. Akkoriban nagyobb becsülete volt ennek a pályának.

Bohém gyerek voltam. A végzés után dolgoztam boltosként, aztán a MOL kúton, a határőrségnél pedig Nyírbátorban én voltam az utolsó sorállományú benzinkutas.

Aha, jegyzem meg magamban. Alighanem innen az egyenruhások ízlése szerinti pizza-költemény. Van is abban minden. Egész nap bírnék róla kaszálni – mondaná szegény nagyapám, ha élne.

Változik a szín, leül az asztalunkhoz a közben visszajött a kislány, vele pedig az édesanyja, lánykori nevén Köles Tünde Anikó. Mindketten puszit kapnak. A mosolygós asszony egy pillanatig sem elfogódott az idegent látva, érzi, hogy a beszélgetésben egymásra hangolódtunk. Dramaturgiailag is helyén van az érkezése, mert éppen ő következik Kósa Béla életének történetében. Az eddigiekből láthatja az olvasó, hogy a vidámságot és sikert sugárzó képek és sztorik mögül egyáltalán nem hiányoznak a nagyon is nyaktörő kimenetellel fenyegető epizódok. A Peppino évtizednél is hosszabb fennállása alatt sem volt szünet nélkül ragyogó napsütés. A két ember 2004-ben talált egymásra bizonyos családi bonyodalmak után, amelyeket az azóta eltelt nyolc boldog év immár jótékony fátyollal fed el.

– Már nyolc év… – fordul párjához. Szép rajzolatúra formált szemöldöke alól egy odaadó pillantás – és csattan egy puszi.

Aztán még egy a kislánynak, és ismét fordulatos történetek következnek. Találkozás egy liftnél Tünde nyíregyházi munkahelyén. Bezárult – volna – az ajtó, ám egy kéz kinyúlt és visszatartotta, hogy Béla kint ne maradjon. És az a kéz a Béláé lett. Tanakodnak egy kicsit, hogy ki látta meg hamarább a másikban élete folytatását, de aztán ismét visszakanyarodunk a Peppinohoz, amely kettejük keze nyomán lett azzá, ami ma.

Az asztalok között kilőtt nyílként suhanó “Béci” Nyilas jegyű. Láng és lobogás. 2004-ben Mérlegre tette az életét… Felesége csillagjegye a megfontoltságé és mérlegelésé. Nagyon úgy tűnik, hogy jól egészítik ki egymást. A tüdőgyulladást lábon kihordó, lázasan is dolgozó, mindig új terveket a fejében forgató, az életmódban “megengedett sebességet” visszaesőként túllépő férj mellé hiányozna egy ilyen moderátor.

A Peppino az ezredforduló után nyitott a város legjobb helyén. Gyarmat ma szegényebb volna nélküle. Egyedülálló módon gépesített, minden egyes vendégét ízlésével, kedvenceivel számítógépen számon tartó üzleti modellben dolgozó étterem. Lassan közeledik a nyitás időpontja. Érkezik a szakács, egy pincér, összesen hat embernek adnak munkát Kósáék. Rövidesen felszáll a semmi mással össze nem téveszthető illat. Belép az első vendég, aki lehet éppen Vító lesz az olasz jóbarát, akinek tényleg elhihetjük: “meg lehet enni” amit itt sütnek. És odaáll elé Kósa Béla egy határőr tállal: voálá, Vító!

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

* * *

Kiegészítve 2017. március 29.

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése