Nyírjákó

Csak négy ember mondhatta magáról 1970-ben Magyarországon, hogy tanulmányait Bulgáriában, Szófiában és Plovdivban végezte. Ezek közül egyik Lovas Sándor, kinek életét döntően meghatározta ez az öt év. Hogy emlékezetes, az biztos, mert ennek részletezésével kezdi élete történetét.

„Az ország különböző pontjáról voltunk mind a négyen, kik az erős felvételi vizsga után megfeleltünk. Teljes önállóságot szereztem, megtanultam a nehéz helyzetekben alkalmazkodni, gyarapodott idegennyelv-tudásom. Szófiában az egyetemen volt a három hónapos nyelvi előképzés, majd októbertől Plovdivban a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán folyt az oktatás. Fél év sem kellett, beszélgetni tudtam osztálytársaimmal. Volt ott szudáni, marokkói, vietnami, szlovák, orosz. Emlékezetes marad, mikor a búcsúestén – 1975-ben – a kormány épületében Bulgária első embere, Todor Zsivkov kezet rázott velem, gratulált a kiváló kertészmérnöki diplomámhoz.”

Mindezt végigcsinálni úgy, hogy a honvágy érzése gyakran feltámadt szívében, erős önbizalom, tudás, bátorság kellett. Az önbizalmat otthonról hozta szüleitől, hiszen az 1951-ben, Erdőbényén született Lovas Sándor, a Tokaji Borvidék hegyoldalait és kaolinbányáit ismerve, biztos szülői háttérrel indult pályafutásának. A bányák megszűnésével még többen foglalkoztak szőlőtermesztéssel, erdőgazdálkodással, kádárkodással. Édesanyja az erdészetnél volt szakácsnő, már meghalt, édesapja nyugdíjas. Öccse Budapesten él. Az általános iskola után a sátoraljaújhelyi kertészeti technikumba járt 1966-tól 1970-ig.

„Kőkapun voltam féléves gyakorlatokon, szerettem itt lenni, sok mindent megtanultam.”

Az önbizalmon túl tudását az iskolában, kiváló tanáraitól szerezte, a bátorság, pedig az ereiben csörgedezett.

„Az egyetem befejezése után Nyírkércsre, édesapám szülőfalujába kerültem gyakornoknak. A tsz összevonással Baktalórántháza, Nyírjákó és Nyírkércs egy tsz lett, Dózsa Tsz néven. Én Nyírjákón üzemegység-kertészként a paradicsom ágazatban tevékenykedtem. Jobb anyagi lehetőség reményében – ’76-ban – Csobaj-Taktabáj kertészeti főágazat-vezetői beosztását pályáztam meg, hol szőlő- és almatermesztés volt a fő profil. Taktabájon ismertem meg feleségemet, Kozma Erzsébetet. Ő Tiszaadonyban született, matematika–kémia szakos tanár, s itt kezdte a tanítást. Most a nyírjákói Jókai Mór Általános Iskola igazgatója. Házasságunkból született Sándor 1977-ben, aki Pesten él, a Nyíregyházi Egészségügyi Főiskola ügyvitelszervező–informatika szakán végzett. Attila ’79-ben, villamosmérnök, informatikus, Anita 1983-ban, másodéves közgazdászhallgató Budapesten. Mindig szemelőtt tartottuk, hogy gyermekeinket taníttassuk. 1977-ben visszahívtak Baktalórántházára, a Dózsa Mgtsz-be, 1983-ig ismét üzemegységkertész voltam.

Hét év után megint váltottam, nagyobb kihívásnak találtam, ha a Nyíribronyban meghirdetett főkertészi állást elvállalom. 50 hektár fiatal gyümölcsös és zöldségfélék vártak. Belső indíttatásból éreztem, tovább kell képeznem magam, ekkor szereztem meg a növényvédő szakképesítést. Irányításom alatt indult el a részes művelés, mely megoldás volt a tsz kiöregedő munkaerejének pótlására. ’90-ben ismét visszacsábítottak Baktalórántházára. Elindult a tsz-ek átalakulása, holding típusú szövetkezet lettünk. 1993. január 1-jével Nyírjákó véglegesen levált, teljesen a nulláról indultunk. Földosztás, földnevesítés következett, melyet rám bíztak, nem volt hálás feladat. A Csoma és Társa Kft.-nél jó ajánlatot kaptam Nyíribronyban, éltem a lehetőséggel, ’98-ig a jól menő zöldségágazat és a fűrészüzem vezetője voltam. 2000-ben az FM falugazdásza lettem, három község tartozott hozzám. 2003-ban jelentkeztem a kamarai pályázatra, sikeresen. Beindult a tanácsadói hálózat, mely feladata a gazdák tevékenységének segítése.

Szolgálom a gazdák érdekeit, hogy minél több pályázatot sikerüljön lehívni az EU-s pénzkeretekből. Az első önkormányzati választásokon képviselő lettem, az utolsó fél évet megbízott polgármesterként vittem végig. A földekkel kapcsolatos ügyek intézésére alakult három bizottság tagja, és a sportkör elnöke voltam. Önkormányzati működésem alatt bevezettük a gázfűtést az óvodában, az iskolában ebédlő, konyha létesült, összekötő út épült Nyírjákó és Nyírkércs között.

Hobbim a kertészkedés, a sakk és a teremfoci.

Településünkön előrelépést a vidékfejlesztés terén, a tavunk lehetőséginek kihasználásában látnék. Életem változatos volt, sok helyen megfordultam, sokat láttam, tapasztaltam. Első volt mindig a munkám, igyekeztem lelkiismeretesen, becsületesen végezni, mindig a soron következő feladatra koncentráltam. Meglátásom szerint a gazdák az Unióban a beruházási támogatásokhoz csak bizonyos gazdasági nagyságtól juthatnak hozzá, aminek elérésére ösztönözni kell őket.”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)