Csenger

Mosolygós, kedves asszony, a lénye megnyugtató, bizalomgerjesztő. Talán pontosan ilyen alkatra van szükség egy olyan szolgálat élén, amely a társadalom perifériájára szorult emberek ügyeit karolja fel. Az élet árnyoldalával szembesül nap mint nap. Neki kell hitet, erőt adnia azoknak, akik már elvesztették a reményt, vagy átmenetileg kerültek olyan helyzetbe, hogy képtelenek magukról gondoskodni.

Ura községben született 1957. április 16-án. Édesanyja, Zolcsák Julianna ma már nyugdíjas. Édesapja, Szabó András szintén nyugdíjas. Egy fivére született: András, építész és az ország nyugati csücskében, Sopronban él.

Halászi Gáborné, született Szabó Éva, a csengeri gimnáziumban érettségizett 1975-ben. Ezután elvégezte a Bessenyei György Tanárképző Főiskola óvodapedagógiai szakát, majd újabb diplomát szerzett Egerben az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán pedagógia szakon.

Ma már a gyermekei is egyetemisták, Henrietta a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsész karán angolt tanul, Csaba repülőmérnöknek készül a Budapesti Műszaki Egyetemen.

Halásziné a diploma átvétele után óvónőként helyezkedett el. Pátyodon, Csengerben és a környékbeli településeken tíz éven át nevelte a kisgyerekeket. Hamarosan vezető óvónőként tevékenykedett.

Amikor a csengeri gimnáziumban bevezették a középfokú óvónői képzést, a szakmai gyakorlat oktatására felkérték Halászi Gábornét. Három éven át tanított a város gimnáziumában.

Újabb megméretést és kihívást jelentett neki az a lehetőség, hogy Csengerben kiírták a pályázatot a családsegítő központ létesítésére, és az igazgatói poszt betöltésére. Három pályázó közül Halászinét választották.

Végül is ezerkilencszázkilencvenhétben jött létre a központ, négy felsőfokú végzettségű dolgozónak adtak állást azonnal. A négy családgondozóhoz tízezer ember tartozik: nemcsak a csengeri rászorulókat látják el, hanem a környékbeli települések is idetartoznak. Csengerújfalu, Pátyod, Szamosbecs, Szamosangyalos, Csengersima, Komlódtótfalu, Szamostatárfalva családsegítői és gyermekjóléti ügyeit intézi a csengeri központ.

– Az a tapasztalatunk, hogy egyre nagyobb az igény, hiszen a társadalmi, gazdasági változások hatására mind többen szorulnak a perifériára – magyarázza Halásziné. Úgy véljük, hogy csupán segélyekkel nem lehet feloldani ezt a nagyarányú feszültséget. Ennél sokkal szélesebb körű segítségnyújtásra van szükség. Főként két területen, mentális és szociális segítségre számíthatnak a bajbajutottak. Életvezetési tanácsot adunk, ami a pénzkereséstől a pénz beosztásáig, a pszichológiai ismeretektől a jogiakig számos információval látja el azokat a családokat, melyek a látókörünkbe kerülnek.

Már a Halásziné igazgatói működése idején alakították meg a nyugdíjas szeretetklubot, amelynek most száz tagja van. A fogyatékos gyermekek szüleinek klubjához tizenöt apa és anya tartozik. Egyre inkább specializálódik tevékenységük. Igen sokrétű az a lehetőség, amit nyújtani akarnak, és amit a helybeliek és a környékbeliek igényelnek.

– A korábbi években is éltek köztünk olyan családok, amelyek igen nehéz helyzetbe kerültek átmenetileg – hallottuk Halászi Gábornétól. A szociális hálónak mondott védőburok azonban egyre lyukasabb, és nincs az a tengernyi segítség, amelyet ne lehetne eredményesen felhasználni. Legyen szó akár pénzről, akár jó szóról, akár intézményes támogatásról, egyre szélesebb igényt kellene kielégíteni.

A család szerepe átértékelődött, ezt mindannyian tudjuk. Az egykor gazdasági alapon működő közösség régóta nem tölti be ezt a tisztet. Mégis, az embereknek igénye van a szeretetteljes légkörre. Csakhogy a családokat elemi erővel sújtó gazdasági nehézségek miatt sokan elvesztik a létbiztonságot jelentő állást, így a biztos megélhetést, és lassan csúsznak lefelé. A családsegítő központban a szakemberek úgy látják, hogy újratermelődik a szegénység, mert a megélhetési gondokkal küzdő családfő nem tudja úgy elindítani a gyerekét az életben, mint az, aki lényegesen jobb anyagi körülmények közt él. A segítségnyújtásnak mindig egyedinek kell lennie, hiszen nincs két egyforma élethelyzet, és nincs két egyforma megoldás.

Halászi Gáborné igyekszik mindent megadni a rászoruló családoknak. Különösen akkor fáj a szíve, ha egy gyermek kiszolgáltatottságát látja. Igen nehéz esélyegyenlőséget teremteni azoknak, akik eleve hátránnyal indulnak. A központi akaratot a helyi lehetőségekkel párosítják, és talán így sikerül elérni, hogy a lehető legkisebb zökkenőkkel induljanak a hátrányos környezetből startoló gyerekemberek.

Szabadidejében az otthonát csinosítja, hétvégeken főz, takarít, várja haza egyetemista gyermekeit, és készíti nekik a finom hazai falatokat.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 9. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)