Dr. Kührner Éva

A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár igazgatója

Nyíregyháza

szszb 29. és Dr. Kührner Éva.jpgLépésenként szakad rá a hétfő reggel összes gondjával, bajával, rossz hírével, amíg a titkárságától a szobájában várakozó vendégig – azaz hozzám eljut. Félszavakkal tereli medrébe a folyamatokat. Csak másodpercek telnek el és szépen ütemesen beindul a… A gyár? A hivatal? A nagyüzem? Eddig a pillanatig sok a hasonlóság. Nagynak nagy, üzemnek üzem, valamennyire még hivatal is. A hétfő itt két napnak számít.

– Tíz órakor pedig egy konferencia kezdődik – teszi hozzá ahhoz a seregnyi dologhoz, amivel kapcsolatban kollégáit instruálta. Határozott a kézszorítása. Arcán már nyoma sincs az aggodalomnak, amikor leül velem szemben. Nagy zöldesbarna szeméből őszinte érdeklődés sugárzik.

A Kossuth tér felől a harang kondul, az igazgatói szobába nyugalom költözik.  Dr. Kührner Éva nem is olyan rég még a Jósa András Kórház tudományos szakkönyvtára igazgatói székében ült. Készültem egy bonmottal, mondom is: orvosi szakkönyvtár adott már miniszterelnököt a hazának. Mosolyogva nyugtázza. Finom mozdulattal megigazítja igazgyöngy nyakláncát, és elnéz valahová mögém, ahonnan a harang szavát hozta a szél.

– Egy életművet hagytam ott – idézi fel a közelmúltat. –  A könyvtárosként és vezetőként szerzett tapasztalatoknak azonban nagy hasznát veszem ezen a helyen. – A régmúltból pedig ma már inkább derűsnek ható, de annak idején nyilván egyáltalán nem mulatságos epizódokat mesél. – A Sóstói úti kórházban egy szobácska volt a könyvtár, a könyvek pedig finoman szólva laza nyilvántartással vagy ott, vagy valakinél, aki elfelejtette visszahozni. Én minden esetre úgy éreztem, többet várnak tőlem, már csak abból is, hogy a felvételnél az igazgató még latinból is megfaggatott.

Az ujján számolja az évtizedeket… Az emberöltőnyi idő alatt  hamar beérte a kort, amelyben az orvos sem praxisában, sem tudományos munkájában, sem pedig saját maga folyamatos továbbképzésében nem nélkülözhette azt a könyvtárat, amely a maga 900 négyzetméterén mindezzel ellátta.

– És nekem kellett bezárni azt a kis könyvtárat, amelyből indultam – enged meg magának egy csipetnyi szentimentalizmust.

– Azt gondolom, az új megbízatás méltó folytatása annak a bizonyos “életműnek” – terelem vissza a mába beszélgetésünket.

– Én is annak tartom, hozzátéve, hogy mindig hiányozni fog az a szűkebb szakmaiság, amely egy olyan szakkönyvtárnak a sajátja. Ez a könyvtár az összehasonlíthatatlanul nagyobb ellátási körével másfajta kihívás.

Jól kitapintható keretbe foglalva beszél, érezhetően olyan hangsúllyal, és úgy megszerkesztve amit mond, hogy megnyerje gondolatainak partnerét.

– Üvegpalotában gyönyörködhet az erre járó a város legszebb helyén. Nekünk is szép, csak mi hozzágondoljuk a nyári hűtést, a téli fűtést. A néhány éve még élvonalbéli informatikai rendszer fölött villámgyorsan száll el az idő… Mégsem azt tartom a legnagyobb gondnak, ha elázik egy kipukkant cső miatt egy emelet, hanem azt, hogy miként lehetne átformálni könyvtárunk szellemiségét. Vissza kell találni az olvasó emberhez, aki ma nem biztos, hogy könyvet akar a kezébe, bár még mindig ez a legfontosabb, hanem a változó világ rajtunk keresztül elérhető információit. Ezért megyünk ki a térre a könyvhéten, de tervezzük máskor is. Ebbe az elképzelésünkbe illeszkedik a Bibliobusz program, amellyel a legkisebb településre is el akarunk jutni. Tudja milyen örömmel fogadnak bennünket? – nyílik ki nagy mosollyal a tekintete.

Tudom, mert magam is faluhelyen, az Olcsó könyvtár háromforintos köteteiben találkoztam a világ klasszikusaival. Szentségtörés? Vagy nem? Kibököm: olyan ez, mint a Boci-boci-tarkás tejfurgon. A reakcióján látom, nyertem:

– Vagy mint a tüdőszűrő busz… – tódítja. Hát igen, az a harminc év közel az egészségügyhöz. – Hiszi, nem hiszi, ugyanonnan kapjuk még a villanyáramot is.

Persze hogy hiszem, ha egyszer így logikus. Saját, de egymáséhoz köthető magántörténelmünk felé kalandozunk, miközben szóba kerülnek egyetemista korban lévő gyermekei. Előbb Zsófi, aki tanulmányai mellett Rzeszowban Chopint zongorázott a jubileumi koncerten.

– A vér nem válik vízzé – teszi hozzá. – A dédnagymamája zongoratanárnő volt.  Aztán Tamás, a nagy világutazó. Három nyarat töltött az USA-ban, sporttáborokban edzőként. “Mellesleg” vezette a magyar paralimpiai atléta csapatot egy tunéziai olimpiai válogatóversenyre.

A Ludovikán végzett hídépítő mérnök gyermeke… Beszélgetésünk végeztével lefelé ballagva megállok. A lépcsőket, áthidalókat, egymást fogó szerkezeteket nézem. Dr. Kührner Éva édesapja biztosan értékelné a ház építészeti értékeit. Ha látná a kötetekkel teli polcokat, hallaná lánya megfontolt és eltökélt szavait, nem volna kétsége afelől, nem rajta fog múlni, hogy menjen a világ a könyvek által elébb.

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése