Nyíregyháza

Páratlan kincsek avatott kezelője dr. Dám László, a nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatója, aki egyben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumok Igazgatóságának is első számú vezetője. Tisztségét 2003 nyarától tölti be. Előtte is megbecsült szakembere volt a megyének, hisz a nyírbátori Báthori István Múzeum egész fejlődése az ő keze munkáját viseli magán két évtizede. Most pedig nyolc múzeum szakmai és minőségi előrelépését irányíthatja. A vitathatatlan sikere az egyetemi katedrán érzi magát a legotthonosabban, néprajzot oktat és tanítványai közt akadémikusok, professzorok találhatók. A megyében egyetlen szakember – aki a budapesti egyetemen tanult – kivételével valamennyien Dám Lászlótól hallgatták a néprajz tudományának alapjait.

Budapesten született, nevezetes napon, 1945. március 15-én. Édesanyja, néhai Labancz Irma védőnő, édesapja, dr. Dám Lajos orvos 94 éves korában hunyt el 2003-ban. Neje, Rácz Magdolna, főmuzeológus Nyírbátorban. Gyermekei közül László közgazdász, a kétéves Richárd és a féléves Benedek apukája. Zsuzsanna a debreceni egészség biztosítási pénztárnál dolgozik. Edit érettségire készül Nyírbátorban, Magdaléna Boglárka hatéves. Dám László Püspökladányban érettségizett, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett oklevelet magyar–néprajz szakon 1968-ban. Nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy bent maradhatott az egyetem néprajz szakán és végigjárta a ranglétra számos fokát. Volt gyakornok, tanársegéd, adjunktus. 1969-ben Nagysárrét népi építészete címen készítette el doktori értekezését. 1984-ben őt nevezték ki a nyírbátori Báthory István Múzeum igazgatójának és 2003. június 30-ig sok szép szakmai sikert ért el a szervezet élén. Újabb kihívást jelent számára a Jósa András Múzeum igazgatói kinevezése. Történelmi pillanatban vehette át az irányítást, most, az évtizedek óta áhított autópálya kézzel fogható közelségbe került és az építkezés előkészítésében nagy szerepet kapnak a régészek.

– Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy egy jól működő szervezetet vettem át és csak a változtatás kedvéért nem fogom átalakítani a struktúrát – mondja. – Csak a minimális szervezeti változtatásokat tartom nélkülözhetetlennek. Szakmai és minőségi elképzeléseimet úgy fogalmaztam meg, hogy az előttünk álló feladatoknak mint újabb kihívásoknak megfeleljünk. A szakember-ellátottság a megye múzeumaiban megoldatlan. Például nincs művészettörténészünk, noha a gazdag Benczúr-anyag ezt igényelné. Nincs közművelődési menedzser sem. Még a szakgyűjteményekhez sem tudunk biztosítani kellő számú szakembert. Hiányzik az informatikai háttér, az egyetlen restaurátor műhelyben a jelenleg nálunk dolgozó négy restaurátor nem győzi a munkát. Az autópálya-építést megelőző régészeti feltárások miatt legalább nyolc régészre lenn szükség, ám most mindössze négyen vannak. Olyan történeti és régészeti gyűjtemények találhatók a megye múzeumaiban, amelyekben nem ritka a 60 ezer darabos állomány. Legalább középfokú, de inkább főiskolai végzettségű gyűjteménykezelőket vennének fel, Dám László szerint minimum 6–7 szakembernek jutna munka. Belső tartalékok feltárásával népművelőt, informatikust és két régészt alkalmazhatnak.

A halaszthatatlan minőségi és szakmai feladatok megoldása mellett azonban sokkal nagyobb terveket is szőnek. Évek óta húzódik a múzeum felújítása. A levéltár méltó elhelyezést kapott 1996-ban, ám a múzeum, annak gyűjteményei még várhatnak sorukra. Mintegy 100 millió forint kellene a teljes rekonstrukcióra. A felújítás részeként dr. Dám László szeretne egy nagy állandó kiállítást nyitni, amely a XXI. századi követelményeknek megfelelne. A honfoglalás kori tarsolyérméktől az Újfehértón talált arany pénzekig bemutatnák azokat az értékeket, amelyek által gazdag ez a vidék.

Kuriózumnak számított a Kállay-gyűjtemény Nyíregyházán, amely lényegében a város tulajdonába került. Jelenlegi helyén túlzsúfolt, látogathatatlan és méltatlan a nagy nevű famíliához. Kállay Miklós a Benczúr téren lévő, jelenleg hadkiegészítő parancsnokságnak használt kúriában született. Felmerült az ötlet, hogy a város visszaadná a családnak az épületet, és abban – felújítást követően – rendeznék be a gyűjteményt. A megyei önkormányzat az üzemeltetés, a fenntartás költségeit vállalná magára. Az egész történeti gyűjteményt el lehetne ott helyezni és egy Nyíregyháza történetét bemutató kiállítást is megnyithatnának, s ezzel mintegy városi múzeum jönne létre. A vidéki múzeumok közül Vásárosnaményban a Tomcsányi-kúriát kell helyreállítani, és a tervek szerint egy regionális múzeummá fejleszthető majd az intézmény. A legszebb a reneszánsz várkastély Vaján, amely kiállítással, alkotótáborral és várhatóan szálláshelyek kialakításával még vonzóbb programot kínálhat.

Az egykori főállású egyetemi oktató szakmai sikernek tartja az etnográfiai főkollégiumi előadási lehetőséget. Muzeológusként is tanárnak, oktatónak, tudományos munkatársnak érzi magát.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)