A subalyuki ősember

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

Cserépfalu északi végét elhagyva, mindössze egy kilométernyi gyaloglás után (au­tóval egy perc sincs) kezdődik magasba nyúló hegyeivel a Bükk fensége, s e hegyek között ott egy völgy. Sokak szerint az ország talán legszebb völgye: a Hór-völgye.

Nevét, ma sokan úgy hiszik, hogy egy kis vízfolyásról, a Hór patakról kapta, ame­lyik a néphagyomány szerint „hét évig folyik, hét évig meg nem”. De valójában a patak kapta nevét a völgyről, mert a ma már nem használatos hór szó szűk szurdokot jelentett egykor.

Nos, e csodálatos völgyet mindjárt a legelején szegélyező Kút-hegy oldalában, körülbelül 270 méter magasan a tengerszint felett (a völgytalp felett viszont 45 méterrel csak) található egy híres barlang, aminek Subalyuk a neve.

Azt tartja a fáma, hogy ez a barlang egykoron egy helybéli betyárlegény, Suba Lukács búvóhelye volt, akit eredetileg Szabó Lukácsnak hívtak, de anyjáról, Suba Dorottyáról kapta a Suba ragadványnevet, ami − már mint az anyai vezetéknév ragadványnévként való öröklése − jellemző formája volt az e táji (ragadvány) név­adásnak. A lyuk szó a Bükkben általában mindig barlangot jelöl, bár itt még az a feltételezés is él, hogy a Lyuk(a) a Lukács név becézett változata.

Megjegyzem, egy időben ezt a barlangot ismertebb és hozzáteszem mindjárt, hírhedtebb személyről nevezték el, méghozzá Mussoliniról, az olasz fasiszta diktátorról, s bizony 1948-ig a tudományos irodalom gyakran e néven emlegették ezt a külö­nös üreget.

Mert bizony emlegették, ugyanis híres hely volt (és az ma is, de hál’ Istennek nem Mussolini néven) a Subalyuk. Egészen pontosan ennek a hírnévnek a kezdete 1932. április 27-re datálható, amikor is „…nagy esemény történt nem csak a Subalyuk, ha­nem az egyetemes hazai barlangkutatás és ősembertudomány történetében: ezen a napon találták meg az ősembernek első jelentős csontmaradványát” – olvashatjuk a kutatások később irányító Kadič Ottokár geológus professzor visszaemlékezésében. Ugyanis a subalyuki ősembermaradványok mindmáig az egyetlen számottevő nean­dervölgyi leletünknek számítanak. S megtalálása Dancza János állástalan egri laka­tos, amatőr barlangkutató nevéhez fűződik.

Nem paradoxon, hogy előtte nyolc évvel egy ismert szakember, dr. Hillebrand Jenő már végzett itt próbaásatásokat, ám hamar felhagyott a kutatással, mert az ásatás eredménytelenségéből téves következtetéseket vont le. Viszont a barlang előtti há­nyon Legányi Ferenc egri kutató mégis csak talált emberi életre utaló kőeszközt, amit megmutatott Dancza Jánosnak, aki 1931 telén „feltérképezte” a déli Bükk is­meretlen barlangjait, így a Subalyukat is.

Dancza „több barátjával együtt” akkoriban a Földtani Intézet segédmunkása volt. jó ideje már munkanélküli, s vizes árkok tisztításával tengették életüket. Egy alka­lommal a már említett Legányi bemutatta őket Pálosi Ervin jogakadémiai tanárnak, aki az Egerben akkor létesítendő múzeumot szervezte. Tőle kérdezte Dancza: hogy nem lenne-e jobb, ha ínségmunka helyett a tudományt szolgálnák, s a Bükk barlang­jainak felkutatásában vennének részt?

Az ötletnek foganatja lett, oly annyira, hogy a barlangi ásatásokra 300 pengőt utaltak át Danczáéknak. Ebből az összegből hat embernek három hétig jutott fizetés.

A „brigád” 1932. február 5-én mínusz húsz fokos hidegben kezdett munkához. A Subalyukban egész pontosan február 8-án kezdték el a feltárást. Hamar gyapjas orrszarvú és bölény maradványai kerültek elő innen. Ez még őket is meglepte, ugyan­akkor nyilvánvalóvá vált, hogy ebben a barlangban jégkori, diluviális réteg rejlik. A siker nyomán további feltárási munkákra kaptak pénzt, s így áprilisban tovább foly­tathatták a kutatást.

