Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Dr. Kührner Éva
A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár igazgatója
Nyíregyháza
Lépésenként szakad rá a hétfő reggel összes gondjával, bajával, rossz hírével, amíg a titkárságától a szobájában várakozó vendégig – azaz hozzám eljut. Félszavakkal tereli medrébe a folyamatokat. Csak másodpercek telnek el és szépen ütemesen beindul a… A gyár? A hivatal? A nagyüzem? Eddig a pillanatig sok a hasonlóság. Nagynak nagy, üzemnek üzem, valamennyire még hivatal is. A hétfő itt két napnak számít.
– Tíz órakor pedig egy konferencia kezdődik – teszi hozzá ahhoz a seregnyi dologhoz, amivel kapcsolatban kollégáit instruálta. Határozott a kézszorítása. Arcán már nyoma sincs az aggodalomnak, amikor leül velem szemben. Nagy zöldesbarna szeméből őszinte érdeklődés sugárzik.
A Kossuth tér felől a harang kondul, az igazgatói szobába nyugalom költözik. Dr. Kührner Éva nem is olyan rég még a Jósa András Kórház tudományos szakkönyvtára igazgatói székében ült. Készültem egy bonmottal, mondom is: orvosi szakkönyvtár adott már miniszterelnököt a hazának. Mosolyogva nyugtázza. Finom mozdulattal megigazítja igazgyöngy nyakláncát, és elnéz valahová mögém, ahonnan a harang szavát hozta a szél.
– Egy életművet hagytam ott – idézi fel a közelmúltat. – A könyvtárosként és vezetőként szerzett tapasztalatoknak azonban nagy hasznát veszem ezen a helyen. – A régmúltból pedig ma már inkább derűsnek ható, de annak idején nyilván egyáltalán nem mulatságos epizódokat mesél. – A Sóstói úti kórházban egy szobácska volt a könyvtár, a könyvek pedig finoman szólva laza nyilvántartással vagy ott, vagy valakinél, aki elfelejtette visszahozni. Én minden esetre úgy éreztem, többet várnak tőlem, már csak abból is, hogy a felvételnél az igazgató még latinból is megfaggatott.
Az ujján számolja az évtizedeket… Az emberöltőnyi idő alatt hamar beérte a kort, amelyben az orvos sem praxisában, sem tudományos munkájában, sem pedig saját maga folyamatos továbbképzésében nem nélkülözhette azt a könyvtárat, amely a maga 900 négyzetméterén mindezzel ellátta.
– És nekem kellett bezárni azt a kis könyvtárat, amelyből indultam – enged meg magának egy csipetnyi szentimentalizmust.
– Azt gondolom, az új megbízatás méltó folytatása annak a bizonyos “életműnek” – terelem vissza a mába beszélgetésünket.
– Én is annak tartom, hozzátéve, hogy mindig hiányozni fog az a szűkebb szakmaiság, amely egy olyan szakkönyvtárnak a sajátja. Ez a könyvtár az összehasonlíthatatlanul nagyobb ellátási körével másfajta kihívás.
Jól kitapintható keretbe foglalva beszél, érezhetően olyan hangsúllyal, és úgy megszerkesztve amit mond, hogy megnyerje gondolatainak partnerét.
– Üvegpalotában gyönyörködhet az erre járó a város legszebb helyén. Nekünk is szép, csak mi hozzágondoljuk a nyári hűtést, a téli fűtést. A néhány éve még élvonalbéli informatikai rendszer fölött villámgyorsan száll el az idő… Mégsem azt tartom a legnagyobb gondnak, ha elázik egy kipukkant cső miatt egy emelet, hanem azt, hogy miként lehetne átformálni könyvtárunk szellemiségét. Vissza kell találni az olvasó emberhez, aki ma nem biztos, hogy könyvet akar a kezébe, bár még mindig ez a legfontosabb, hanem a változó világ rajtunk keresztül elérhető információit. Ezért megyünk ki a térre a könyvhéten, de tervezzük máskor is. Ebbe az elképzelésünkbe illeszkedik a Bibliobusz program, amellyel a legkisebb településre is el akarunk jutni. Tudja milyen örömmel fogadnak bennünket? – nyílik ki nagy mosollyal a tekintete.
Tudom, mert magam is faluhelyen, az Olcsó könyvtár háromforintos köteteiben találkoztam a világ klasszikusaival. Szentségtörés? Vagy nem? Kibököm: olyan ez, mint a Boci-boci-tarkás tejfurgon. A reakcióján látom, nyertem:
– Vagy mint a tüdőszűrő busz… – tódítja. Hát igen, az a harminc év közel az egészségügyhöz. – Hiszi, nem hiszi, ugyanonnan kapjuk még a villanyáramot is.
Persze hogy hiszem, ha egyszer így logikus. Saját, de egymáséhoz köthető magántörténelmünk felé kalandozunk, miközben szóba kerülnek egyetemista korban lévő gyermekei. Előbb Zsófi, aki tanulmányai mellett Rzeszowban Chopint zongorázott a jubileumi koncerten.
– A vér nem válik vízzé – teszi hozzá. – A dédnagymamája zongoratanárnő volt. Aztán Tamás, a nagy világutazó. Három nyarat töltött az USA-ban, sporttáborokban edzőként. “Mellesleg” vezette a magyar paralimpiai atléta csapatot egy tunéziai olimpiai válogatóversenyre.
A Ludovikán végzett hídépítő mérnök gyermeke… Beszélgetésünk végeztével lefelé ballagva megállok. A lépcsőket, áthidalókat, egymást fogó szerkezeteket nézem. Dr. Kührner Éva édesapja biztosan értékelné a ház építészeti értékeit. Ha látná a kötetekkel teli polcokat, hallaná lánya megfontolt és eltökélt szavait, nem volna kétsége afelől, nem rajta fog múlni, hogy menjen a világ a könyvek által elébb.
(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)
Hasonló
Péter László és neje, Dr. J...
Dr. Sztányi István
Lakatos Dénes
Dr. Szikora Lászlóné
Dr. Balogh Zoltán
Poroszka Norbert
Dr. Szerdahelyi Zita
Dr. Szerdahelyi Szabolcs
Seszták Oszkár
Dr. Szabó Sarolta PhD
Hargitai István
Dr. Tisza László
Dajka István
Giliga Ferencné
Gyetván Magdolna
Csizmadia Valéria
Fodor László
Fábián Gonzáles
Bodnár Zoltán
Hargitai István
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése