Baktalórántháza

Kevesen mondhatják el magukról, hogy egész életük egy munkahelyhez kötődik. E kevesek egyike Kemény Pálné, a baktalórántházi Zengő Erdő Óvoda vezetője. 1945-ben Kékcsén született, néhai Halász Julianna háztartásbeli édesanya és Mihály József cipész, kőműves, szóval ezermester édesapa családjában. Öccse, Ferenc víz- és gázszerelő, húga Zsuzsanna szintén óvónő. Férje, Kemény Pál falugazdász. Három gyermekük született, Pál hegesztő, Enikő vállalkozó. Az ő férje Szilágyi János. Két kisgyermekük a negyedikes Balázs és a harmadikos Szófia. Katalin és Pál ikertestvérek, Kati szintén vállalkozó. Férje Gilbert Apodaka, Amerikában élnek és nevelik Jarrett nevű kisfiukat.

Keményné Szarvason végzett az óvónőképzőben 1967-ben. Három és félévtizede, hogy belépett a baktalórántházi óvodába, és a visszajelzések szerint jó, amit csinál. Így látja ezt a gyerekeken, a szülőkön, és természetesen a beosztottain keresztül is. Ez a megerősítés nagyon fontos ahhoz, hogy kreatív legyen ennyi év után is. Bár az elmúlt évtizedek alatt igen sok változásnak lehettek tanúi és tevékeny részesei, a fejlődés mégis igen gyorsan látványosnak minősül. Mindenekelőtt az óvodai nevelésben következett be komoly szemléletváltozás. Ez elsősorban ’90 után követhető nyomon az intézmény életében. Annak örül minden érintett fél, hogy kevesebb a stressz, nincs kötelező foglalkozás, amely előírná az ország minden óvodájában, mit mikor kell csinálni.  Megjelentek az alternatív programok és lehetőségek, amelyeket igazából az tart nagyon hasznosnak, aki végigélte az eltelt évek sok-sok kötelező előírását. Mint azt Keményé megerősíti: érezhetően jobb a hangulat. Bár liberálisabb az uralkodó szemlélet, mégis az a tapasztalatuk, hogy gyermekcentrikusabb ma az óvoda, mint a kötelező programok idején.

Természetes dolog, hogy az óvónőtől ma nagyobb felkészültséget vár mind ez a szemlélet, mind a társadalom, a fenntartó önkormányzat és a szülő. Készenlétben áll az óvónő akkor is, ha meg akarja tudni, hogy a kisgyereket melyik játék vagy tevékenységi forma érdekli. A spontán választásból a jó szakember már tudja, hogy mit kell a gyermek kezébe adni, hogy az kreatívan tudja magát lekötni. A mikrocsoportos foglalkozásokon néhány gyermek jelenléte mellett végzik ugyanazokat a feladatokat, mintha azt a teljes csoporttal tennék. Nagyon népszerű például az a döntés, hogy nem szabják meg, mikorra kell jönni reggelente, hanem az érkezés folyamatos. Aki bejön, akár játszik vagy hamarosan étkezik, igénye szerint. Az óvónő részéről mindenképpen nagyobb figyelmet, több felkészülést igényel, ha egy napon több mikrocsoportot irányít.

A környezeti nevelés fontosságát emelték ki a szakmai programban. Már nemcsak az alsó tagozatban találkoznak a kicsik ezzel a fogalommal, hanem itt, az óvodában is. Megtanítják őket tudatosan szemlélni a világot, a természeti környezetet, benne az embereket. Igen fogékonyak ebben az életkorban a környezetben megtalálható növények, állatok, a színek, a formák kimeríthetetlen gazdagságára, örömmel fedezik fel maguknak a szűkebb világot. A másik fontos eleme az óvodai programnak az ösztönző, bátorító nevelési módszer. Igen érdekes összehasonlításra hívja fel a figyelmet Keményné Ilike. Míg korábban kiemeltek egyes gyerekeket, példaként állítva őket a közösség elé, ma sokkal jobbnak bizonyul az a gyakorlat, hogy megerősítik a jónak ítélt cselekedetet, és így mindenkiben megtalálják a dicséretre méltó tulajdonságot. Az az érzése a kicsiknek, hogy ők jók, fontosak, személyiségükben megerősödnek ebben a légkörben. Egyébként is a mai, sikerorientált társadalomban nem hősöket akarunk látni, akikkel vagy tudunk, vagy nem tudunk azonosulni, hanem mindenki szeretné érezni a sikert, a közösségben elért eredményeit. A szülők igénye alapján népi táncot, furulyázást és cigánytáncot tanulnak a gyerekek. Ezek a pluszfoglalkozások igen népszerűek. Egyre inkább előtérbe kerül a gondozás, az ellátás mellett a különleges igények kielégítése is. Bár azzal tisztában vannak az óvodapedagógusok, hogy a hátrányos helyzetű, gyakorta munkanélküli szülők nehezen tudnák megoldani a gyerekek átlagos ellátását is otthon, így sokszor besegít az intézmény ezeknek a feladatoknak az ellátásába is. Igyekeznek többet nyújtani. A kicsik 40 százaléka cigány származású, de ez nem jelent semmilyen konfliktust a nevelésben. Sokkal inkább azt az üzenetet hordozza, hogy ezeket a gyerekeket – attól függően, hogy milyen szociális, műveltségi körből érkeztek – az addigi ismereteikhez, neveltségi szintjükhöz igazodó óvodai ellátásban kell részesíteni.

A két épületben működő óvodába 180-an járnak, 17 óvónő, 8 dajka és 1 óvodatitkár foglalkozik a kicsikkel. A Nyírségi Óvodaszövetség és a nagykállói bázisóvoda tagjaiként a napi feladatok mellett nagyobb lehetőség nyílik a szakmai kitekintésekre.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)