Fehérgyarmat

Hatalom és tekintély hat rám, mint a templomban, amikor belépek Fehérgyarmat város könyvtárába, tágas termeibe. Valóban templom ez, az írott tudományok, a könyvekbe sűrített szellemi erők temploma. Fábián Béla, az igazgatójuk, aki idáig fejlesztette.

− 1936. május 18-án születtem itt Fehérgyarmaton. Apám cipészsegéd volt, anyám háztartásbeli − emlékszik vissza gyerekkorára Fábián Béla. − A családban negyedik gyerekként születtem, s a korábban elhalt egyik bátyám nevére engem is Bélának kereszteltek. S utánam még született négy öcsém. Az általános iskolát is itt Fehérgyarmaton végeztem el, Fodor Jenő bácsi igazgatósága alatt. Első tanítóm Gacsályi Erzsébet volt, aki elsőként figyelt fel kézügyességemre, annyira szépen és precízen rajzoltam a sordíszeket, később pedig a betűk összekapcsolásánál egyszerre mindkét kezemet használtam.

A nyolcadik osztály elvégzése után a nyíregyházi Vasvári Pál Építőipari Technikumba ment továbbtanulni, ahol nem érezte jól magát, mert honvágya volt és aggódott az itthon maradt négy kisebb testvére sorsa iránt. Két hónap után hazajött.

− Itthon régi tanáromnál, Gacsó Lászlónál jelentkeztem továbbtanulásra a gyors- és gépíró szakiskolába. Köszönve kézügyességemnek, három-négy hét alatt utolértem a többieket. 1951-ben végeztem. S már ebben az évben elindult a közgazdasági technikum, s hogy oda be tudjak iratkozni, a második osztállyal kezdve, egész nyaramat a felkészüléssel töltöttem el. Elég jó eredményekkel jutottam el az érettségiig, ami az én életemben, de tán még a városéban is, igen emlékezetes, mondhatnám, történelmi jelentőségű: beleestem az iskola történetében legelőször érettségizők legelső csoportjába, s közöttük is én érettségiztem le, én jöttem ki először.

Ezután egy akkori, nem teljesült vágyáról mesél: pilóta szeretett volna lenni, s amikor a harmadik jelentkezésre felvették, bekövetkeztek az 1956-os események, viszont 1957 tavaszán besorozták, egy Szerencs melletti tüzérbázisra.

− Bevonulásom előtt a járási tanácson, mint kereskedelmi felügyelő dolgoztam. Kerékpárral jártam be a környék mind a harminchat települését. Túl nagy perspektívát nem láttam benne, s kértem az elengedésem. Az akkori járási bíróság elnöke szívesen fogadott fogalmazó gyakornoknak, ahol jól hasznosítottam gyors- és gépírói képességemet. Sajnos, két hét után kellett bevonulnom. Szerencset már említettem. Innen Budapestre kerültem szolgálatra a fegyelmező zászlóaljba.

Elmeséli, hogy a fegyelmezés, a jó útra nevelés főleg abból állott, hogy állandóan foglalkoztatták, értelmes dolgokat végeztettek a rájuk bízottakkal. Például elvégeztették velük a hiányzó általános osztályokat.

− A következő hónap november elsején már munkába is álltam korábbi munkahelyemen, a bíróságon − veszi át a szót. Itt dolgoztam 1959. október végéig, amikor is testületi döntés nyomán felkértek, hogy vegyem át a járási könyvtár igazgatását. Ekkor 23 éves voltam, elég nagy fába kellett vágnom a fejszémet, aszerint is, amit itt mondani szoktak, hogy akire az Isten haragszik, abból pedagógust csinál, de akire még jobban, abból könyvtárost. De jót is tett velem a Teremtő, mert végképp megtaláltam a hivatásomat, s itt vagyok ma is 35 éve, mialatt a főiskolai oklevelet is megszereztem Nyíregyházán. Itt aztán kiélhettem, kiélhetem a vágyaimat, a hajlamaimat. Végzek asztalosmunkát, gyöngyfűzést, bőrdíszművességet, rajzolást, festést, helytörténeti gyűjtést és sok minden mást is az igazgatás mellett. Kezet foghattam Veres Péterrel, Szabó Pállal, Illyés Gyulával, Tamási Áronnal és Darvas Józseffel is.

Aztán még jobban felragyog a szeme, meggyorsulnak mozdulatai, miközben egyre szaporábban pislog ki a szabadba, amikor egyik legkedvesebb időtöltéséről, a vadászatról mesél. Megtudjuk, hogy olyan vadásztársaságba iratkozott, amelynek titkára lett, ahol a korábbi barátait, gyönyörű kedves tájait megtalálta.

És ismét és ismét visszatér a könyvtárban elért eredményeire. Meghívására szeretettel látogatott ide ankétokra, irodalmi estekre Fábián Zoltán, Galambos Lajos, Galgóczi Erzsébet, az áldott emlékű Ratkó Jóska és Czine Miska. Elkészítették Fehérgyarmat bibliográfiáját is. S kicseng szavaiból a tájhoz, a szatmári emberekhez való ragaszkodása. De az is, hogy nem bírja a szenvedély nélküli szürke és üres embereket. Példázza ezt az is, hogy ma a Móricz Zsigmond Társaság alelnöke, tagja a városi érdekegyeztető tanácsnak, és egy iskolaszéknek is.

S elmondja végül, hogy boldog megértésben él feleségével, Kokas Annával, aki gimnáziumi tanár. Három gyereke van, az első házasságból Péter, a másodikból Zoltán és Jutka, akik szintén vonzódnak a népművészetekhez.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)