Nyírjákó

Hatgyermekes nagycsaládban ismerte meg a valódi közösségi értékeket Turócy Imréné, Katika, a nyírjákói óvoda vezetője. A fiatalasszony a vezetői tevékenység gyakorlása mellett egy egészen másfajta közéletiséget is képvisel a 920 lelkes faluban: ő a település alpolgármestere.

Helyben született 1961-ben Bakti Erzsébet és néhai Szakács István családjában. Nagy örömükre, az édesanyja vele lakik, 87 éves. A hat testvér közül a legidősebb Erzsébet, aki adminisztrátorként ment nyugdíjba. András, sajnos, meghalt. Mária szintén adminisztrátor, Sándor építésvezető, Ilona banki ügyintéző és Katika a legfiatalabb. Bár a testvérei Budapesten, Miskolcon, Sajószentpéteren élnek, Katikának eszébe sem jutott másutt keresni a boldogulást. A férje, Turócy Imre autószerelő, vállalkozó. Két kislányuk született, Timea tizennégy éves, nyolcadikos, Anita tizenegy éves, hatodikos. Kitűnő tanulók.

Világéletében gyermekekkel, lehetőleg minél fiatalabbakkal akart foglalkozni Turócyné. Ezért érettségizett a nagykállói Budai Nagy Antal Óvónői Szakközépiskolában. A szomszéd faluban, Nyírkércsen kezdett dolgozni. Közben levelező tagozaton elvégezte a hajdúböszörményi felsőfokú óvónőképzőt.

Nagy esemény volt az életében az 1987-ben kötött házasság. Férjével szép családi életet élnek, lányaik kiegyensúlyozott környezetben, fészekmeleg légkörben nőnek fel és tapasztalják meg a felnőtté válás mindennapjait.

A nyírjákói óvodába azonnal vezetőnek érkezett. Mint mondja, a négy óvónő és a két dajka olyan összetartó kis csoportot alkot, amelyben öröm dolgozni, és szinte maguktól jönnek az eredmények. Az óvónői pályán eltöltött két évized alatt Katika azt tapasztalta, hogy manapság sokkal több lexikális tudással érkeznek az intézménybe a gyerekeket, és szintén nagyobb elméleti ismeretanyaggal mennek iskolába. Ám a szülők elvárása nem éppen a legkövetendőbb pedagógiai irányba tereli a változásokat. Ahelyett, hogy az iránt érdeklődnének a szülők, jót játszottál, vagy kik a barátaid, azt tudakolják, mikor lesz matematika foglalkozás, mit tanultál és így tovább. S az sem mellékes, hogy ma sokkal zaklatottabbak a kicsik, nehezebben tudnak alkalmazkodni. Nyugdíjas óvónők mondják, hogy 10–20 évvel ezelőtt a 30-as csoportlétszám sem volt ritka és mégis könnyebben tudták kezelni a napi feladatokat a kollégák.

Visszaköszön az a társadalmi, szociológiai jelenség, hogy a szülők nem tudnak annyi időt foglalkozni otthon a gyerekkel, mint amennyit ők életkori sajátosságaik miatt feltétlenül igényelnének. Nem ritka, hogy a nagyszülőknél vagy éppen a szomszédnál tölt több időt a gyerek.

A szülők, persze, nem önszántukból mondanak le a gyermeknevelés bizonyára legszebb időszakáról. Nyírjákón szinte minden család a mezőgazdaságból él. Meggyet, uborkát, káposztát termesztenek a nagyobb darab kenyér kedvéért. Ezek a kultúrnövények napi elfoglaltságot jelentenek. Ha nem lenne a mezőgazdaságból származó jövedelem, a helybeliek többsége egyszerűen nem tudná kifizetni a számláit.

Ebből a helyzetből fakad, hogy az értelmiségiek elmennek a faluból, talán csak a pedagógusok jelentenek kivételt. Az alpolgármester asszony büszke rá, hogy a nevelők 90 százaléka helyben lakik. Az ő gyerekeik általában jobb információs és neveltségi háttérrel érkeznek az alsófokú oktatási intézményekbe. Ezek a gyerekek már iskolás koruk előtt is odaülhetnek otthon a komputer elé, míg a nagyobb többségről ezt nem lehet elmondani. Új jelenség a faluban, hogy divat lett állami nevelt gyermekkel foglalkozni. Előbb csak egy, Nyíregyházáról kiköltözött család vett ki az állam gondozásából gyerekeket, ma egyre többen választják a munkaviszonynak ezt a formáját. Az óvodások közt három, az iskolások közt tizenöt nevelt gyermek tanul az intézményekben. A kétcsoportnyi létszámú óvodában és a közel 100 fős iskolában ez az arány már figyelemre méltó.

Az alpolgármesternő annak örül, hogy a helybeliek megtisztelik a bizalmukkal. Gyakran megkeresik személyes gondjaikkal, elsősorban segélyt szeretnének kapni. A közügyek iránti érdeklődés egyelőre azokban az emberekben a legerősebb, akik valamilyen tisztséget is vállalnak.

Egész Nyírjákó élvezi annak eredményét, hogy ma már a közművesítés városi szintű, minden utcát szilárd burkolat fed, a villany-, a gáz-, a telefonellátottság 100 százalékos. Mint Turócyné utal rá: a falu életében az igazi fejlődés az önállósodás után kezdődött. 1990-ben, a rendszerváltozás utáni első önkormányzati választáson Baktalórántházától különválhatott Nyírjákó. Az addig a város árnyékában élő településen az intézmények is önállóak lettek. A felelősség lényegesen megnőtt, de a közélet irányítói azt tapasztalták, hogy a helybeliek szívesebben áldoznak a falu fejlődéséért, mert közvetlenül láthatják annak eredményét.

Noha a szociális hátrány, az elszegényedés jelei itt is tapasztalhatók, azért úgy látják a falu vezetői, hogy aki akar, ma nyugodtan tervezheti családja jövőjét Nyírjákón.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)