Ahol Szemere Bertalan meglátta a napvilágot

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

Vattán− így vagyok ezzel én is −, mindig csak átutazik az ember. Ha elindulunk Tiszaújvárosból, Miskolcról, akkor még csak utazásunk legelején tartunk, amikor odaérünk; visszafelé jövet meg már miért is állnánk itt meg, hisz mindjárt hazaérünk. Szóval jövet-menet sietős a dolgunk, nincs időnk holmi bóklászásra, nézelődésre. Egyébként is, mit kellene itt keresnünk ebben a Miskolchoz, Tiszaújvároshoz közeli faluban? Ez is olyan falu, mint a többi, nyilván van temploma és kocsmája, temetője meg iskolája, házai újak és régiek, nagy portákkal. Ilyeneket, bármerre járunk az országban, látunk tucatszám.

Lám-lám, az előítéletek így munkálkodnak bennünk, s így befolyásolják cseleke­deteinket. Igen, Vattán jómagam sem szoktam megállni. Pedig kevés falu, település van a megyében, amelyen annyiszor átutazom, mint épp ezen, s mégis…

Most viszont nagyon határozottan úgy döntöttem, eljövök ide, mert már nagyon nyomasztott az érzés és kissé szégyelltem is magamat érte, hogy nem zarándokoltam el még ide − csak ide! − ebbe a kis faluba, ahol pedig a magyar történelem oly jeles alakja született, mint az első felelős magyar minisztérium belügyminisztere, az első magyar köztársasági kormány miniszterelnöke. Jelentem, e hét hétfőjén, a csende­sen szitáló őszi esőben Vattán jártunk, Szemere Bertalan szülőfalujában.

Érdekes nevű település. Hallatán elsőként a szűrőgyapotként használt, illetve seb­kötöző és más egészségügyi célra szolgáló puha, fehér anyag jut eszünkbe, vagy pedig a Szent István után fellázadó pogány vezér, Vata, de ő egy t-vel írta a nevét. Ettől függetlenül, a település valószínűleg személyről kapta nevét, úgynevezett ma­gyar névadással, ami annyira jellemző a magyarországi helynevek esetében, vagyis a személynévhez ez esetben nem rakódott hozzá a -háza, -falva, -szállása, -fala stb. utótag. Mint érdekességet megemlítem, hogy az elnevezésül szolgáló személynév­ről viszont nem kizárt − egyes nyelvészek ugyanis ezen a vélekedésen vannak −, hogy török eredetű, s akkor viszont „újszülött tevét, tevecsikót” jelent a név.

Mindez azonban már odavész az idők homályában, mint ahogy az a tény is, hogy Vatta hajdan, a mostani helyétől mintegy ezer lépéssel odább állt − legalábbis ezt állítja 1851-ben megjelent híres művében, a Magyarország geographiai szótárában Fényes Elek. Ezt − szerinte, meg persze egykori adatközlői szerint is −, a régi temp­lom és régi épületek nyomai bizonyítják.

„E régi Vattának lakosai adófizetésben késedelmességükért az egri törökök által ölettek le mindegyszerre.
Vagyis míg az adót Egerbe vivő követek egyik úton mentek volna, az alatt a török kiküldött patrolai (executores) más úton megérkezvén, a népet vagyonától s életétől megfosztották. Azon időben Batha nevű volt a helység birtokosa, ki egy rejtek pinczében menekedett meg a török dühétől.”

Persze mi most inkább későbbi korok emlékeit keressük a településen. Mindenek­előtt a község leghíresebb fiának, Szemere Bertalannak emlékeit. Ugyanis a jeles hazafi 1812. augusztus 27-én itt látta meg a napvilágot, az azóta már elpusztult, nyo­maiban sem fellelhető Szemere-kúriában. Az eredetüket egészen Huba vezérig visszavezető Szemerék kiterjedt családfája több irányba ágadzott el, s ezek legszegényebb­jei éltek, laktak Vattán.

Bertalan apja, Szemere László katonaként megjárta a napóleoni háborúkat is és őrnagyi rangig vitte. A leírások szerint valóságos férfiszépség volt, s ezt csak híres vendégszeretete, kitűnő mesélőképessége szárnyalta felül. Ez a vendégszeretet volt jellemző feleségére, Bertalan anyjára, Karove Erzsébetre is, s talán ez az önzetlen adományozó kedv magyarázatul szolgál a család elszegényedésére. A szülők a négy gyermeket, Jenőt, Lászlót, Bertalant és Máriát bizony csak nagy nehézségek árán tudták nevelni, iskoláztatni.

