Debrecen

Nemcsak azzal büszkélkedhet, Dr. Boros Miklós hogy 32 év óta egyetlen munkahelyen dolgozik, hanem azzal is, hogy az élet igen fontos mozzanatánál, a világra jövetelnél működhetett közre számos alkalommal, miközben anyák életét óvta és vigyázta. Számszerű adat ugyan nem áll rendelkezésére, hogy hány gyermeket segített a világra, de sejtetheti a nagyságrendet az a tendencia, miszerint már régóta olyan nők is szülnek felügyeletével, akiknek annak idején a világrajövetelében segédkezett. Nem véletlen, hogy neve immár szétválaszthatatlanul összeforrt a Kenézy Gyula Kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályával.

Hajdúdorogon született, de gyermekévei jó részét a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szakolyon élte meg, ahol módja volt tapasztalni az ottaniak emberségét, becsületét és tisztességét – ma is szeretettel gondol rájuk. A nagykállói gimnáziumban érettségizett. Amikor ezekre az évekre emlékszik vissza, a jó osztályközösség, a futballsikerek és Bódor Sándor osztályfőnök embersége az, ami legelőször eszébe jut. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen gyorsan repültek az évek: a tanulás, a felkészülés mellett, amelyet TDK-s sikerek is fűszereztek – többször országos kongresszus résztvevője is volt –, még jutott idő kedvenc sportágára, a focira is. Ezerkilencszázhetvenkettőben vette kézhez diplomáját, s egyből választott szakterületére, a szülészeti és nőgyógyászati osztályra került.

A fiatal szakember miután bekerült a megyei kórház sajátos, de annál pezsgőbb életébe, mindent megtesz, hogy mielőbb túljusson a szakvizsgán, képessé tegye magát az önálló – azóta már elismertséget kivívott – szakmai munkára, bekapcsolódjon a kutatásba és az oktatásba. A szülészet és nőgyógyászat valamennyi szakterületén megszerzi a szükséges biztonságot és rutint. Szervezési ismereteit Surányi professzor segítségével mélyítette el, Smidt István főorvostól, pedig a műtéti műfogásokat sajátította el. Nem szégyellt másoktól tanulni, hogy aztán – immár főorvosként – még többet adhasson vissza fiatal kollégáinak, illetve kongresszusokon, közleményekben ismertethesse elért eredményeit. Több mint ötven kongresszuson adott elő, nevéhez eddig húsz közlemény publikálása fűződik.

– Megunhatatlan, felemelő élmény, még ennyi szülést követően is, egy új élet világra jötte, s betelni soha nem lehet vele. Ma különösen nagy élmény, amikor a papás szülésekkor látom, hogy mennyire összeforr e nagy napon a család – mintha egyszersmind új, szeretet- és megbecsülés-minőség is születne akkor. Ugyanakkor nagyobb felelősség is hárul ránk, hiszen a korábbi 4–6 gyerekes családok helyett az 1–2 utódot preferáló lett a társadalmilag elfogadott modell, így az újszülöttek még értékesebbnek számítanak, tehát nem követhetünk el semmi hibát. Ennek ellenére sajnos nekünk is szembe kell néznünk olykor a halállal. Mi, a Kenézy Gyula Kórházban szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen minden feltétel adott az eredményes gyógyításhoz, a születések mai színvonalon történő levezetéséhez, nem kellett még anyagi okok miatt műtéteket elhalasztani, kezeléseket redukálni. A biztos finanszírozási háttér, orvosi gárdánk és szakdolgozóink felkészültsége, szervezettsége a záloga gyógyító munkánk elismert színvonalának – vallja dr. Boros Miklós.

Kora reggel már megnézi betegeit, eligazítást tart, majd műtétek sora várja általában. Rendszeresen ügyel, de hát az ő szakmájában egyébként is jellemző az állandó készenlét. Délutánjai, kora estéi a szakirodalom tanulmányozásával, tudományos munkával telnek. Hetente egy estét barátaival tölt, amely közben tekézéssel igyekszik kondícióban tartani magát. Futballra és horgászatra már egyáltalán nem, zenehallgatásra, szépirodalom olvasására már kevesebb idő jut.

Feleségével, Csomor Irén szülésznővel és aneszteziológussal, két felnőtt gyermekük előrehaladását óvják-féltik: Anikó két diplomája birtokában ügyfélmenedzser egy fővárosi nagy cégnél, Miklós szülei foglalkozását választva a klinika II. számú sebészetén készül hamarosan abszolválandó szakorvosi vizsgájára.

Dr. Boros Miklós sosem feledte el, hogy honnan jött. Nincsenek előítéletei, de ezt csak az első tapasztalatig tartja. Sajnálattal tapasztalja ugyanis, hogy szűkebb és tágabb környezetében egyre több az önző, saját érdekében minden eszközt igénybe vevő, törtető ember. Szerinte ma is a hippokratészi eskü szövege az aktuális: minden cselekedetet a betegek érdekében kell tenni, az önös érdekek csak aztán következhetnek. Ez az ars poeticája, ennek a segítségével érte el a szakmájában mindazt, amit el akart érni, s ezt hagyja majd örökül is.

Mára ugyanúgy tisztelik kollégái, mint betegei – ezért érzi úgy dr. Boros Miklós, hogy elégedett ember, s ezért nem élt néhány évvel ezelőtt egy Németországban felajánlott állás elfogadásának lehetőségével.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)