Nyíregyháza

Valószínű, hogy Együd János a szívósan építkező emberek fajtájából való. Persze, azt is lehetne mondani, hogy a sikert az élet egyetlen területén sem adják könnyen.

Azon pedig a legkevésbé, amelyet Együd János választott. Hosszú időn át olyan gyerekekkel kellett foglalkoznia, olyanok számára kellett a normális életbe visszavezető utat megtalálnia, akik család nélkül, elhagyatottan, a társadalom által gyakran megbélyegzetten éltek. Ez pedig a nagy-nagy türelmen kívül erős hitet is feltételez.

„Homloka érchegy, haja deres erdő. Orcája kardéllel megírt kép” − írta Nagy László Kovács című versében. Nem tudom, Együd János édesapja ilyen volt-e, az biztos, hogy Ibrányban nagy tiszteletnek örvendett, mert jó szakember hírében állt. A mama szokás szerint a háztartás és a gyermeknevelés gondjait vállalta el, mindent megtett a kisfiú és a kislány harmonikus fejlődése érdekében.

A nyolcadik osztály után Együd János az első esztendőt a nyíregyházi Kossuth Gimnáziumban végezte, majd átkerült a Vasvári Pál Gimnáziumba, ahol az ő osztályuk volt az első érettségiző osztály. „Egyéb” származása miatt nem vették fel kollégiumba, de ennek voltak előnyei is, mert a napi bejárás rengeteg új ismerettel gazdagította. 1957-ben érettségizett, de a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol a hídépítő mérnöki tudományokat szerette volna elsajátítani, nem került be. Minden valószínűség szerint származási akadályai voltak ennek is.

A mama nemigen bánkódott a kudarcon, hiszen nehezen tudta volna elképzelni, hogy a fiát ritkán lássa. A hídépítőnek mindig ott kell lennie, ahol hidakat emelnek. De János, aki sok-sok szakkönyvet átböngészett a világ nagy és látványos hídjairól, nyilvánvalóan nem könnyen dolgozta fel a kudarcot.

Váratlannak is nevezhető a fordulat, mert a fiatalember az érettségi után orvosi műszerész tanulónak állt. Hamar kiderülhetett, hogy mégsem ez az igazi, mert amikor az érettségizettek számára gyorstalpaló tanítóképzőt szerveztek, beiratkozott, és egy év múlva tanítóképző érettségi vizsgát tett.

Pócspetribe került gyakorlatra, ahol nagyon hamar befogadták. Innen vonult be katonának 1959-ben, de csak 1962 telén szerelt le a Karib-tengeri válság miatt. Visszament Pócspetribe, majd az egri tanárképző főiskola matematika-fizika szakára járt. 1963-ban megnősült, ebből a házasságból egy fiú és egy lány született.

1964-ben felkérték az encsencsi általános iskola vezetésére. Áldatlan állapotok fogadták, de sikerült három év alatt egy jól összekovácsolódott testületet megteremteni. Emellett iskola és óvoda is épült. Lehet, az itteni siker is hozzájárult ahhoz, hogy 1968-ban már Nyírbélteken találja az élet. Itt már több mint hatszázötven gyerek sorsa van a kezében. Szép, sikeres időszak volt ez, hiszen számtalan pedagógiai, szaktárgyi kísérletet folytattak, amelyekre felfigyelt a szakma is.

1972-ben meghívták a megyei tanács művelődési osztályára, ahol az általános iskolai csoportot irányította. 1975-ben újra megnősült, ebből a házasságból egy fiú született, aki most tizenhét éves. Hét évig volt itt, akkor egy olyan konfliktus gyújtópontjába került, amelyből úgy érezte, hogy csak akkor kerülhet ki, ha elmegy. Talán azért is kínálták fel a nyírbátori gyógypedagógiai intézet vezetését, mert látványos bukást reméltek. De nem így történt.

Rövid két év alatt sikerült stabilizálni a létszámot, és nevelési kérdésekben is eredményeket tudtak felmutatni. Lassan megváltozott az intézet városi megítélése. A nyolcvanas évek közepére már országos hírű lett az intézmény, a gyógypedagógiai hallgatók gyakorló helyévé jelölték ki.

A sikerek megint hozzájárultak ahhoz, hogy 1987-ben kinevezték a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatójává. Szabályos forradalmat hajtott végre Nyíregyházán. Az első hónapokban nyitottá tette az intézményt, lefűrészeltette a rácsokat, megszüntette a cellákat, eltüntette az intézmény börtönjellegét. Ezek az intézkedések nagy vihart váltottak ki belül is, kívül is. Nagy kihívás volt, de eredménnyel járt. A megszökött gyerekek száma 150-200-ról lecsökkent 10 alá! Megváltozott az intézmény szemlélete. Otthonosabbá vált, javították az élet, az ott-tartózkodás színvonalát.

A legutóbbi parlamenti választások alkalmával az országgyűlés pártképlete nem változott a korábbiakhoz képest, vagyis a korábban a Házon kívül maradt erők nem értek el átütő sikert. Nem így alakult ez az önkormányzati választásokon. Szabolcs-Szatmár-Beregben és másutt is mandátumhoz jutottak más pártok. Az 1994-es önkormányzati választásokon Együd János a Szociáldemokrata Párt színeiben bekerült a megyei közgyűlésbe, ahol az egyik alelnöki tisztséget tölti be. Arra törekszik, hogy a legteljesebben érvényesüljenek a szakmai érvek, hiszen számtalan olyan probléma és feladat van, ahol csak szakmailag megalapozott döntéseket lehet és szabad hozni. De ez az időszak Együd János életében már egy új fejezet kezdete.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)