Szemere Bertalan önéletrajzi levelében azt írja: „Korán feljártam a vattai falusi iskolába, s hosszan valék társa paraszt gyerekeknek.” Tény, az első iskolai évet ott, szülőfalujában fejezte be, de aztán 1820-ban elkerült Patakra, majd pedig 1823-25 között Miskolcon, az ottani „evangélikus kisded iskola” padjait koptatta. Akkor újra visszakerült Vattára − legalább is 8 hónapot újra ott járt iskolába −, ahonnan Kés­márkra, majd újra Patakra került.

Csengery Antal a következőket írta róla, illetve ezekről az évekről. „Nagyon sze­gények voltak a Szemere szülők, így az ifjú diák is nehéz körülmények között élt. Soha semmit sem kért szüleitől, s társaitól sem fogadott el semmit, de amihez hozzá jutott, azt nagy beosztással használja fel. Sem ruhái, sem könyvei nem voltak, ezért sokat szenvedett, utolsó három évét téli kabát nélkül töltötte, s úgy védekezett a hideg ellen, hogy jeges szántóföldeken járkálva vagy szénába bújva, padlásokra húzódva tanul.”

Mesélték róla, hogy kölcsönkönyvekből tanult, s mert azokat elolvashatta, fizetés­képpen elmondta tartalmukat a társaknak. Tizenhét éves korára megtanul olaszul és németül, 19 éves korára pedig angolul és franciául.

Amikor Vattától távol volt, akkor is rendszeresen hazalátogatott, s mindig szívesen időzött szülőfalujában. Patakon együtt tanult Kazinczy fiával, Emillel, így a széphal­mi remetével is kapcsolatba került. Kazinczy gyakran írt neki levelet, s ezekben például különféle szívességekre kérte Szemerét, de beszámolt neki családi gondjai­ról is. Egy ilyen levélből tudjuk, hogy az egyik pesti útjuk alkalmával, amikor sokáig várakoztak a kompra a Hernád partján Körömnél, Kazinczyné megfázott és ápolást, gyógyulást a vattai Szemere házban talált.

Szemere Bertalan tanulmányai befejezése után 1932-ben visszatért Vattára, s bár innentől kezdve részt vesz a megye, sőt előbb-utóbb az ország közéletében, Vatta még sokáig lakhelye, menedéke. Például, amikor 1841-ben az egri járás főszolgabírájának választják meg, a járás ügyeit Vattáról igazgatta.

Későbbi pályafutására most nem térek ki, hisz az az 1848/49-es szabadságharc, illetve az azt követő emigráció kapcsán tananyag az iskolában. Inkább arról számo­lok be, hogy Vattán 2004 őszén mit láttunk, hogyan őrzi a község nagy fia emlékét.

Rövid barangolás után, a település „főutcáján” rálelünk a Szemere-kertre, ahol díszfák övezte kis park közepén áll a Szemere-emlékoszlop, Gáti Gábor szobrászmű­vész alkotása, amelyet több mint 30 évvel ezelőtt, 1974. május 24-én lepleztek el.

Az emlékoszlopon a jeles államférfi domborműve alatt: Szemere Bertalan 1812- 1869 felirat olvasható, az oszlop hátoldalán pedig: ,„Az első felelős minisztérium belügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány tagja, az első Magyar Köztársasági Kormány miniszterelnöke emlékére.” (Megjegyzem, Vattán az első nagy Szemere ünnepségét 1948 augusztusában rendezték meg, akkor, amikor a faluban kigyulladt a villany.)

Az említett emlékoszloptól néhány száz méterre termetes tölgyek, fenyők ölelik a falu talán legértékesebb építészeti emlékét, herceg Odescalchi Lóránt egykori kas­télyát, amelyben a vattai általános iskola tanulói leltek otthonra. Az iskola 1999. március 15-én vette fel Szemere Bertalan nevét, s akkor leplezték le az előcsarnok­ban a politikus emléktábláját. S e körül az emléktábla körül alakították ki a vattai gyerekek és pedagógusok 2003 augusztusában a Szemere-falat, amely az utódok háláját és tiszteletét fejezi ki.

Bizonyítéka annak: Vatta népe büszke nagy fiára!

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése