Nyíregyháza

Gyönyörű környezetben, a több mint egy hektáros park közepén létesült szeretetotthonban, az Emmusban, osztja meg legféltettebb kincseit, a gondolatait, Bozorády Zoltán evangélikus esperes, aki 2000 szeptembere óta az északi egyházkerület püspökhelyettesi tisztét is ellátja. Így a Hajdú–Szabolcsi Evangélikus Egyházmegye és a nyíregyházi gyülekezet gondjainak hordozása mellett segíti dr. Szebik Imre püspök munkáját.

Az esperességnek hat gyülekezete van csupán, az 500 lelkes kölcsei gyülekezettől a 10000 lelket számláló nyíregyháza-belvárosi gyülekezetig (Nyíregyházán egy négy évvel ezelőtti felmérés szerint a lakosság 18%-a vallotta magát evangélikusnak). Az evangélikus ősök mintegy 250 évvel ezelőtt települtek Nyíregyházára Békés megyéből és a Felvidékről. A város legrégibb műemlék épületét, a Luther téren álló evangélikus nagytemplomot is a tirpák ősök emelték 1786-ban.

Bozorády Zoltán 1941. március 4-én született Sátoraljaújhelyben, Bozorády Kornél mezőgazdász és Kiss Ilona pedagógus szülők gyermekeként. A püspökhelyettes 1959-ben érettségizett a nagy hírű debreceni Református Gimnáziumban. Szülői indíttatásra ment a teológiára. Teológus évei alatt jutott élő hitre. 1965-ben szentelték lelkészszé. Segédlelkészi éveit Kővágóörsön, Miskolcon, Diósgyőr–Vasgyárban, Rudabányán és Celldömölkön töltötte.

Lelkésszé szentelése évében vette nőül Lőrincsik Juditot, aki szintén a lelkészi hivatást gyakorolja. Tíz évet szolgált önálló lelkészként az őrimagyarósdi gyülekezetben, ezt a tíz évet felesége a gyermekek ellátására és nevelésére fordította, hogy ne hiányozzon életükből az anyai szeretet és törődés. Négy gyermekük azóta felnőtt lett.

1978 óta a lelkészházaspár Nyíregyházán szolgál. 1985-től 1995-ig igazgató lelkész, 1990 novemberétől az egyházmegye esperese.

A rendszerváltás előtti időről sincsenek rossz emlékei, bár az ifjúsággal folytatott munkájáért már Vas megyében is számon kérték, különösképpen a Gyenesdiáson tartott lelki hetekért. Hálásan emlékszik vissza akkori esperesére, Szabó Lajosra, akinek elmondta, valószínű, őt is zaklatni fogják miatta. Erre azt felelte az esperes: „és az a dolgunk, hogy elviseljük a zaklatást, meg az a dolgunk, hogy szolgáljuk az Urat.”

Nyíregyházi szolgálati ideje alatt egy ifjúsági csoporttal külföldről hazatérve berendelték a rendőrségre. Így elevenedtek meg a Vas megyében szerzett gondolatok: „Az őrnagynak az a dolga, hogy fenyegessen és ígérgessen, nekem meg az, hogy mind a kettőnek ellenálljak.” Egyébként igyekezett jó kapcsolatot tartani az állami és társadalmi szervek vezetőivel, előttük is alkalma nyílt arra, hogy bizonyságot tegyen hitéről. Egyházi közösségekben és társadalmi szintű találkozásokon fő célja volt, hogy hallgatói megérezzék, a hit egy valóságos élő személy felé irányul, akiben érdemes megbízni, aki békével, szeretettel tölti meg a benne hívők életét, és biztonságos úton vezet a földi életen át az ő országába.

Véleménye szerint már a rendszerváltás elején lehetett érzékelni, hogy sok emberen a szabadság helyett a mindent szabad gondolata lesz úrrá és az a vágy, hogy meggazdagodjanak. Ez a hamis várakozás eredményezte azt, hogy szinte mindenhonnan az elégedetlenség hangja hallatszik. Az az ember, aki tiszteli Istent, mint mennyei Atyát, tőle kéri a mindennapi kenyeret is. Amit kap, azért megelégedetté teszi. A keresztyén ember legnagyobb értékei azok, melyekkel már a földön meggazdagítja lelki életét. A közösségi életben a hívők erősítik egymást. Személyes hitbeli megtapasztalásaikat, örömeiket és gondjaikat is megosztják egymással. Az evangélikus egyházban nagyon jelentős a hívők aktív szolgálata. A Nagytemplom szószékén is hirdetett már igét mérnök és tanár, és kis házi körök vezetői között vannak kétkezi munkások és diplomások. A kritérium az, hogy legyen megfelelő bibliaismeretük és élő hitük Krisztusban. Szervezeti szempontból is jelentős az úgynevezett világiak jelenléte, a vezetést mindig egy lelkészi és egy nem lelkészi személy közösen végzi. Valószínűleg kevesen tudják, hogy pl. Kossuth Lajos a sátoraljaújhelyi gyülekezet felügyelője, majd később országos főjegyző lett az evangélikus egyházban.

Bozorády Zoltán nagy eredménynek tartja és hálás azért, hogy szolgálati ideje alatt új gyülekezeti központ létesült, parókiákat újítottak föl, felépült 1988-ban a vargabokori imaház, elkezdődött az Emmaus építése, melyet ’93-ban felszenteltek és átadtak rendeltetésének. Újra az evangélikus egyházé lett a Kossuth Lajos Gimnázium, a Luther Márton Kollégium és az általános iskola. Természetesen ebben a munkában a többi lelkész és sok aktív gyülekezeti tag is részt vett.

Bozorády Zoltán esperes, püspökhelyettes megtalálta a számára rendelt feladatot, ahol tudása, hite, emberszeretete alapján azt nyújthatja a híveknek, amire a legnagyobb szükségük van: a belső békére és az élet nagy kérdéseinek megválaszolására.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)