Tivadar Andrásné

Élelmezésvezető,

Nyírjákó

Egy teljes emberöltő történésein ment már keresztül eddigi élete során Tivadar Andrásné! Ettől egyedi és rendkívüli a sorsa. Származását tekintve „Királyi”, merthogy anyai nagyanyja Király Terézia, apai nagyanyja Király Apollónia. Ehhez képest nem kényeztette el a sors. Tizenhat évesen már családfenntartóvá vált, húszévesen életet mentett. Éppen 40 éve van a pályán, 15 éve a szülő nők, 25 éve a gyermek- és felnőttétkeztetés szolgálatában. Neki majdnem sikerült prófétának lennie a saját hazájában, hogy ez nem így lett, az azon múlott, hogy mire ő főmadám lett volna a baktalórántházi szülőotthonban, megszűnt a munkahelye.

Mindez Nagy Mária, aki 1946. november 8-án Besenyőd kisközségben jött a világra Bódi Mária és Nagy János idős szülők gyermekeként. Katolikus hitben, szeretetben nevelkedett öt testvérével. Szoba-konyhás lakásukban éjfélig is égett a petróleumlámpa, amelynél édesanyja az ott estéző embereknek regényeket olvasott. Az okos, művelt asszony a tudásszomját már ekkor beleoltotta lányába. Marika az iskolában különösen okos, eminens tanuló volt, szavalt, énekelt, sokat olvasott. Mondták is a tanítók, ötven évben egyetlen ilyen tehetség születik e faluba. A munkából is kijutott neki, földön gazdálkodtak. Alig 10 évesen, napszámosként, dübörgő tankok fényénél szedte a krumplit a határban. Továbbtanulásnál a nyíregyházi Kereskedelmi Technikum jött szóba, de kollégium nélkül. Hajnalok hajnalán úttalan utakon, sárban, hóban ment a három kilométerre lévő leveleki állomásra. Aztán nem tanulhatott, családfenntartó lett, dolgoznia kellett.

Tizennyolc éves volt, amikor véletlenül meghallotta a kisbíró dobszavát, aki szülésznőjelölteket toborzott. Feltámadt benne a menekülés vágya, el valamerre! Rebellis lett, otthagyta a kapát, ugyanis érettségi nélkül is felvették a képzőbe. Szolnokra került, 1966-ban okleveles szülésznőként végzett. A nyíregyházi kórházi gyakorlatok után Baktalórántházára, a Szülőotthonba került. Hálásan gondol az ottani, jó kollektívára. A vérátömlesztő, újraélesztő, életmentő tanfolyamokat sikerrel vette. Itt érte életmenő hőstette egy szülő anyával és újszülött gyermekével. 1976-ban „tízéves törzsgárdatag” jutalomban, és miniszteri dicséretben részesült. Huszonnégy évesen a baktalórántházi Mező Imre Gimnázium padjaiban lett „érett” már édesanyaként. Merthogy egy szalagavatón találkozott azzal a szerelemmel, melyből ’68 májusában házasság lett. Férje Tivadar András magyar nyelv és irodalom, orosz nyelv szakos tanár és népművelő, akinek megtetszett a kimondottan szép, művelt leány. ’69-ben megszületett kislányuk Tímea, aki nevét Jókai Mór regényhősének feleségéről kapta. Tímea tanító lett, ma családos, Nyíregyházán él férjével, fiaik, a 14 éves István és a 12 éves Tamás a nagymama örömének forrása.

1978. június 1-jével bezárt a szülőotthon, a kiváló szakgárda szétszéledt, a szocialista átszervezések, összevonások áldozatai lettek. A nyíregyházi kórházba járt be Nyírjákóról, miután itt kaptak szolgálati lakást. A kimerítő, fárasztó ingázás ellenére töretlen energiával, kitartással dolgozott. Motorra pattant, három faluval odébb élő idős szüleit ápolta, férjét istápolta, nevelte gyermekét és öcsét. Sokszor feltámadt benne az igazságérzet. ’80-tól élelmezésvezető lett a nyírjákói iskola százötven fős konyháján. Valahol a szülésznő és az élelmezésvezető rokon foglalkozások, hiszen amit szülésznőként tanult személy- és közegészségtanból, járvány- és táplálkozástanból, diabetikából, higiéniából, arra itt mindre szüksége volt. Sikeres közéleti ember lett, volt szakszervezeti bizalmi, légóparancsnok, polgárvédelmi megbízott, vöröskeresztes titkár, választási bizottsági tag, idősek, gyerekek „mentőse” kis Trabantjával. Segített másokon, a kevésből is tudott adni. Beosztása jó kompromisszumkészséget és türelmet igényel.

„Amikor szülésznőként a hippokratészi esküt letettem, azt tanultam, hogy a munkámat elhivatottsággal, elkötelezettséggel kell végezni!” – mondja. Most is azon töri a fejét, hogyan lehetne a faluban bővíteni a szociális hálót, kiszélesíteni az idősek házi gondozását, mit tudna tenni a hátrányos helyzetűek étkeztetésének javításáért. Újítóként a már elkezdett „életmódprogramot” – amely az EU-ban kötelező – szeretné tökéletesíteni. Bevezetni a „diétafőzést”, a különböző betegek számára megfelelő, változatos ételek kínálatát. Ahogy a mögötte álló közel hat évtizedet végiggondolja, szavaiból érződik, életében a körülmények sokszor úgy alakultak, hogy nem tudta magát kibontakoztatni. Talán egy színésznő, vagy tanár veszett el benne!

„Szeretném, ha még kis házam rendbe tudnám hozni nyugdíjas éveimre. Nemcsak ötvenévesen ültem be az iskolapadba, de most is szívesen elsajátítanám a modern számítástechnikát. Szeretnék zenét hallgatni, színházba és kirándulni menni, hódolni az autózásnak és ápolni, akit rám bízott a sors!” – mindezt kacagva mondja, ma is fiatalos lendülettel, hiszen éltető eleme a munka!

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)

Szerző: napkeletadmin 2018. 01. 17.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Pinte Lászlóné

Lovas Sándor

Petró Tiborné

Turócy Imréné

Szabó József

Lovas Sándorné

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!