Nyíregyháza

Egész életének a szervezettség, a rend szeretete adott keretet aktív idejében, és még ma, nyugdíjasként is a pontosság számít az egyik legfontosabb tulajdonságnak Bánóczi Gyula mindennapjaiban. Az egykori megyei tanács elnöke mozgalmas évtizedeket tudhat maga mögött, és azzal a jó érzéssel állhatott föl a székéből, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg extenzív fejlesztésében kimagasló szerepet töltött be. Tevékenysége nyomán a megyelakók százezreinek javult az életminősége.

Mint ahogy szülőföldjéről és Csengerről beszél ma is nagy szeretettel, ahol 1933. november 27-én született Bogdány Emma és Bánóczi Gyula cselédszülők negyedik gyermekeként. Bölcs anyai sugallatra csak ő szerzett diplomát testvérei közül. Felesége lánykori nevén Tóth Irén, pénzügyi, munkaügyi területen dolgozott. Két fiuk született, Gyula vendéglátó-ipari főiskolai diplomával a zsebében mexikói éttermet üzemeltet Szentendrén. Családos, nejével, Csernák Ibolyával nevelik Bianca, Brúnó és Brigitta nevű gyermekeiket. A kisebbik fiuk, Zsolt, szakácsnak tanult, az ő lánya Zsuzsa.

Félévszázada érettségizett a mátészalkai mezőgazdasági technikumban, majd azonnal dolgozni kezdett a hajdúdorogi tangazdaságban. Hamarosan hazamehetett a csengeri járási tanács mezőgazdasági osztályára. Volt mezőgazdasági felügyelő Hodászon. A közben agrármérnöki diplomát szerzett szakember szorgalmát, munkabírását, tehetségét egyre többen ismerték meg: kinevezték a megyei tanács főagronómusának.

A tisztséget kereken egy napig (!) tölthette be, mert az 50-es, 60-as évek gyakorlatának megfelelően a jó szakembereket időben kiszemelték politikai feladatra. Behívatták a megyei pártbizottságra, ahol azelőtt még soha sem járt… Nagykállóban a gépállomás függetlenített párttitkári posztját kínálták fel az elvtársak, a döntésre kapott egyetlen napot. Aki megélte a történelemnek ezt az időszakát, emlékszik, egy ilyen „döntés” már a „felkérés” pillanatában eldőlt. 1961 és ’65 között a vásárosnaményi járási pártbizottság mezőgazdasági osztályát vezette.

Ekkortájt alakult ki a termelőszövetkezeti dolgozókban is az alkalmazotti szemlélet, hisz bevezették a havonta fizetett bért. Korábban a járás 24 termelőszövetkezete közül 23 veszteséges volt, ám a hozzáértés meghozta az eredményt: Bánóczi Gyula büszke rá, hogy 1965-ben, amikor őt már a KISZ megyei bizottsága első titkárának nevezték ki, egyetlen termelőszövetkezetnek sem kellett veszteséggel számolnia. 1968–72 között a fehérgyarmati választókerület országgyűlési képviselője volt.

A mozgalmi életben egyre fontosabb tisztségek betöltését bízták rá. A nyíregyházi járási pártbizottság első titkára, majd a megyei pártbizottság titkára lett. A párt- és tömegkapcsolatokért felelős titkárként a kádermunka, a fegyveres erők, a tanácsok tartoztak hozzá. Sok időt, energiát fektetett abba, hogy a fővárosközpontú Magyarország keleti végein is javuljon az emberek életszínvonala. Nem véletlen, hogy 1985-ben Bánóczi Gyulát választották meg a megyei tanács elnökének. Olyan évek következtek az életében, amikor kiteljesíthette mindazon törekvését, amit a korábbi évtizedekben – más-más székből – megpróbált elérni Szabolcs-Szatmár felemelkedéséért.

A 80-as évek második felében befejeződött a vezetékes vízellátás kiépítése, elkezdődött a csatornázás. Több száz iskolában összesen nyolcszázhuszonöt tanterem létesült. Országosan is jelentős a tornaterem-építés, minden városban avattak egyet.

Hozzákezdtek a vezetékes telefonhálózat kiépítéséhez, távközlési üzemet adtak át Mátészalkán. Egyre könnyebben lehetett telefonhoz jutni még a kis falvakban is. A gázhálózatot a lakosság is igényelte a településeken. Az is igaz, hogy a szakhatóságokkal sokat kellett harcolni az engedélyekért. Akkor még nagy öröm volt az első, modern benzinkút. A rakamazinak az avatására eljött Berecz János, az egykori MSZMP Központi Bizottságának titkára is.

A munkahelyek megteremtése adta és máig adja a legtöbb tennivalót. Ennél már csak az volt a fájóbb kérdés, amikor sorra be kellett zárni az üzemeket, különösen a könnyűipari, élelmiszer-ipari területen. Az Alkaloida leépítése érzékeny veszteséget jelentett a megyének.

Azért bőven van miért örülnie Bánóczi Gyulának. A Bujtosi Szabadidő Csarnok küzdelmes felépítése, az egészségügyi főiskola létesítése a tenni akarás mellett diplomáciázást is jelentett. Varga Gyulával közösen munkálkodtak a művészeti szakközépiskola alapításáért. Szerette volna még, ha Sóstót gyógyüdülő központtá varázsolják és a repülőteret polgári reptérré fejlesztik.

Bánóczi Gyula tíz éven át az Országos Egyeztető Bizottság tagjaként tevékenykedett. Megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát, a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést, valamint a Csengerért Emlékplakettet. Nyugdíjas éveit unokái színesítik és hódol hobbijának, a kertészkedésnek.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)