Nyíregyháza

A vidéki életmód mindig közel állt hozzá, gyermekkorában is ez volt a természetes közege. Portájukon rendszeresen voltak házi- és haszonállatok, szívesen foglalkozott velük. Kisvárda szomszédságában, Kékcsén született, onnan járt gimnáziumba. Jó tanuló volt, leginkább a matematika és a biológia tudománya érdekelte, és úgy gondolta, hogy van elhivatottsága az állatorvosi pálya iránt. Könnyen vette az akadályokat, elsőre felvették Budapesten az Állatorvosi Egyetemre. Gyakorló állatorvosnak készült, de egyetemi tanulmányai befejezése után feleségét követte Nyíregyházára, aki ebben a városban kapott társadalmi ösztöndíjat, és ez behatárolta az ő munkavállalását is. Az állatkórházban helyezkedett el, majd hét éven keresztül élelmiszer-higiénikus állatorvosként, majd nagyüzemi állattartással foglalkozó állathigiénikus orvosként dolgozott.

Az eltelt évek alatt, az Állategészségügyi Állomáson előforduló szinte valamennyi munkakörbe belekóstolt hosszabb-rövidebb ideig. Közben szakállatorvosi képesítést szerzett igazgatás–szervezési vonalon, tanult állatorvosi jogot, írt szakmai cikkeket és számos társadalmi megbízatása volt. Munkája révén volt rálátása a megye állategészségügyi helyzetére, éppen ezért nem volt véletlen, hogy amikor megüresedett az Állategészségügyi Állomáson az igazgatói szék, ráesett a választás. Harminchat évesen ő volt akkor az ország legfiatalabb főállatorvosa. Ezerkilencszáznyolcvankettőben összevonták az Élelmiszervizsgáló Intézetet az Állategészségügyi Állomással, majd ide került ezerkilencszáznyolcvanháromban az élelmiszer-higiéniai kirendeltség, ezután a tejipari ellenőrzőszolgálat és a takarmányellenőrzés. Fontos volt az egységes irányítás és a korszerűsítések megvalósítása.

Felépült egy új laboratórium, melyet 1989-ben akkreditáltak. Az országban elsőként megvalósították az Állatkórház privatizációját, ezerkilencszáznyolcvanhatban száznegyven orvossal létre hoztak egy kft., ahol magas színvonalú gyógyító munka folyt, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy az állatorvosi egyetem tankórházaként működött a kilencvenes években. Számos kutatási programba is bekapcsolódtak. Sikeresen startoltak, és jó volt a folytatás, kiváló intézmény címet nyertek 1986-ban, két év múlva miniszteri dicséretet kapott az Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás. Szűken vett igazgatói munkája mellett részt vett a megye tudományos életben.

Megalakult a MTA Tudományos Testülete, amelyben egy magas szakmai színvonalú állatorvosi munkacsoport dolgozott. Sok szakmai cikket írt, a megye állategészségügyével foglalkozó szinte valamennyi kiadványba. Részt vett a „Hármashatárszöglet mezőgazdasági lehetőségei” címmel megjelent könyv megírásában az állategészségügyi, állattenyésztési fejezettel.

Sokirányú munkáját a megyei közgyűlés ezerkilencszázkilencvenhatban alkotói díjjal, a Tudományos Testület Lónyai-emlékéremmel ismerte el. Az elismerések közé tartozik, hogy őt kérték fel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei agrárfejlesztési programban az állattenyésztés fejlesztésének lehetőségeit prognosztizáló fejezet megírására. Újabb fordulatot hozott az ezerkilencszáznyolcvannyolcas esztendő, amikor, minden indok nélkül felállították igazgatói székéből, de ekkor, a megyei közgyűlés szaktanácsadói pozíciót ajánlott fel, amit elfogadott.

A nyolcvanas években számos külföldi tanulmányúton vett részt, bejárta szinte egész Európát, de járt az USA-ban is. Két év után egy állattenyésztéssel foglalkozó kft. ügyvezető igazgatója lett, ahol az irányítási munka mellett módja volt a gyakorlati állatorvosi munkára is. Évente 20 ezer hízósertést és 480 ezer darab pulykát értékesítettek, de új állatfajok tartását is sikerült meghonosítani, bevezették a liba- és a broilerbaromfi-tartást.

Időközben megüresedett a megyei főállatorvosi poszt, melyet sikeresen megpályázott, és négy év kitérő után elégtételt kapott, visszakerült az intézmény élére. Változott mentalitása, a politikát kikapcsolta az intézmény életéből, nyugodt körülményeket teremtett egy jól képzett csapattal. Ahhoz, hogy szerencsésen és eredményesen végezze hivatali munkáját, nagyban köszönhető kiegyensúlyozott családi életének, három gyermekének, közgazdász feleségének, akivel immár harminchét éve élnek együtt.

Kikapcsolódásként a természetet járja családjával, de amikor alkalma kínálkozott rá, elvitte volt egyetemi szobatársait is, akikkel a diákévek óta tartja a kapcsolatot, egy megyei körútra. Túrázásának sajátos rítusa van, március 15-én a kárpáti sáfrány virágzása idején húznak először bakancsot a Hajdú család tagjai, és indulnak felfedezőútra, új élményeket gyűjteni, és ez így megy immár harminc esztendeje.

Örül annak, hogy gyermekeit, akik most már jogászként, közgazdászként Pesten élnek, a természet szeretetére nevelte. Örömet talál hivatásában, munkájában szereti ezt az életet apró örömeivel, buktatóival együtt.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)