Aztán elérkezett a nagy nap, amire Dancza János jó ötven évvel később így emlékezett: „Éppen ebédhez készülődtünk, amikor Horváth József és Kovács József, akik a ll. számú négyszögnél az omlasztást végezték, egy állkapocs darabot mutattak, amely éppen akkor került elő. Amikor megláttam, és kezembe vettem az állkapcsot, akkorát ugrottam örömömben, hogy a többiek csak néztek. Ezt mondtam: Emberek! Hát ez ember! Mégpedig a diluviális rétegből való ember!”

Aznap még több csontdarab is előkerült, s a leletekről másnap Egerből értesítették Kadic professzort, aki rögtön Egerbe utazott. Amikor Kadic a cisztercita gimnáziumban kezébe vette, és minden oldalról alaposan megvizsgálta a subalyuki csontma­radványokat, szinte meghatódva mondta: Ez az! Igen, ez az! Ez az, amit 26 éve hiába keresünk.

Később Kadič Ottokár személyesen vezette az ásatásokat, amelynek során május 3-án, egy 30-40 centis rögből, ami szétomlott a csákány érintésére, egy gyermek csontváza is előkerült. Koponya, hátgerinc, csigolyák, végtagok.

A Subalyuk barlangi kitöltését az egykori kutatói 18 rétegre tagolták. A leletek­ben gazdag kultúrrétegeket két nagyobb egységre osztották, mégpedig az 1-6. réte­gek egy, a lehűlési szakaszok közötti hosszabb felmelegedési időszakban, kb. 130-75 ezer évvel ezelőtt keletkeztek, míg a 7-13. réteg az utolsó eljegesedési időszak első hidegmaximuma idején, kb. 75-65 ezer évvel ezelőtt rakódtak le. Vértes László jeles régészünk szerint valószínűleg ugyanaz az embercsoport élt itt, illetve annak leszármazottai tértek vissza, tehát folyamatosságról van szó. Mások is állítják, hogy a suba­lyuki ősember tulajdonképpen kétszer − a harmadik és tizenegyedik réteg keletkezése idején − élt huzamosabb ideig ebben a barlangban, máskor viszont a dombsági jellegű területeket lakta. A Subalyukból előkerült leletek közül az igazi szenzációt természetesen a würm jégkorszakból származó (11.) rétegben felfedezett − már em­lített − emberi csontok jelentették, amely a neandervölgyi ősemberével azonos korú, vagyis neandervölgyi típusú ember csontmaradványai.

Jóval később László Gyula, a magyar régészek doyenje, a subalyuki leletekről azt írta: „A leletek az érett moustier-i kőiparra jellemzőek. A felsőbb szintben, mindjárt az ásatás kezdetén egy felnőtt nő és egy három év körüli gyermek csontmaradványa került elő; s mindkettő viseli ennek az emberfajtának jellegzetességeit. Az itt élt vadá­szok, már nem csak tűzben hegyezett hegyű falándzsákkal vadásztak, hanem kőhe­gyet is illesztettek a lándzsa végére”. (Találtak is a Subalyukban obszidián anyagú lándzsahegy töredékeket − szerk. megj.)

Más kutatók, például Gábori Miklós arra a felfedezésre jutott, hogy a Subalyuk ősembere a kőszáli kecske vadászatára szakosodott, ami rendkívüli ügyességet téte­lez fel, hiszen az éber, szinte artista ügyességű állatokat igen nehéz volt elejteni. Ez inkább az alsó (1-6.) réteg emberének életére volt jellemző, a felső (7-13.) réteg embere étlapján jobbára a barlangi medve, bölény, mamuthús szerepelt.

A Subalyuk leletei a Magyar Nemzeti Múzeum, a Természettudományi Múzeum féltve őrzött kincsei, de másolatai Cserépfaluban, a Subalyuk Múzeumban is megta­lálhatók, miként a kor emberének számos használati tárgy is. Úgy gondolom, érde­mes ellátogatni ebbe a kis múzeumba, de még inkább érdemes felmászni a Kúthegy oldalába, s tiszteletünket tenni az ősember egykori lakhelyén, a Subalyukban.

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése