Füzérkomlós, Füzér, Nyíri, Pusztafalu

Az orvosi hierarchiában nem áll előkelő helyen a házorvoslás, és társadalmi megítélése, anyagi, erkölcsi elismerése is hagy kívánni valót maga után. Talán ezért is van egyre több helyen hiány a háziorvosokból. Pedig ez a tevékenység – különösen ott, ahol az állandó ügyelet nincs megoldva – embert próbáló, kemény munka, hisz hétfőtől szombatig éjjel-nappal készenlétben kell állni. Ennek ellenére a háziorvosok döntő többsége nagy lelkesedéssel, tisztességgel végzi munkáját úgy, mint a Hegyköz négy településének köztiszteletben álló orvosa, dr. Faragó Magdolna. 1954. szeptember 6-án született Debrecenben. Édesapja, aki agronómus volt, viszonylag fiatalon meghalt. A ma már nyugdíjas édesanyja a háztartást vezette és a két lányt nevelte. Húga, Gabriella, is az orvosi pályát választotta, üzemorvos, foglalkozás-egészségügyi szakorvos, aki Debrecenben él és dolgozik.

Gyermekkorát Debrecenben töltötte, a város központjában, a Kossuth utcán nőtt fel. Máig kellemes emlékei közé tartoznak a nagyszülőknél töltött nyaralások Nagycsere-tanyán. Az iskolában, ahol főleg a biológia és a kémia tartoztak kedvenc tárgyai közé, szorgalmasan és jól tanult, szabadidejében szeretett kézimunkázni.

Középiskolai tanulmányait a Csokonai-gimnáziumban folytatta, ekkor már az állatorvosi pálya vonzotta, hisz mindig nagyon szerette az állatokat. Ám szülei kívánságára érettségi után mégis a Madzsar József Egészségügyi Szakiskolába iratkozott be, ahol két év múlva általános ápolónői diplomát szerzett. Első munkahelye az I. Számú Sebészeti Klinika lett, ahol két éven keresztül keményen dolgozott három műszakban.

Itt érezte úgy, hogy többre is képes lenne, ezért felvételi előkészítőre járt és 1977-ben sikeres felvételi vizsgát tett a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Egyetemi évei alatt férjhez ment, megszülte első gyermekét, így a tanulás mellett a gyereknevelés feladatait is el kellett látnia. Talán emiatt is szeretett volna gyerekgyógyász lenni és vidéken gyógyítani, ám ez a családi kötöttségek miatt nem sikerült. Az egyetem elvégzése után üzemorvos lett, ebből tette le első szakvizsgáját is, és kilenc évig a Baromfi-feldolgozó Vállalatnál dolgozott.

A rendszerváltás idején ő is váltott, Egerszólátra ment, ahol hat éven keresztül volt a település háziorvosa. 1998-ban került a Hegyközbe, Füzérkomlósra, ahol négy település orvosaként ezerhatszáz ember ellátásáról gondoskodik. Ez a létszám folyamatosan csökken, hisz munkalehetőség híján a fiatalok elköltöznek, a körzet egyre jobban elöregszik. Időközben háziorvosi szakvizsgát is tett, tudását igyekszik napra készen tartani.

„Háziorvosként ma már nem elsősorban a szakmai tudás a létfontosságú – mondja dr. Faragó Magdolna –, hisz a háziorvoslás lassan nem a betegek gyógyításáról szól, mivel egyre inkább a szociális problémák kerülnek előtérbe. A fő feladat az alapvető ellátás biztosítása, sokszor mostoha körülmények között. Ezalól kivétel az új füzérkomlósi rendelő. Itt éjjel-nappal készenlétben kell állni, olykor még azt is el kell viselni, ha durván beszélnek az emberrel. Ez a pálya, a közhiedelemmel ellentétben, sem anyagilag, sem erkölcsileg nincs kellően elismerve.”

Faragó doktornőnek nemigen jut ideje arra, hogy a közéletben aktív szerepet játsszon, ám a falunapokon, a nyugdíjas találkozókon keresi a lehetőséget az emberekkel való beszélgetésre, hogy bekapcsolódjon a falu életébe. Nem hagyományos orvoslásként homeopátiával foglalkozik, Budapestre jár tanfolyamra, egy évet már elvégzett, és lézeres tanfolyamon is részt vett. Korábban vöröskeresztes tevékenységéért kapott elismerést, mint mondja: „Ma nem divat a háziorvosok kitüntetése.”

Az első házasságából ezerkilencszáznyolcvanegyben született Magdaléna az idén végzett a Nyíregyházi Főiskola könyvtár–orosz szakán, a két évvel később született Ágoston a Debreceni Egyetem matematika–programozó szakán másodéves. Pál József geodétával 1996-ban kötött házasságot, ikerlányaik: Dóra és Veronika ezerkilencszázkilencvenhétben jöttek a világra, most készülnek az általános iskola első osztályába.

Dr. Faragó Magdolna szeret kerékpározni, ma is szereti a természetet és az állatokat, bernáthegyi kutyájával gyakran tesz kiadós erdei sétákat. Imádja a tengert, járt Horvátországban, Görögországban, de megfordult Mexikóban is. Régi nagy álma Dél-Amerika, pontosabban Peru, az inkák földje. Ha majd egyszer lehetősége lesz rá, szeretné ebben az országban alaposabban megismerni az indián kultúrát. A hétvégi ügyeletek miatt kevés a szabadideje, ilyenkor a ház körüli virágoskertben igyekszik „rendet tenni”.

Az eddigi életútjával elégedett, úgy érzi, nagyon sokat és keményen megdolgozott az eredményekért, az átlagosnál többet kellett tennie a sikerekért. Most már talán illene „pihenősebbre” venni a tempót, hisz a két kicsinek még sokáig szüksége lesz rá.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)