Szabolcs

Három gyermek csacsogása teremt idilli hátteret a beszélgetéshez. A megértő férj, Deli Róbert azonnal átveszi az apróságok felügyeletét. A gyülekezeti szobába húzódunk beszélgetni. Patinás falak, történelmi viharokat megélt bútorok közt pörgetjük vissza az elmúlt századok képzeletbeli krónikáját. Egészen odáig, hogy azon a kövön járhatunk, amin 1092-ben, a szabolcsi zsinat alkalmával Szent László királyunk lépegetett. Szabolcs község temploma a honfoglalás koriak közül az egyetlen, amely megőrizte eredeti falait és állapotát. Igaz, az idő vasfoga pusztítaná rendesen, ha nem élne itt néhány éve Deli Róbertné, született Horkai Márta tiszteletes asszony, aki nemcsak a rábízott gyülekezet hitéletét irányítja, hanem szívügyének tekinti a műemlék templom renoválását is.

Generációk óta a református vallás adja meg a család lelki, szellemi gondolkodásmódjának az alapját. Nagyszőlősön született református pap hatodik gyermekeként. Az édesapa, Horkai Barna Tiszaeszláron él, a mama, Törzsök Doloroza, besegít a gyülekezet gyermekmunkájába. Testvérei Erzsébet, Barnabás − őt nagy fájdalmukra 30 esztendős korában ragadta el a gyógyíthatatlan kór -, Sámuel gépészmérnök, Margit lelkészfeleség, Anna hitoktató és Márta szintén Isten szolgálatába szegődött.

A családi származás miatt igencsak megnehezedett Márta útja, hiszen többszöri próbálkozásra sem vették fel magyar nyelv és irodalom szakra az egyetemre. Nagyszőlősön egy óvodában dolgozott 1981 és ’83 között, majd bérelszámoló volt egy varrodában. Egy népitánc együttesbe jártak a jövendőbelijével, az esküvőt 1986. július 26-án tartották meg. Előbb a szülei települtek át Magyarországra, s a rendszerváltás kezdete biztosan segített abban, hogy Gorbacsov elnöksége idején jöhetett át a Deli család.

Az egykor sportoló, amatőr versenyekre járó, népitáncoló, társasági életet kedvelő fiatal lány mégis a szószéken kötött ki.

Nemzedékről nemzedékre száll a lelkészi hivatás iránti igény. Érdekes egybeesés, hogy a Horkai családban, aki a Barnabás utónevet kapta a keresztségben, a papi pályát választotta. Mivel fiútestvér már nincs, aki vállalhatná a név továbbvitelét, Mártáék középső fia a Barnabás nevet kapta. Ő ötesztendős, a bátyja, Gergely hét és fél, Eszter pedig három és fél.

− Azt tartom igazán fontosnak a lelkész életében, hogy ne csak elméletben ismerje ragyogóan Isten igéjét, hanem tudja azt alkalmazni a valóságban − fejtegeti az asszony. − Arra gondolok, hogy az utóbbi időben például ketten is jelentkeztek a református teológiára, vagy például egy sátánista fiú megtért, és megbánta korábbi tetteit. Az ifjúság körében végzett lelki munka talán soha nem kapott fontosabb szerepet, mint manapság, amikor a káros szenvedélyek, az agresszió, a gyűlölködés szedi testi és lelki áldozatait. Szabolcs községet mindenki a földvárról ismeri, és nemcsak a megyénkbeli turisták keresik fel az ásatások helyszínét. Az Árpád korabeli templom még őrzi a régi keresztény gyülekezetek életének hangulatát, szellemi kincseik, amelyek a szabolcsi zsinaton keresztül üzenetként jutottak el hozzánk, még ma is hatnak.

Márta úgy gondolta, a régi terméskőfalak közé a mai kor igényei szerint meleget kellene varázsolni a templomba. Padfűtéses rendszer kialakítására gondolt, de erre csak pályázati pénzből nyílna lehetőség. Nagy örömükre sikerül rendbe hozni a haranglábat, szintén egy pályázaton nyertek rá 300 ezer forintot. A megyei önkormányzat 1992-ben adott segítséget, például közös emlékművet avattak. 1993-ban az önkormányzat és a műemlék-felügyelőség révén helyreállították a szószéket. Ez is régi álmuk volt, de a 225 ezer forint támogatás híján ki tudja, mikor oldhatták volna meg.

− Úgy érzem, megtaláltam a helyem ebben a csodálatosan szép kis szabolcsi faluban − vallja a tiszteletes asszony. − Az emberek befogadtak, hitem szerint gondolom, elfogadtak és különösen az idősebbek szomjúhoznak a jó szóra, a melegségre. Annyira várják, hogy elbeszélgessenek a hit, az élet, a mindennapok dolgairól, így a gondjaik sem nyomasztják őket annyira, az örömük pedig duplán az, ha megoszthatják valakivel.

Szabad idejében Márta a gyerekekkel foglalkozik, vezeti a háztartást és készül a lelkészi vizsgára. Mint mondja, életében igen jelentős döntés volt, amikor úgy határozott: ő is református lelkipásztor lesz. Édesapjának hatalmas örömet okozott ezzel, édesanyja is ösztönözte erre az igen nehéz szolgálatra. Az pedig tovább nehezítette a helyzetét, hogy közben Nagyszőlősről átköltöztek Szabolcsba és lényegében újra kellett kezdeniük a felnőtt életük megalapozását. A férje nemrégiben helyezkedett el egy cégnél, Márta hamarosan befejezi a teológiát és a három gyönyörű gyermekük is gyarapszik testben és lélekben…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)