Dr. Kührner Éva

A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár igazgatója

Nyíregyháza

Lépésenként szakad rá a hétfő reggel összes gondjával, bajával, rossz hírével, amíg a titkárságától a szobájában várakozó vendégig – azaz hozzám eljut. Félszavakkal tereli medrébe a folyamatokat. Csak másodpercek telnek el és szépen ütemesen beindul a… A gyár? A hivatal? A nagyüzem? Eddig a pillanatig sok a hasonlóság. Nagynak nagy, üzemnek üzem, valamennyire még hivatal is. A hétfő itt két napnak számít.

– Tíz órakor pedig egy konferencia kezdődik – teszi hozzá ahhoz a seregnyi dologhoz, amivel kapcsolatban kollégáit instruálta. Határozott a kézszorítása. Arcán már nyoma sincs az aggodalomnak, amikor leül velem szemben. Nagy zöldesbarna szeméből őszinte érdeklődés sugárzik.

A Kossuth tér felől a harang kondul, az igazgatói szobába nyugalom költözik.  Dr. Kührner Éva nem is olyan rég még a Jósa András Kórház tudományos szakkönyvtára igazgatói székében ült. Készültem egy bonmottal, mondom is: orvosi szakkönyvtár adott már miniszterelnököt a hazának. Mosolyogva nyugtázza. Finom mozdulattal megigazítja igazgyöngy nyakláncát, és elnéz valahová mögém, ahonnan a harang szavát hozta a szél.

– Egy életművet hagytam ott – idézi fel a közelmúltat. –  A könyvtárosként és vezetőként szerzett tapasztalatoknak azonban nagy hasznát veszem ezen a helyen. – A régmúltból pedig ma már inkább derűsnek ható, de annak idején nyilván egyáltalán nem mulatságos epizódokat mesél. – A Sóstói úti kórházban egy szobácska volt a könyvtár, a könyvek pedig finoman szólva laza nyilvántartással vagy ott, vagy valakinél, aki elfelejtette visszahozni. Én minden esetre úgy éreztem, többet várnak tőlem, már csak abból is, hogy a felvételnél az igazgató még latinból is megfaggatott.

Az ujján számolja az évtizedeket… Az emberöltőnyi idő alatt  hamar beérte a kort, amelyben az orvos sem praxisában, sem tudományos munkájában, sem pedig saját maga folyamatos továbbképzésében nem nélkülözhette azt a könyvtárat, amely a maga 900 négyzetméterén mindezzel ellátta.

– És nekem kellett bezárni azt a kis könyvtárat, amelyből indultam – enged meg magának egy csipetnyi szentimentalizmust.

– Azt gondolom, az új megbízatás méltó folytatása annak a bizonyos “életműnek” – terelem vissza a mába beszélgetésünket.

– Én is annak tartom, hozzátéve, hogy mindig hiányozni fog az a szűkebb szakmaiság, amely egy olyan szakkönyvtárnak a sajátja. Ez a könyvtár az összehasonlíthatatlanul nagyobb ellátási körével másfajta kihívás.

Jól kitapintható keretbe foglalva beszél, érezhetően olyan hangsúllyal, és úgy megszerkesztve amit mond, hogy megnyerje gondolatainak partnerét.

– Üvegpalotában gyönyörködhet az erre járó a város legszebb helyén. Nekünk is szép, csak mi hozzágondoljuk a nyári hűtést, a téli fűtést. A néhány éve még élvonalbéli informatikai rendszer fölött villámgyorsan száll el az idő… Mégsem azt tartom a legnagyobb gondnak, ha elázik egy kipukkant cső miatt egy emelet, hanem azt, hogy miként lehetne átformálni könyvtárunk szellemiségét. Vissza kell találni az olvasó emberhez, aki ma nem biztos, hogy könyvet akar a kezébe, bár még mindig ez a legfontosabb, hanem a változó világ rajtunk keresztül elérhető információit. Ezért megyünk ki a térre a könyvhéten, de tervezzük máskor is. Ebbe az elképzelésünkbe illeszkedik a Bibliobusz program, amellyel a legkisebb településre is el akarunk jutni. Tudja milyen örömmel fogadnak bennünket? – nyílik ki nagy mosollyal a tekintete.

Tudom, mert magam is faluhelyen, az Olcsó könyvtár háromforintos köteteiben találkoztam a világ klasszikusaival. Szentségtörés? Vagy nem? Kibököm: olyan ez, mint a Boci-boci-tarkás tejfurgon. A reakcióján látom, nyertem:

– Vagy mint a tüdőszűrő busz… – tódítja. Hát igen, az a harminc év közel az egészségügyhöz. – Hiszi, nem hiszi, ugyanonnan kapjuk még a villanyáramot is.

Persze hogy hiszem, ha egyszer így logikus. Saját, de egymáséhoz köthető magántörténelmünk felé kalandozunk, miközben szóba kerülnek egyetemista korban lévő gyermekei. Előbb Zsófi, aki tanulmányai mellett Rzeszowban Chopint zongorázott a jubileumi koncerten.

– A vér nem válik vízzé – teszi hozzá. – A dédnagymamája zongoratanárnő volt.  Aztán Tamás, a nagy világutazó. Három nyarat töltött az USA-ban, sporttáborokban edzőként. “Mellesleg” vezette a magyar paralimpiai atléta csapatot egy tunéziai olimpiai válogatóversenyre.

A Ludovikán végzett hídépítő mérnök gyermeke… Beszélgetésünk végeztével lefelé ballagva megállok. A lépcsőket, áthidalókat, egymást fogó szerkezeteket nézem. Dr. Kührner Éva édesapja biztosan értékelné a ház építészeti értékeit. Ha látná a kötetekkel teli polcokat, hallaná lánya megfontolt és eltökélt szavait, nem volna kétsége afelől, nem rajta fog múlni, hogy menjen a világ a könyvek által elébb.

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése