Nyíregyháza

Napjainkban, az ezredfordulóra készülő Magyarországon egy olyan generáció került a közéletbe, amelynek életében nincsenek háborús emlékek, nem őriznek 1956-ról személyes élményeket, mert utána születtek. Közülük való dr. Bodnár Sándor is, aki 1957. szeptember 15-én látta meg a napvilágot Nyíregyházán. Az 1998-as választásokon a Fidesz Magyar Polgári Párt tagjaként bejutott a megyei önkormányzat képviselő-testületébe, majd az alakuló ülésen a megyei önkormányzat alelnökévé választották.

Közgazdász, akinek eddigi munkái a gazdaság különböző szektorait tárták fel. A középiskolájában, a nyíregyházi Kereskedelmi Szakközépiskolában már elkötelezte magát szakmailag, ami azért érdekes, mert szülei, Bodnár Bazil és Barna Terézia egészségügyi dolgozók voltak, húga pedig orvosi egyetemre ment és gyermekgyógyászként dolgozik Kisvárdán. Ő azonban a továbbtanulásnál is egyenes folytatást választott, a fővárosi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát. 1978-ban diplomázott. A következő hét év sok szempontból volt változatos, sorsdöntő számára. Hazatért Szabolcsba, ahol az akkoriban megnyíló Nyírfa Áruház osztályvezető helyettese lett 22 évesen. Innen vitték el katonának. A másfél év alatt magánéletében jelentős változás történt. Egykori osztálytársával, Luzsinszky Máriával a diákkori ismeretség szerelemmé, 1981-ben házassággá érett.

Bodnár Sándor a katonaság után még visszatér a régi munkahelyére, de rövidesen kiköltöznek Demecserbe, ahol az akkor még működő keményítőgyárban áruforgalmi osztályvezető lett. Szolgálati lakást kaptak, és felesége bejárt Nyíregyházára dolgozni. Az első gyermek érkezésének boldogságát azonban aggodalom is kísérte, mert a kinti lakást és levegőt a kismama nem tudta megszokni, emiatt előbb csak lakni, majd dolgozni is mindketten visszatértek szülővárosukba.

Bodnár Sándor ma is szeretettel és tisztelettel beszél akkori új főnökéről, Török Istvánról, aki a vendéglátóipari vállalathoz felvette őt. Beiratkozott az egyetemre kereskedelmi szakra, a munkahelyén különböző középvezetői beosztásokat kap. Majd ipar szakon szerzett doktori fokozatot. Rövid ideig dolgozott a Nyíregyházi ÁFÉSZ osztályvezetőjeként, amikor a Mezőgazdasági Főiskola akkori főigazgatója, dr. Bánházi János felajánlotta számára a főiskola gazdasági igazgatói székét. Úgy tűnt mindkettőjük számára, hogy a másikban megfelelő partnert találnak. A nyugdíjhoz közeledő professzor már tudta, milyen változásokat terveznek a felsőoktatásban, sőt azt is, hogy a nyíregyháziakat be akarja a minisztérium vinni a gödöllői egyetembe, és azt is, hogy olyan gazdasági szakember kell, aki ezt a nagy és veszélyes feladatot a helyiek számára is megnyugtató módon tudja elvégezni. Bodnár Sándor harmincévesen, már vezetői tapasztalatokkal rendelkezve gazdája lett az intézménynek, és nemhogy visszafejleszteni nem engedte, hanem megtalálta a főiskola és az egyetem vezetésével az együttműködést, amit a meginduló rekonstrukció, építkezés bizonyított, előkészítve magát az intézményt új szakok befogadására.

A leépítés helyett a rendszerváltáskor a bővítést választotta a főiskolai tanács és a vezetés. Ami a gazdasági igazgatónak nem kis feladatot adott, hiszen a költségvetés meghatározott nagyságán belül kellett elkezdeni egy, az erre a vidékre szakembereket képző mezőgazdasági szakemberképzés beindítását. A közélet és a gazdaság új színtere nyílt meg a fiatal szakember számára, de ő ezalatt is továbbképezte magát. Megszerezte a könyvvizsgálói képesítést, és tíz év után a pályamódosítást választotta.

Mint eddig mindig, most is sokat segített felesége, aki ebben is társa lett. Az utóbbi években könyvvizsgálói és könyvelői irodát működtetnek. A legutóbbi választások során a Fidesz Magyar Polgári Párt soraiban politikai pályára lépett. Miért? Tesszük fel a kérdést, ami a maga nyerseségében inkább azt érzékelteti, ennyi szakmai eredmény után ismét új útra lépni nem kockázatos-e. Bodnár Sándor csendesen kezdi sorolni. − Nagyapám, aki görög katolikus pap volt Penészleken, megépítette az ország legnagyobb görög katolikus templomát, utat és takarékszövetkezetet is hozatott a faluba. Máriapócson az ő lelkipásztori felügyeletével tárták fel az altemplomot, itt a települést kegyhellyé, búcsújáró hellyé tevő Könnyező Mária képe függ. Ezt a magatartást a magam számára példaként, ideálként őrzöm. Szeretném, ha nemcsak a fiaim, az 1983-ban született Zsolt és az 1986-ban világra érkező Attila néznének rám elismeréssel, talán büszkeséggel felnőtt korukban, hanem az unokáim is. A mostani beosztásomban nagyon sok olyan feladat vár rám, ami közgazdasági ismereteket, a gazdálkodási formáknak a megújítását, korszerűsítését megkívánják. Úgy érzem, az ezredfordulóhoz közeledve a szakmai és a politikai vezetés összhangja kialakul, és az 1998-as esztendő nemcsak a választásokról, a rendkívüli időjárásról, vízkárokról lesz emlékezetes, hanem hogy egy gazdasági fellendülés kezdetévé is válik.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)