Nyíregyháza

Ezerkilencszázötvenháromban született Nyíregyházán, de mint nevetve mondja, csak azért nyíregyházi születésű, mert annak idején ide hozták be világra jönni. Egyébként Szakolyban nevelkedett, később a család az alig három kilométerre lévő Balkányba költözött. Édesapja annak idején főjegyző, majd később könyvelő volt, aki súlyos, hosszan tartó betegség után, viszonylag fiatalon halt meg. Édesanyja pedagógus, sok-sok szakolyi, balkányi gyermek köszönheti neki a tudást. Dr. Szilágyi Attilának egy testvére van, ő jogot végzett, jelenleg Balkány önkormányzatának jegyzője.

− Az általános iskola első négy osztályát Szakolyban, a második négyet már Balkányban végeztem. Középiskolába Nyíregyházán, a Krúdy Gyula Gimnázium matematika-fizika tagozatára jártam. Máig emlékszem, milyen nehezen döntöttem a pályaválasztásról. Igazából nem nagyon tudtam, mi szeretnék lenni. A közgazdasági egyetem éppúgy megfordult a fejemben, mint az orvosi, így utólag kár lenne okokat, magyarázatot keresni arra, miért éppen az lettem, ami vagyok. Annál is inkább, mert ma már tiszta szívből örülök a döntésemnek. Sőt, határozottan úgy érzem, más pályán nem is lehetnék ennyire kiegyensúlyozott, ilyen elégedett.

Szilágyi Attila 1978-ban fejezte be az egyetemet, s friss diplomával a kezében rögtön mai munkahelyére, a nyíregyházi megyei kórház Sóstói úti részlegére, a belgyógyászati osztályra került. Ez a választása már egyáltalán nem volt véletlen, hiszen a medikus évek alatt megszerette a belgyógyászatot. Igaz, a kezdetekben a kardiológia még nem foglalt el nála komoly helyet. Erre csak azután került sor, hogy szigorlóként Rusznák Miklós főorvost, akkori, s jelenlegi főnökét megismerte, tevékenységét, tudását és emberségét közelebbről láthatta.

− Ma már nyugodtan mondhatom, büszkeség számomra, hogy itt, a kardiológiai osztályon dolgozhatok. Nem csak a szigorúan vett szakma érdekel nagyon, de sok élményt nyújt számomra az a párhuzamosság, amit a kardiológiai betegségek számának növekedése, s vele lépést tartva a gyógyítás lehetőségeinek bővülése jelent. A szakma folyamatos fejlődése mára az orvostudomány kiemelkedő ágává tette a kardiológiát. Kiemelkedő ágává, s egyre nehezebb területévé – tehetjük hozzá, hiszen tudjuk: hazánk a szív- és érrendszeri betegségek terén szomorú elsőbbségre tett szert, s a nemzetközi statisztikai adatok szerint még sokáig nem számíthat jobb helyezésre. Mindezeknek is köszönhető, hogy az orvostudomány egyetlen részterületén sem állhat meg az élet, a kardiológia is naponta hoz újat. A tanulás tehát folyamatos. Szilágyi Attila 1983-ban belgyógyászatból, 1991-ben pedig kardiológiából szerzett szakvizsgát, majd angol nyelvből megszerezte a középfokú nyelvvizsga-bizonyítványt is. Mindezek mellett teljes szívvel és odaadással csinálta a szakmát, s vállalt újabb és újabb pluszfeladatokat. A szívgondozóban az infarktuson átesett betegek gondozását, rehabilitációját végzi. Nemcsak a betegségeket kezeli, de jó tanáccsal, szakmai utasítással látja el pácienseit, akik igen szívesen veszik a főorvos úr útmutatásait, javaslatait. Megtudhatják tőle, hogyan lehetnek ismét teljes értékű emberek, s hogy a megfelelő életmód mellett életük igenis még hosszú lehet. A Szívklubot tíz éve alapította meg, létrehozása saját ötlete, találmánya volt. Legnagyobb öröme, hogy a 60 bejegyzett klubtag, egykori beteg közül 30-40 minden előadáson ott található, s figyelemmel hallgatja a doktort. A Szívklub lassan egyfajta társasági programmá is kinövi magát, ahová a tagok nemcsak orvosi tanácsért, de jó szóért, a régi, megszokott társaság öröméért is rendszeresen visszatérnek.

A szakmai munka, a folyamatos képzés és továbbképzés nélkülözhetetlen része az orvoslásnak. Bár tudományos előadásból, szakmai jellegű írásból kevesebbet készít, mint amennyit szeretne, e téren is megteszi, amit meg lehet. Gyógyszerkipróbáló munkacsoportok tagja, e minőségében gyakran tart − olykor külföldön is − előadásokat.

A család az egyik legfontosabb Szilágyi Attila életében. Feleséget már az egyetemen választott magának, hiszen csoporttársak voltak, s mint kedvesen mondja: együtt küzdötték végig a nehéz éveket. Neje szemész szakorvos, jelenleg a megyei kórházban dolgozik. A családban két gyermek nevelkedik. A nagyobbik fiú 17 éves, aki szinte megtévesztő pontossággal követi a papa iskoláit, útjait, a gimnáziumban még a padja is ugyanaz volt, mint amelyikben annak idején az édesapja ült, s a fiú a papa példáját követve orvos szeretne lenni. Lánya 16 éves, a nyíregyházi Zrínyi Gimnázium tanulója, őt azonban a nyelvek érdeklik.

− Kikapcsolódás? Hobbi? − töpreng a kérdésen Szilágyi Attila. Szerencsés ember vagyok, nekem a munkám egyben a hobbim is, ami talán azért is jó, mert így nem fáradok annyira, szinte szórakozva dolgozom. Ha tehetem, a televízióban szívesen nézem a sportot, a kosárlabda, kézilabda, no meg a foci tartoznak kedvenceim közé. Ha pedig nagyon fáradt vagyok, Beethoven zongoraszonátáinak hallgatása mindig segít a regenerálódásban.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)